F uldokolva próbálok levegőt venni,
Á rnyékomból kilépve napfényre menni.
J elenem képlékeny, a múltam romokban,
D ühöngő jövőmtől reszketve zokogtam.
A rcomat angyalok fürkészik csendesen,
L etörlik könnyemet, rám néznek kedvesen.
O ltalmukat adják minden nehéz napon,
M ár nem elviselhetetlen a fájdalom.
“Írásterápia” néven indítottam egy YouTube csatornát, amelyen elsősorban saját írásaimból tervezek szemezgetni, ám lesznek még könyvajánlók is; valamint az írás világával kapcsolatos tapasztalataim, élményeim, és amit még az élet hoz.
Ezt a versikét saját felolvasásomban az alábbi linken hallgathatod meg:

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése