100 nap vissza

Február 9-én új projektbe fogtam. Bevallom, extra adag önbizalommal vágtam bele, mivel nem sokkal előtte sikeresen teljesítettem egy akaraterő-próbát, 40 napos édességböjt formájában.

Osztottam-szoroztam, és arra jutottam, hogy a szülinapomig 125 nap van hátra. Nah, micsoda kerek szám - gondoltam magamban -, így elhatároztam, hogy ezalatt a 125 nap alatt minden áldott nap mozogni fogok. És ez nem ám azt jelenti, hogy elmegyek munkába és vissza, mert az nem számottevő mozgás. Inkább olyasmit képzeltem el, hogy szigorúan mindennap tornázok, vagy sétálok, jobb időben futok. Igen ám, csakhogy amint elkezdtem Béres Alexandra mozgásanyagaira tornázni, valamelyest módosítanom kellett eredeti elhatározásomon. Az első három hétben tartottam magam a tervemhez, de miután azzal szembesültem, hogy Alexandra minden egyes DVD-je végén (vagy elején) külön felhívja a figyelmet heti legalább egy pihenőnapra, beláttam, hogy bizony botorság lenne nem hallgatni egy fitness világbajnokra! Nem mellesleg az izmaim is egyre jobban tiltakoztak a non-stop megterhelés ellen.

Így tehát most ott tartok, hogy a mai nappal együtt még 100 nap van hátra a küldetésemből. Pontosabban már csak 99, mert a mai napon le is tudtam aktuális mozgásadagomat.

Kicsit át is kellett szerveznem a mindennapjaimat, ami sajnos azzal jár, hogy nem együtt reggelizünk Tibimmel, mint eddig. Két okból is reggelente szakítok időt a mozgásra: egyrészt így hatékonyabb az edzés; másrészt munka után általában ahhoz is külön erőtartalékokat kell mozgósítanom magamban, hogy végig bírjam állni a zuhanyzást.

Szerencsés vagyok, hiszen Tibi - mint eddig minden másban - ebben is támogat. Magamat, illetve a kitartásomat azzal támogatom, hogy belegondolok, mennyi pozitív hatása van a rendszeres mozgásnak, illetve a hiúságomat azzal balzsamozom, hogy lám, ebben a “rohanó világban”, munka mellett is találok időt arra, ami igazán fontos az egészségemnek.

Aki tehát megoldhatatlannak tűnő gondban van azzal kapcsolatban, hogyan szakítson időt a mozgásra, annak itt van két elgondolkodtató és remélhetőleg lelkesítő idézet:

“Mindenkinek arra van ideje, amire szakít időt.”

"Saját magamé vagyok, tehát megtervezhetem és megalkothatom önmagam."