Testrészek

Szemem tengeréből
sós ízű patakok indulnak útnak,
elmém felhőiből őrjítő,
felkavaró szelek fújnak.
Fülem felásott ágyásába
a sors bogarat ültetett,
mi lelkem békéjét elpusztítva,
növekedve lüktetett.
Minderre fittyet hányva
bátran visznek előre lábaim,
két kezem szorgalmasan dolgozik,
nem adva fel az álmaim.

Ajkaim felhasadt égboltján
akkor is mindig ott ragyog a remény,
s vad szívem is tovább dobog,
mert sokat próbált, de kemény!