Háromféle embertípus létezik: akik tudnak számolni és akik nem. Viccet félretéve: bizonyos szempontból kétféle embertípus létezik: akiknek jó az alvókájuk, és akiknek nem. Én sajnos az utóbbiak nem túl lelkes táborát erősítem cseppet sem lelkesen. Mondhatni, úgy alszok, mint a nyúl a bokorban vadászszezon idején, aki ráadásul elalvás előtt még elrágcsált néhány kávébabszemet is.
Gyakran előfordul velem, hogy megébredek hajnal kettő körül, és sehogyan sem bírok újra elaludni. Ilyenkor próbálom azzal vigasztalni
magam, hogy mivel már este nyolc körül álomba merültem, jó hat óra hosszát aludtam,
de úgy tűnik, ez az alvásmennyiség mégsem elég a szervezetemnek. Ugyanis egész
jól elvagyok úgy hajnal ötig, hatig. Ténykedek, elfoglalom magam, viszont
onnantól kezdve egyre tompább lesz az agyam. Ez a hajnali kelés nagyon rossz
tud lenni, ha dolgozni kell menni, ám amikor az ember lánya hosszú szabadságon
van (mint például most is), akkor könnyen beiktatható napközben egy kis szunyókálás.
Amikor hajnal kettőkor megébredek, általában háromkor
megreggelizem, és reggel nyolc órára már az ebéden is túl vagyok. És ha valami
miatt napközben nem sikerül szundiznom egy kicsit, abban az esetben akár el
is mehetnék egy Z-kategóriás horrorfilm próbaforgatására, ahol meghallgatás
nélkül felvennének, annyira zombi-szerűen nézek ki.
Szerencsére Tibim úgy alszik, mint egy medve télen. Ő velem ellentétben nem riad fel minden
aprócska zajra, és ha fel is ébredne az éjszaka közepén, nem kell bárányokat
vagy egyéb patás jószágokat leltárba vennie órákon át, hogy újra álomba
szenderüljön.
Az elmúlt majdnem egy hétben szinte minden éjszaka
menetrendszerűen felkelek hajnal kettőkor. Szerintem azért, mert már annyira
izgatott vagyok az utazás miatt, amelyről a következő bejegyzésemben fogok írni.
Ezt a szösszenetet be is fejezem, mert olyan szinten
kimerült vagyok, hogy annak ellenére, hogy tíz ujjal vakon tudok gépelni, most
mégis úgy írok, mint a sas. Tudod: köröz-köröz, lecsap, köröz-köröz, lecsap…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése