Amikor ezeket a sorokat írom, ötezer méter magasan, hét-nyolcszáz km/h sebességgel suhanok éppen. Balra kinézve
az ablakon hófehér, tejszínhabszerű felhőket látok, jobbomon a
folyosón a légiutas-kísérők éppen méregdrága portékájukat
kínálják.
A Wizz Air egyik reggeli,
Luton-Debrecen járatán ülök éppen Tibimmel, és epekedve várom,
hogy végre szerencsésen landoljunk szülőhazánkban! Úgy
döntöttünk ugyanis, hogy hazaköltözünk, remélhetőleg végleg.
Emlékszem, amikor közel másfél
évvel ezelőtt Londonba jöttünk. Mielőtt elindultunk, otthon mindenki ezt mondta: “Ó,
de jó nektek!” Most, hogy hazamegyünk, csak ezt hallottuk
jobbról-balról: “Ó, de jó nektek!” Igen, valóban jó, de nem
könnyű! Jó, mert megvolt és megvan a bátorságunk ahhoz, hogy ne
ragadjunk bele egy olyan helyzetbe/életformába, ami nem igazán jó
nekünk. Hiszen az emberen ki más segíthet, ha nem saját maga? Nem
akarok közhelyekkel dobálózni, mégis megteszem: “Mindenki a
maga szerencséjének a kovácsa”.
Nagyon sok olyan embert ismerek, akik
egyszerűen nem mernek lépni, bármennyire is rossz nekik az adott
helyzetben. Gondolom attól félnek, hogy rosszabb lesz. Vagy nem
bíznak magukban? (Juj, turbulencia!) Na de mi van, ha lépnek, és
jobb lesz? Azzal csak nyernek. Ha pedig mégsem jön be, nem őrlődnek
tovább, nem kísérti őket a “mi lenne, ha”, vagy a “mi lett
volna, ha”.
Másfél éve elképzelésünk sem
volt, mi vár majd ránk Angliában, milyen mukánk lesz, kikkel
fogunk együtt lakni, mennyiben mások a szokások. Két szál
utazótáskával nekivágtunk, és küzdöttünk nap mint nap a
boldogulásunkért. Most hasonló a helyzet, csak éppen hazafelé
egy kicsivel több motyót viszünk, de ugyanúgy nem tudhatjuk,
itthon mennyit kell majd küzdenünk a boldogulásunkért.
Aki azon gondolkozna, merjen-e lépni,
merjen-e változtatni, ha tényleg nem érzi jól magát a
helyzetében, annak csak annyit tanácsolok, ne gondolkozzon, vágjon
bele! Hiszen egy segítsége (önmagán kívül) biztosan lesz,
mégpedig nem is akármilyen, ha hisz magában, és a
zárómondatomban:
“Segíts magadon, az Isten is
megsegít!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése