Kétharmados kirándulás egy hete

Talán meglepő a cím. El is árulom rögvest, mit jelent.

Nem vagyok nagy matekos, azt azonban könnyedén ki tudtam számolni, hogy ha a múlt vasárnapi egész napos kirándulásunk összidejét veszem, abból kétharmad utazásra, egyharmad pedig magára a túrázásra ment el.

Az úgy történt, hogy Tibi, gyerekkori barátja, Sanyi, az ő barátnője, Enikő és én elindultunk Seafordba megnézni magunknak a tengert. Nem akarok most részletesen belemenni, csak érdekességként írom le, hogy oda-vissza összesen nyolc különböző vonaton utaztunk, és mindösszesen alig hat óra hosszát töltöttünk utazással, illetve csatlakozásra várással. Maga a kirándulás (tengerparton bóklászás, sziklás domb megmászása és egy ebéd elfogyasztása) három óránkba került.

Az időjárás is megér egy misét, vagy legalábbis egy bekezdést. Szakadó esőben indultunk el a háztól az első állomásig, szemerkélő esőben vártuk a csatlakozásokat, pici múló napsütést “élvezhettünk” vonatozás közben, végül pedig kukaborogató és ember-kezéből-sapkát-kitépő szélben lézengtünk a tengernél.

Mielőtt hazaindultunk volna, egyhangú szavazással eldöntöttük, hogy egy igazi angol pubban ebédelünk igazi angol halas ebédet. Na, hát ez bizony nagy hiba volt. Eddig is tudtam, hogy nem valami híres az angol konyha, de az ebédünk egy része egyszerűen ehetetlen volt. Tengeri halat kértünk sörbundában, sült krumplival, párolt borsóval és tartármártással. Ez így jól hangzik, ugye? Akkor vázolom az ízvilágot: ízetlenül olajos. Elhiszem, hogy a halacska nem sokkal a tányérra kerülése előtt még vígan úszkált a tengerben, azért talán mégsem kellett volna úgy szervírozni, hogy társaival együtt (krumpli és borsó) az olajban ússzon. Sajnos az sem segített ebédünk jóízű elfogyasztásában, hogy eleve éhesen érkeztünk és még negyven percet várakoznunk kellett. Annyi szerencsém volt, hogy a kőkemény, villával alig feltörhető sörös bunda megvédte a halhúst az olajtól, hiszen kb. egy litert magába szívott sülés közben. A bundát nem is ettem meg. A húst végül is megfelelő és bőséges utófűszerezéssel el tudtam fogyasztani. Nem tudom, hogy a jó magyar szokás vagy a neveltetésem diktálta-e, de ha már kifizettük, bizony, legyűrtem az olajos köretet is.

Ó, a legjobbat majd’ elfelejtettem. Ebédem végéhez közeledve meglepetésként felfedeztem a tányéromon a krumplik között megbújva két mazsola nagyságú égett széndarabot. Ez az angoloknál olyan lehet, mint a kínai menüben a szerencsesüti? Csak ez valamiféle szerencse-széndarab?💁

Összességében elmondhatom, hogy jól sikerült a kirándulás (leszámítva a szörnyű angol ebédet), kellemesen elfáradtunk, és sok szép képet készítettünk, melyek az alábbi linkre kattintva tekinthetőek meg:
Seaford-tengerpart
Tiszta, sós levegő; frissítő ködpermet; lélegzetelállító látvány; frizurát beállító szél; és Életem Párja. Hát kell ennél több?