Egyszerűen nem tudok napirendre térni. Próbálom felmérni a
kárt, amit az “Ellenség” című film okozott számomra...
Lássuk a kárbecslést. Nos, durva számolást végezve az alábbi
eredményre jutottam: másfél óra az életemből; több ezer agysejtem elpusztulása;
hullámokban rám törő sírógörcs-közeli állapot hányingerrel tarkítva a film
nézése közben és után is.
Nem szeretek csúnya szavakat használni, főleg nem az
írásaimban, így megpróbálom kulturáltan, szép formába öntve tálalni azt a sok
ocsmányságot, amit a filmben produkáltak.
Igyekszem időrendben elmesélni, miről is szólt a
film (végkövetkeztetésem: semmiről), csak mivel a végén rögvest letöröltük a
gépről, nehogy kárt tegyen még annak is az agyában, így ha valamit ellenőrizni
akarnék, azt nem tehetem meg. Akkor hát mozgósítom maradék ép agysejtjeim
segítségével a memóriámat, és kezdem.
Gondolom, a filmkészítők borzasztó izgalmasra akarták venni a
figurát már a legelején, ám szegények ebből csupán a felét tudták
megvalósítani: egyszerűen csak borzasztó lett. Vén szivarok szivaroznak egy
félhomályos pincehelyiségben, és undorral vegyes unott arckifejezéssel
bámulják, ahogyan egy fiatal nő magát kényezteti. Szegény párának ruha csak a
fejére jutott, zsák formájában. Egyébként nem tudom, ezeknek a fickóknak hogy
nem jutott eszükbe prostikhoz menni, hogy legalább nekik is jusson valami az
élvezetből…
A fő attrakció azonban még csak ezután következett: egy
csini, ruhátlan fiatal hölgy letett a színpadra egy tálat, amiből kimászott egy
hatalmas, kövér pók. Szegény szőröslábú állatnak nem sok szerep jutott (mármint
nem a csajnak, hanem a póknak), ugyanis mutatós tűsarkújával a nő szét is
lapította. Az idegtépő, cincirinci oboázós zene sem maradhatott el persze, ami
sajnos az egész filmet végigkísérte. Mellesleg nem csak a zenével kínozták a
nézőket, hanem a retinákra is csapást mértek: az egész film alatt a sárgás szín
dominált. Éppen ezért az alábbi cím talán találóbb lett volna: “A sárga
minden árnyalata”. A film közepe táján már nem tudtam, mitől sírjak: a sok
oboás zenétől vagy a sok sárgától.
A fantasztikus nyitó jelenet után megismerkedhetünk a
fantasztikus Dzsék Dzsilenhall által “játszott” főhősünk baromi unalmas életével.
Az egyetemen minden egyes órán ugyanazt a tananyagot adja le, és minden egyes
estén ugyanolyan pózban döngöli a nőjét. Gondolom a csaja unja a dolgot, és
ezért viharzik ki a lakásból minden aktus után. Sajnos sehogyan sem tudtam
kifundálni, hogy ezek együtt élnek, vagy a csaj csak feljárogat a fickó
lakására, hogy miután keféltek (mindig szigorúan ugyanúgy), el tudjon
rohanni a saját vackába.
A logika ebben a filmben ismeretlen fogalom. Ezt mi sem
bizonyítja jobban, mint az a jelenet, amikor a csaj este lefekszik, a fickó még
házimozizik egyedül, aztán az úriember úgy gondolja, ne térjenek már el az esti
rutintól, így hát a film végeztével bemegy a hálóba, és egyszerűen beteszi az
alvó csajnak. Szegény nő felriad, lerugdossa magáról a pasit, és a jól
begyakorolt kiviharzását adja elő.
Na de pörögjünk tovább. A film akkor kezd érdekfeszítően
izgalmassá válni, amikor ez az unalmas alak rájön (egy filmben látja), hogy van
egy fickó, aki ugyanúgy néz ki, mint ő. És ettől teljesen bezsong, mondhatni majd’
összepisili magát. Valóban, a világtörténelemben soha nem volt még példa rá,
hogy valakinek hasonmása legyen (netán ikertestvére, akitől pelenkás
korában elszakították). E film hatására nagyobb kiválasztottnak éreztem magam,
mint Katniss Everdeen Az éhezők viadalából, ugyanis életem egy rövidke szakaszában egy idős
néni, valahányszor összefutottunk a boltban, “leeditkémezett” engem, és a
családom felől érdeklődött. Döbbenet, nekem is van valahol egy hasonmásom!
Zökkenjünk vissza a film történetébe! Szóval, ez az uncsi
pofa extázisba esik a ténytől, hogy belőle van még egy, és nyomozni kezd. Az
internet erre kiválóan alkalmas terep, valamint az is milyen jó dolog már, hogy
a telefonos tudakozó szolgálat a kíváncsi érdeklődőnek simán kiadja egy filmsztár telefonszámát.
Itt most nem részletezem a dolgokat, a lényeg az, hogy a
zakkant pasas megbeszél egy találkát a hasonmásával egy hotelbe, ahol persze
sárgás derengés veszi körül őket. Filmsztár barátunk arra kéri zakkant
zaklatóját, hogy nyújtsa felé mindkét kezét, lefelé fordított tenyérrel,
ahogyan ő is tesz. Ez a rituálé olyan sokáig tart, hogy már-már azt hiszem,
rögvest elkezdenek csip-csip-csókázni, vagy legalább produkálnak egy fergeteges
piros pecsenye viadalt. Ez azonban sajnos elmaradt.
Tudni kell rólam, hogy utálom a számokat, ennél a pontnál
azonban minden megmaradt agyi kapacitásomat arra használtam, hogy kiszámoljam,
mennyi lehet még hátra a szenvedéseimből.
Jogos a kérdés: miért nem kapcsoltuk ki a francba a gépet?
Egyszerűen nem lehetett! Muszáj volt tudnunk, hogy hová vezet ez az egész
borzalom. Szegény férjemmel együtt abban reménykedtünk, hogy a végén
fellélegezhetünk, mert kiderül, mégiscsak volt valami értelme a sok
szerencsétlenkedésnek és a logika teljes mellőzésének. Hát, sajnos nem így lett…
Időközben filmszínész barátunk szemet vet a tanárember
csajára, ami nem csoda, hiszen neki nincs úgy bevizesedve a lábikrája, mint
állapotos asszonykájának. Onnan gondolom, hogy emiatt vetett rá szemet, mert
alaposan megmustrálta a nő eme testrészét az egyik fantasztikusan izgalmas és
lebilincselő jelenetben.
Eszembe jutott még egy jelenet, ami ékesen bizonyítja,
mennyire hiányzik a logika a filmből. A filmsztár az előzetes megállapodás
szerint felveszi az uncsi tanár uncsi ruháit, és elviszi a kocsiját is, hogy
elmenjen a barátnőért, aki után már nagyon csorgott a nyála (a bamba tanár
mindezt persze szó nélkül tűri…). Filmsztár elviszi a csajt egy motelbe. Nem
tudom, ha engem hirtelen a pasim egy szutykos motelbe vinne légyottra, én
biztosan rákérdeznék, hogy most ezt mégis milyen apropóból érdemeltem ki? De hogy
ezt a nyilvánvaló kérdést ne kelljen megválaszolni a filmben, a
forgatókönyvírók azzal oldották meg a helyzetet, hogy egy büdös szót sem szól
egymáshoz a párocska a kocsiban, csak vigyorognak, mint a tejbetök. És ez még
mindig nem a logikai ficam! Mit ficam, nyílt törés!! Eleve az feltűnhetett
volna a csajnak, hogy kivételesen más pózban szeretkeznek, de neeem, ő arról
jött rá, hogy egy vadidegennel hál, hogy a hülye sárgás homályban a vad
hancúrozás közben sasszemével kiszúrta, hogy a fickónak a karikagyűrű helye ki
van kopva az ujján. Mondjuk a csaj segítségére volt, hogy az operatőr rázummolt
az adott testrészre. Na, amikor ezt konstatálta, leugrott a fickóról, és
pánikolva, a sarokba húzódva hisztérikusan kérte, hagyja békén, mert hogy ő nem
is a pasija, hanem valami idegen. De azért simán beült utána a kocsijába, hátha
hazafelé véletlenül meggyilkolja az idegen valami kósza, eléjük bukkanó
elhagyatott erdőben. Az persze nem derül ki, végül hová kocsikáztak,
mindenesetre ezalatt a béna tanár gondolta, a csajával elmaradt numerát
pótolnia kellene valahol...
Most ugrok egy kicsit. Van egy rész, amikor az anyámasszony
katonája tanárunk elkezd a kanapén ülve magába roskadva sírni, és a filmszínész
terhes felesége megkérdezi tőle: “Miért sírsz?” A film nézése közben kósza
kommentként kicsúszott a számon a válasz helyette: “Azért, mert ebben a filmben
kell szerepelnem, cseszd meg!”
Jaa, hogy hogy került össze ez a két ember? Gondolom,
értelmiségi egyetemi tanárunk úgy kalkulált, hogy ha a hasonmása elvitte egy körre a barátnőjét, akkor neki ugyanannyi joga van behatóbban megismerni a
terhes asszonykát. Leegyszerűsítve tehát a dolgokat, megvolt a párcsere az
elmaradhatatlan, pornóba illő jelenetek feltétlenül szükséges ábrázolását
felhasználva.
Tisztában vagyok vele, hogy még sok-sok jelenetet
kiragadhatnék a filmből, de azok magyarázata sem vinne minket közelebb a film
értelméhez, mivel nincs olyan neki.
A végére inkább csak néhány kérdést ragadnék ki, amit
megpróbálok megválaszolni (de ezek persze csak saját elméleteim lesznek, amiket
a szétbombázott szürkeállományommal tudok csak produkálni).
- A film elején a pók széttiprása mit magyarázott?
- Szerintem jelképes üzenete van: a pók a feleség, akit egy
pucér ribi simán el tud taposni.
- A cím mire utal? Ki kinek az ellensége (azon túl, hogy a
póké a tűsarok)?
- Minden bizonnyal a filmkészítő a néző ellensége.
- 2014-es megjelenése óta hány nehéz percet okozott ez a
műremek a szerencsétlen nézőknek, valamint hány agysejtet semmisített meg?
- Ebbe inkább bele sem gondolok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése