Rita blogolni szeretne: Alkohol-lista

Már régóta készülök ezzel az irománnyal, csak eddig gyűjtögettem hozzá a gondolatokat. Még arra is emlékszem, pontosan mikor fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy írjak pár sort az alkoholizálásról.

Tavaly ilyenkor Tibivel még Angliában éltünk. Néha-néha eljártunk barátokhoz kicsit lazítani, beszélgetni, netán kártyázni. És igen, inni is. Mivel addigra eljutott a tudatomig (33 éves voltam akkor), hogy igazán érdemes lenne egészségesebben élnem, így fokozatosan bevezettem mindennapjaimba a rendszeres mozgást, és szép lassan elhagytam a káros dolgokat, mint például cukros édességek, alkohol. No nem mintha addig annyit ittam volna, mint a gödény, csak éppen előfordult egy-egy alkalommal, hogy betintáztam.🙈 Szóval rádöbbentem, hogy egy szimpla baráti összejövetelt nem kell alkohollal ünnepelnem (mondjuk azóta nagyjából semmit sem ünneplek alkohollal).

Igen ám, de milyen a jó magyar szokás? Ivászattal szembeni ellenállásodat tapasztalva rögtön szaladnak barátaid a tölcsérért, lefognak, és döntik beléd a piát “Igyál, igyááál!” kedves kis noszogató csatakiáltásuk kíséretében.😅 Az nem baj, hogy te személy szerint nem kívánod az alkoholt és a vele járó későbbi negatív közérzetet. Többség dönt, innod KELL, különben jön az “öri-harival” való fenyegetőzés a barátok részéről. Ehh.

Hát miért nem tartják tiszteletben az emberek a döntésemet?! Miért kell megindokolnom, hogy miért nem iszok? Az nem elég jó indok, hogy mert nem akarok? Komolyan mondom, összesen 3 db, mások által elfogadott indokot ismerek csak a közös népjóléti alkoholizálás elutasítására:

vezetek
terhes vagyok (bár ez a férfiak esetében nem mindig hihető)
eltiltott tőle az orvosom

...bár ez utóbbit nem mindig akarják elhinni. Kíváncsiságból egyszer lehet bedobok egy ilyen mondatot: “Eltiltott tőle a szervezetem, mert nem akar túlórázni a májam az alkohol káros hatásainak ellensúlyozása miatt.”

Alkalom bezzeg mindig van! A szomjas ember iszik örömében, bánatában, ha megszületik valaki, ha meghal valaki, ha sikerül egy vizsga, ha nem sikerül egy vizsga, esküvőn, válás után, szimpla hétvégén, és még sorolhatnám napestig.

Az természetesen mindenkinek szíve-joga, milyen gyakran és mennyire terheli a szervezetét alkohollal. A bajok akkor kezdődnek, amikor egy ember annyira a rabjává válik a folyékony drognak, amivel a családja biztonságát és boldogságát veszélyezteti. Mint például az egyik volt barátom apja.

Apuka hosszú évek alatt sajnos eljutott arra a szintre, hogy csak egy cél lebegett a szeme előtt: mindennap boldoggá tenni magát a betevő alkoholadagjával. Attól sem rettent vissza, hogy felfeszítse a hatéves kisfia malacperselyét, és kifossza azt. Mondjuk arra azért volt esze, hogy csak a nagyobb pénzérméket szedje ki, gondolván, az mégsem olyan feltűnő, mintha kiszedné az összes aprót. De az sem lehetett a kisfiúnak egy idillikus gyermekkori emlék, amikor hazaért az iskolából, ám a bejárati ajtón már nem tudott bejutni, ugyanis apuka belülről a zárban felejtette a kulcsot. Ez még nem is lett volna baj, ha a gondos szülő résen van, amikor csemetéje megérkezik, de neem, apuka magán kívül, részegen fetrengett a folyosón, így a gyerek órákig a lépcsőházban rostokolt, amíg anyuka hazaért a munkából, és a kedves párjára verte az ajtót.

Mondjuk ez a gyerek még mindig jól járt, hiszen az “édesapja” nem verte agyba-főbe az anyjával együtt, valahányszor lerészegedett. Csak majdnem elitta a lakást a családja feje felől, de ez mellékes… Mint ahogy az is, milyen lelki sérüléseket hagyhatott a kisfiúban azt látni, hogy az anyja kétségbeesésében és dühében szétveri apuka fején a klumpáját.

Őszintén bevallom, én is a rabja vagyok valaminek. Szinte nem múlhat el nap nélküle. Leginkább az esti rituálémhoz tartozik, ám képes vagyok orvosi váróteremben vagy akár mozgó járművön is hódolni e szenvedélyemnek.😀 Az olvasásról van szó, ami nem tudom, mennyire rongálja a szememet, más életét azonban (tudtommal) nem keserítem meg vele.

Az alkoholt pedig jó szívvel hagyom meg azoknak az embereknek, akik jól érzik magukat tőle, és nem mellesleg tudnak mértéket tartani - ha nem is a saját, legalább szeretteik érdekében.