A szeretet mindenkinek jár

Kislánykoromban arról álmodoztam, hogy felnőttként kertes házban fogok élni, és lesz egy kutyám és egy macskám. Ez harminchárom éves koromra meg is valósult, kiegészülve egy extra ajándékkal, amiről nemigen mertem álmodozni: lett egy csodás férjem is!💕

A kutyusunkat, Bogarat apósoméktól örököltük meg, miután múlt nyáron végleg hazajöttünk Londonból. Tornádó, a kandúrunk egy kicsit kalandosabban került hozzánk.

Tavaly ősszel a sógornőm, Jutka egy meglepetés-ebédet szervezett az anyukája hatvanharmadik születésnapja alkalmából. Jutka egy hatalmas kertes házban lakik, és valamilyen oknál fogva szívesen tanyáznak ott a környék kóbor macskái. Mondjuk lehet azért, mert mindig van nekik kikészítve harapnivaló és friss víz, ráadásul az egész terület ebmentes övezet, amit a macsekok külön díjaznak.😸

Sorolom Jutka akkori kóbormacska-állományának a tagjait: egy fiatal fekete kandúr, Kormi, aki saját tulajdonának vélte az ételes tálat, így gyakorta őrködött mellette; két darab vadabb macska, akik a kedvező alkalmat kivárva sietve bekaptak pár falatot, majd gyorsan továbbálltak; végül egy jámbor, hatalmas, vörös, ámde csapzott bundájú cicus, aki lesoványodva mindig arra várt, hogy tiszta legyen a levegő, és suttyomban egy kevéske táplálékhoz juthasson. Szegény párát megsajnáltam, és mivel a férjemmel már előtte elhatároztuk, hogy Bogárnak szerezni fogunk egy kis barátot, így betettük a vörös cicát egy kosárkába, és hazavittük hozzánk. Valami belső hang azt súgta nekem, hogy legyen a neve Tornádó, így a keresztelés is megvolt már a kocsiban, úton hazafelé.😊

Természetesen a jó öreg "minden kezdet nehéz" szlogen újdonsült jószágunk megszelídítése esetében is működött.😏 Az első két napban úgy elbújt a garázsban, hogy csak a neki kikészített étel megcsappanásából következtethettem a jelenlétére. Utána előmerészkedett egy-egy rövidebb időre. Később bemutattuk őt Bogárnak is. Végül pedig kialakítottuk állandó helyét az udvaron, a kertre néző konyhaablak előtt.

Kis idő múlva elvittem Tornádót az állatorvoshoz pofavizitre. Szerencsére minden rendben volt vele, kapott védőoltást is, amit meglepően jól viselt.

Teltek-múltak a hetek, hónapok. Tornádó magára szedett egy kis súlyt, és egy cicavitaminnak hála a bundája is gyönyörűen rendbejött. Január közepén azonban egy hétvégére magára kellett hagynunk őt és Bogarat, mert rokonlátogatóba utaztunk Pestre. Előtte külön-külön felkészítettem a két kis rosszcsontot a távollétünkre: elmagyaráztam nekik, hogy két napig nem fognak látni minket. Szombaton a sógorom átugrott ugyan hozzánk, hogy megetesse mindkét bundás jószágunkat, mégis, amikor hazaértünk, azt vettem észre Tornádón, hogy megviselte őt a hiányunk. Attól a naptól kezdve mindenhová követ engem az udvaron, mint egy hűséges kiskutya. Az áttörés pedig egy hétre rá következett be!

Mint minden valamirevaló macska, Tornádó is eltűrte, hogy mindennap megetessem és megsimogassam, ám különösképpen nem viszonozta a törődésemet. Egyik este viszont, amikor éppen a kazán előtt ültem, és a tüzet élesztettem fel, a kandúrom fogta magát, belemászott az ölembe, és a fejecskéjét kedvesen dorombolva hozzám dörgölte.😌

Azóta, ha véletlenül számára nem elegendő mennyiségű simogatásban részesítem, akkor addig nyávog, amíg ki nem megyek hozzá. Ilyenkor türelmesen elmagyarázom neki, hogy akkor is szeretem őt, amikor éppen nem simogatom. A kapott szeretetadagja után megnyugszik, letelepszik a párnájára, és elégedetten szunyókál egész nap.

Olyan is előfordult, hogy amikor véletlenül először a cicát kezdtem el simogatni, akkor Bogár rám vakkantott, jelezve, hogy el ne feledkezzek róla sem. Bizony, a kutyusunk is kiköveteli magának, ami jogosan megilleti őt, vagyis a szeretetet.💓

Saját tapasztalatom tehát az, hogy legyen szó bármilyen élőlényről, igenis szüksége van szeretetre. A legszebb a dologban pedig az, hogy bármennyi szeretetet adunk, soha nem fogy el, sőt, előbb-utóbb hatványozottan kapjuk vissza.😇