Csuda viccesek tudnak lenni embertársaim.😏 Most egy régi, visszatérő
esetre gondolok.
Frissen végzett masszőzként (hivatalosan a férfiak
masszőrök, a nők masszőzök) egy-egy újonnan megismert embernek megemlítettem,
hogy milyen képesítést sikerült megszereznem. Alig végeztem azzal a
mondatommal, hogy masszőz vagyok, máris hátat fordítottak nekem, vadul
kopácsolva ujjukkal a saját vállukat, és eképpen könyörögtek: "Ó, de jó, masszírozz már meg légyszíves!"😅
Kicsit elgondolkodtam ezen a dolgon, és szabadjára engedve
fantáziámat, a következő szituációk peregtek végig elmém vetítővásznán
(természetesen színesben és dolbi surround hangtechnikával😁).
Tételezzük fel, hogy fogorvos a szakmám. Fenti esetre
alapozva tehát bemutatkozás után ezzel állnak nekem az emberek? “Ó, de jó, tömd
már be légyszi a fogam!”
Vagy ha fodrász lennék: “Fesd már be a hajam kérlek!”
Varrónő esetében: “Varrjál már nekem légyszíves valamit!” És egy állatorvosnak
miért nem állnak neki, hogy: “Beoltanád légyszi a kutyámat, légyszííí!”
A sort persze a végtelenségig lehetne folytatni, biztosan
lennének további vicces szituációk. Saját példámmal azonban azt hiszem nem
voltam egyedül, és más sorstársaim is szembesültek ehhez hasonló könyörgésekkel.
Van még egy hasonló vicces kis történetem. Londonban az
egyik munkahelyen megismerkedtem egy lánnyal, Judittal. Hamar összebarátkoztunk, ám valamiért sokáig nem került szóba, hogy masszőz vagyok.
Csak jóval később derült ki, véletlenül. Na, és ekkor Judit alaposan rámförmedt:
“És te nem mondtad, hogy tudsz masszírozni?!!”🙈😂 Hát, el is szégyelltem magam, és
rögtön elkezdtem mentegetőzni: “Jaj, bocsánat, innentől kezdve becsszó így
fogok bemutatkozni: Szia, Rita vagyok, gyógymasszőz.” Azóta persze Judit kapott egy kis ízelítőt masszázstudományomból.😊
Mindezzel hová akartam kilyukadni? Tulajdonképpen sehová,
csak úgy leírtam érdekességként.😏 És ezennel ezt a bejegyzést be is fejezem.
(Nyugi, én nem így masszírozok!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése