Egy igazán érdekes, hatrészes dokumentum-sorozatot néztem
végig, amiben olyan megdöbbentő dolgok hangoztak el, hogy egyszer csak azon
kaptam magam, hogy szorgalmasan jegyzetelek. Eddig sem akartam volna
ultragazdag lenni, de ahogy ezek a milliárdosok élnek, nemhogy irigylésre nem
méltó, hanem egyenesen elrettentő.😱
Kezdjük mondjuk azzal, hogy ezek a mások szemében hihetetlenül
kiváltságos emberek állandó rettegésben és stresszben élnek. A vagyonuk miatti
állandó fenyegetettség eredményeképp folyton aggódnak, pánikolnak, és
olyannyira paranoiásokká válnak, hogy még a saját testőreiket is
megfigyeltetik, mert nem bíznak meg bennük sem - holott az életüket bízzák
rájuk. Az egyik hölgy pedig hihetetlen módon állandóan attól retteg, hogy
hajléktalanná fog válni. Csak azt tudnám, csekély százmilliónyi dolláros
vagyonkával mennyi a reális esélye annak, hogy ez bekövetkezik?😏 Szóval
szerencsétlen párák soha nem tudnak megnyugodni és lazítani, és valljuk be, a
non-stop stressz igencsak meg tudja tépázni az ember egészségi állapotát. És
hiába van megszámlálhatatlanul sok dollárjuk, nem hinném, hogy egy új
gyémántszívet be tudna nekik építeni egy sebészcsoport, legyenek bármilyen
képzettek is.
Ha már itt tartunk, nézzük a gazdagok szívügyeit.
Általánosságban elmondható róluk, hogy nagyon magányosak. Számukra hatalmas
rizikó egy kapcsolatba belevágni. Soha nem tudhatják biztosan, hogy
választottjuk kibe szeretett bele: az emberbe, vagy a pénzébe? Így nem csoda, ha
nem tudnak/mernek megbízni partnerükben. De bizalom nélkül vajon van-e
szerelem? Aligha. Ebből adódhat, hogy mivel képtelenek bízni, képtelenek
szeretni, így egyáltalán meg sem próbálnak hűségesek lenni a másikhoz. Így
viszont mi értelme egy kapcsolatnak? Mindenesetre az sajnos tény, hogy minél
többe kerül az esküvő, annál nagyobb a válás esélye. Ha tehát azt vesszük, hogy
gazdagék akkora lagzikat csapnak, ahol a vendégeknek kocsikat osztogatnak; és
ahol egy ilyen mulatság általában hét napig tart, akkor talán nem meglepő, hogy
maga a házasság nemhogy hét esztendeig, de sok esetben még hét hónapig sem tart ki.
Azért lássuk be, a gazdagok is emberből vannak, ők is
vágynak családra. Csak sajnos nem tudják felmérni, hogy szeretteiknek elvileg,
normális esetben fontosabbnak kellene lenniük a vagyonuknál. Ezzel kapcsolatban
az egyik biztonsági cég főnöke elmondta, van olyan ügyfele, aki jobban
félti a műtárgy gyűjteményét, mint a családját. Csoda ezek után, ha a gyerkőc
inkább üres zsebbel vág neki a nagyvilágnak, minthogy továbbra is a kacsalábon
forgó kastélyban éljen - üres szívvel?
Szomorú, de ezek a szegény gazdagok rendszerint perfekciós
szindrómában szenvednek. Vagyis az apróbb örömöknek már nem tudnak örülni.
Egyszerűen feleslegessé válnak a saját otthonukban, mégpedig a mindent elintéző
személyzet miatt. Valljuk be, cseppet talán káros lehet az önértékelésnek, ha
az égvilágon mindent megtesznek helyetted, mivel így feleslegesnek érzed magad.
Hiszen mi, emberek nem akkor vagyunk boldogok, ha birtoklunk, hanem ha
alkotunk valamit, még akkor is, ha az csak egy szimpla szendvics. Nos, az egy
dolog, ha ezek a gazdagok nem produkálnak semmit, ám az egyenesen botrányos
lenne, ha magukra mosnának, vasalnának, netán ők porszívóznának. Na de kérem
szépen, van olyan nőszemély, aki életében még sohasem szárította be magának a
haját! Nem tudom, képesek ezek egyedül zuhanyozni, vagy arra is külön embert
tartanak, hogy lecsutakolják őket?😁
Ezek a gazdagok tehát csupán birtokolják az életüket, de nem
élik azt! Nem tudnak önfeledten játszani a gyerekeikkel a közeli parkban az
állandó fenyegetettség miatt; nem sétálhatnak egyet csak úgy az esőben vagy
napsütésben; nem ülhetnek be egy kávézóba a barátaikkal, főleg, hogy még igaz
barátaik sincsenek (hacsak nem vesznek maguknak…). Egyszerűen nem
élvezhetik az Élet apró örömeit, mert bezárják magukat gyémántpalotáikba, ahol
csak annyi a dolguk, hogy magányosan még több pénzt gyűjtsenek maguknak, amit
nem tudnak élvezni és nem tudnak kivel megosztani. Nos, mennyire vonzó élet ez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése