A minap kikapcsolódásképpen elolvastam egy cikket egy
fogyókúrás sikertörténetről. Amellett, hogy az írás először felbosszantott,
bekapcsolta elmémben a Nagy Kérdésgyártó Gombot.😅
Nézzük a történetet: egy harmincas, fiatal elvált anyukát
felkeresi az interneten régi szerelme. Lázas levelezésbe bonyolódnak, majd
kisvártatva az is kiderül, hogy a fiatalember fél éven belül végleg
hazaköltözik Amerikából, és akkor végre személyesen is találkozhatnak. Anyuka
egyrészt nagyon megörül, másrészt kétségbeesik, mert nem akarja, hogy volt
szerelme őt a zsenge 30-as éveiben járva, 30-as többletsúllyal lássa viszont. És ekkor
“csoda” történik!
A fogyni vágyó hölgy valahogy tudomást szerez egy csodagyűrűről,
amit ha a lábujjára téve hord, akkor az segíti a fogyást. Gyűrű fel, kilók le. Ennyire egyszerű a dolog. Vagy mégsem?😶
Most jön a csattanó.😁 A sikeresen lefogyott anyuka későbbi élménybeszámolójában azt is bevallotta, hogy attól a naptól kezdve, amikor meggyűrűzte magát, minden áldott nap sétált egy órát, és drasztikusan megváltoztatta az étrendjét is. A hizlaló csipszek, édességek és készételek helyett párolt zöldségeket, salátákat és sovány halat illetve csirkehúst evett. Na akkor a kérdésem a következő? Miben segített a gyűrű? Merthogy fiziológiailag semmiben, az biztos. Ha a hölgy mindezt a “varázsgyűrű” nélkül küzdi végig, akkor is sikerült volna leadnia a harminc kiló súlyfeleslegét. Persze a történet boldog véggel zárult: a régi szerelmesek ismét egymásra találtak. Nem mellesleg pedig az anyuka egészségét nem veszélyeztette tovább az a sok zsír, amit addig hűségesen cipelt magán.
Most jön a csattanó.😁 A sikeresen lefogyott anyuka későbbi élménybeszámolójában azt is bevallotta, hogy attól a naptól kezdve, amikor meggyűrűzte magát, minden áldott nap sétált egy órát, és drasztikusan megváltoztatta az étrendjét is. A hizlaló csipszek, édességek és készételek helyett párolt zöldségeket, salátákat és sovány halat illetve csirkehúst evett. Na akkor a kérdésem a következő? Miben segített a gyűrű? Merthogy fiziológiailag semmiben, az biztos. Ha a hölgy mindezt a “varázsgyűrű” nélkül küzdi végig, akkor is sikerült volna leadnia a harminc kiló súlyfeleslegét. Persze a történet boldog véggel zárult: a régi szerelmesek ismét egymásra találtak. Nem mellesleg pedig az anyuka egészségét nem veszélyeztette tovább az a sok zsír, amit addig hűségesen cipelt magán.
Kicsit elmerengtem ezen a történeten. Hogyhogy nem kezdte el
főszereplőnk az életmódváltást addig, amíg nem talált a varázsgyűrűre? Nem
bízott magában eléggé ahhoz, hogy elhiggye, csak a saját elhatározására és
erejére támaszkodva is sikerülhet száműznie magáról az ártó felesleget? És ez
csak egy eset a sok közül. Persze nagyon is dicséretes dolog, ha valaki eljut
odáig, hogy változtatni akarjon az életvitelén, és - igaz, csodamankóra
támaszkodva - tegyen is a siker érdekében!
Ismerek olyan embert is, aki varázsszer híján mindig belefog
az életmódváltásba, aztán egy hét után feladja. Majd eltelik néhány hét/hónap,
ismét elhatározza magát, de egy-két hét, és megint csak belebukik. Lehetséges, hogy
az illetőnek is be kellene szereznie valamiféle talizmánt, amibe kapaszkodhat?
Ámbár ha nincs kitartása, talán a csoda sem segíthet rajta…
Saját tapasztalatom alapján annyit mondhatok még el, hogy ha
Te is életmódváltás előtt állsz, nem elég egy szalmalángszerű fellángolás! Az
igazi életmódváltáshoz az akaraterődnek és kitartásodnak akkora erdőtüzet kell
generálnia, amivel egyúttal felperzseled magad mögött a régi rossz szokásaidhoz
és egészségtelen életviteledhez visszavezető hidakat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése