2016. július 24., vasárnap

Lélegezz! (ha tudsz...) - 1. rész


Aki fölött az a kis fehér füstölgő pálcika uralkodik, az jobb, ha nem is olvas tovább, mert még a végén képes és megsértődik. Ami persze jogában áll. Nekem meg az áll jogomban, hogy kifejtsem a véleményem arról, mit gondolok a dohányzásról. Már ha újabban a mérgezetlen levegőhöz nincs jogom…😒

Rengeteget töprengtem azon, egyáltalán “merjek”-e írni erről a témakörről. Aztán, mintha csak az Élet motiválni akart volna, az utóbbi időben egymást érték a cigisekkel kapcsolatos negatív élményeim. Így hát összeszedtem egy jó csokorra való bagószagú gondolatot, amit máris olvashat a Kedves Megsértődni Nem Óhajtó Érdeklődő.😄

Mielőtt bárki azt hinné, hogy elítélem az összes bagóst, elárulom, semmi bajom nincs velük, mindaddig, amíg nem veszélyeztetik az egészségemet! Ám amikor azért kell lesprintelnem egy előttem haladó, büdös és mérgező füstcsíkot húzó gyalogost, hogy egyáltalán bírjak lélegezni, nos, olyankor elég sötét gondolatok cikáznak át a fejemen. Csak hogy egy példát említsek, ilyenkor arra gondolok, hogy ha lenne egy kívánságom, feláldoznám a világbékét, és inkább azt kívánnám, hogy tűnjön el a föld színéről az összes cigi! Tudom, hogy ezzel jó néhány ember halálát okoznám (biztos vagyok benne, hogy egy ilyen rendkívüli megvonásba nagyon sokan belepusztulnának), de néha mégis jólesik eljátszanom a füstmentes gondolattal.

Aki már csak az eddig leírtakból is azt hinné, hogy túlontúl finnyás vagyok, az kíváncsiságból próbálja ki a következőt: szorítson egy rongydarabot a szája és az orra elé, és próbáljon meg lélegezni. Sajnos, mivel allergiás asztmám van, jól szervezett szervezetem gondoskodik róla, hogy részem legyen ilyen életérzésben. De ha belegondolok, nagyon is jól teszi, hiszen ilyenkor a tüdőm kényszeresen kifelé présel magából minden levegőt, és a hörgőcskéim görcsbe rándulva minden erejükkel ellenállnak, hogy befelé tudjam szívni a szennyezett oxigént, ezáltal pedig nem engedik, hogy a káros méreg a testembe kerüljön. Igaz, vele együtt a levegő sem, ami nélkül sajna nem túl sokáig sikerülne életben maradnom.
Ettől sokkal jobban szeretem azt, amikor a füsttől öklendezésbe torkolló köhögőrohamot kapok, mert így legalább két köhögés között sikerül egy fél másodpercnyi levegőhöz jutnom. Ha belegondolok, tényleg ügyesen van kitalálva az emberi test működése, mert egy-egy ilyen (kellemetlen) rohammal pikk-pakk kirobbantja magából a neki nem tetsző mérget.

A hitetlenek kedvéért, akik azt gondolnák, hogy erősen túlzok, ide másolom egy allergológus doktor szavait:
“Az asztma a légutak krónikus gyulladásával járó betegség. A hörgőrendszerben zajló krónikus gyulladás miatt a hörgők túlérzékennyé válnak, s a legkisebb ingerlő hatásra a hörgőfal simaizmai görcsösen összehúzódnak, a nyálkahártya megduzzad, a hörgők keresztmetszete beszűkül, sűrű, tapadós nyák zárja el a levegő útját.”
“Asztmás tüneteket provokáló tényezők:
erős szagok, irritáló anyagok (pl. dohányfüst, légszennyezettség).”
(A felsorolás természetesen nem teljes.)

Egyébként ha belegondolok, rettentően gusztustalan dolog, hogy nekem azt a levegőt kell beszívnom, ami amellett, hogy mérgező vegyületekkel van tele, még meg is járta a bagós roncsolódott tüdejének legmélyebb bugyrait is.😫

A cigis gyalogosoknál az a kedvencem, amikor bűzös kis rúdjukat szorongatva úgy lóbálják a kezüket, hogy minél szélesebb ívben terítsék szét maguk mögött a füstcsíkot, hogy még véletlenül se legyen egy kis légifolyosó, ahol nyugodtan lélegezve haladhatok előre. Hát ilyenkor kell sprintelnem. De ez még mindig jobb, mint a cigis-biciklisek támadása! Sajnos sokszor előfordul, hogy megyek gondtalanul a járdán, elhúz mellettem egy bicajos, akinek persze pont a hozzám közelebb eső kezében van az a büdös vacak, engem megcsap a füst, beindul a személyre szabott ‘belégzésletiltó mechanizmusom’, és riadalommal a szememben már vágom is a hátraarcot sípolva-hörögve-hétrét-görnyedve. Ez egyébként ahhoz hasonlatos küszködés, mint amikor a macskák próbálják sípolva kiöklendezni magukból a szőrpamacsot.😅

Tudom, néha elvont gondolataim vannak, de eszembe szokott jutni a következő egyszerű kérdés: hogy jön ahhoz egy vadidegen ember, hogy kárt tegyen a szervezetemben? Ráadásul legálisan! Nem tudom, az olyan cigiseknek - akik önző módon abban a tévhitben ringatóznak, hogy egyedül ők vannak a világon - hogy állna a szájuk, ha leültetném őket egy asztalhoz, és beléjük kényszerítenék egy kiskanál mérget. Na nem halálosat, csupán éppen csak annyira károsat, amilyen mértékben ők rombolják az én szervezetemet a büdös füstjükkel. Ja igen, az a kiskanálnyi méreg undorítóan orrfacsaró lenne ám, és miközben beveszik, még fulladoznának is!

Nyughatatlan elmémbe ötlött még egy érdekes gondolat. Az emberiség önmagát a földgolyó legokosabb fajának tartja. Hmm. Én még soha nem hallottam vagy olvastam olyanról, hogy akármelyik állatka rendszeresen mérgező bogyót (vagy egyéb táplálékot) rágicsálna annak ellenére, hogy tudván tudja, azzal árt magának és a környezetének. Netán azért, hogy menőnek tűnjön és befogadják állattársai a bandába. Vagy netán mert olyan nagyon “ideges”, hogy mérget kell rágcsálnia. Persze lehet én vagyok tájékozatlan, de én bizony ilyenről nem tudok. Ilyet csak az okos emberek tesznek.😏

Egyik nap mit láttam? Rendületlenül várom a buszomat, tőlem nem messze pedig középiskolás lányok ülnek a padon, pofátlanul pöfékelve a tanáruk orra előtt. Tehát a mai világban teljesen elfogadott, ha egy 18 év alatti gyerek az (elvileg) oktató/nevelő tanára előtt cigizik?! Szép. Ehhez nem is tudok mit hozzáfűzni. Akihez viszont lenne egy-két, netán három keresetlen szavam, az az a szülő, aki a kisgyereke képébe fújja a füstöt! És megint jövök egy “egyik nap mit láttam” jelenettel: a változatosság kedvéért rendületlenül várom a buszomat, tőlem nem messze pedig egy anyuka várakozik a hétéves forma kislányával, aki éppen ásít egy nagyot, mire az édesanya felől érkező töméntelen méregmolekula a füstfelhőben kényelmesen utazva bekerül egyenesen a gyermek tüdejébe. De a gyerek volt hülye, miért nem rakja ásítás közben a szája elé a kezét? Meg is érdemelte a füstöt! Meg az a kismama is, aki a parkban az egyik padon ücsörögve a mellette lévő igen intelligens és figyelmes úriembertől kapta a méregadagját. Elvégre nagy hassal már ne mászkáljon sehová, üljön otthon és várja a gyereke érkezését, a bagósokat meg hagyja füstölögni kedvükre, ahol csak jólesik nekik!

Nem vagyok egy született vérbeli nyomozó, de már csak ránézésre is rengeteg dolgot le tudok "olvasni” a dohányosról. Ilyeneket, mint például: büdös a ruhája, sárgák a körmei, el vannak színeződve a fogai (már akinek van), akaratgyenge, nem törődik a saját és környezete egészségével, függő, felelőtlen, önző és/vagy tudatlan. Ha mindehhez még egy könnyedén leolvasható esztétikai élményt is hozzá akarok venni: roppant bájos látvány, amikor egy amúgy igényesnek kinéző nőnek úgy lóg a szájából előrefelé lógva a füstölgő cigaretta (miközben a hölgy a retiküljében turkál két kézzel), mint egy igénytelen részeges matróznak.

És egy kis múltidéző: emlékszem, már zsenge húszas éveimben is rettentő érzékeny volt az igazságérzetem. Éppen ezért, amikor a sóstói Élményfürdőben dolgoztam, akkor bizony volt bőr a képemen ahhoz, hogy óránként felálljak, és kimenjek öt percre a levegőre. A főnök egyszer rákérdezett, mi ez az új tradíció nálam, hiszen ő ahhoz volt szokva, hogy a nyári őrületes hajtásban csak enni és pisilni rohantam el a helyemről. Higgadtan közöltem a műszakvezetőmmel, képzelje azt, hogy éppen cigizek, ugyanis ha a bagósok óránként elrohangálhatnak egyszer-kétszer füstölni, mert az jár nekik, akkor azért, mert nekem nincs káros szenvedélyem, ne különböztessenek meg hátrányosan. És a főnök ezt szó nélkül tudomásul vette.

Teringettét, nem gondoltam, hogy ennyi mindent kell kiadnom magamból. Folytatásos lesz ez a témakör, mert még csak most fognak következni a cigisekkel kapcsolatos “kellemes élményeim”. A következő bejegyzésem megírásáig pedig szépen elgondolkozok azon, hogy hol vannak a jogaim? Többek között a mérgezetlen levegőhöz való jogom!



2016. július 16., szombat

Plasztikai sebészet ingyen - kerékpárosoknak


Gyakorta járok át bicajjal Köröstarcsáról Mezőberénybe, ahol férjem családjának a szabó-varró műhelye van, és ahogy a múltkor zötykölődtem a kerékpárúton, megrohamozott jó néhány gondolat.😄

Nos, ha azzal kezdem, hogy az útépítők nemhogy a maximumot nem hozták ki a kerékpárút készítéséből, de még a minimumot sem, akkor azzal mindent elmondtam. A minimum ugyanis szerintem egy megfelelő, stabil alap lett volna. Persze megértem én, nyilván oly módon duplán tud ilyen-olyan zsebekbe vándorolni egy kis pluszpénz, ha egyrészt az alap lefektetésénél, másrészt a visszatérő javításoknál csúszik ide-oda pár forint. Ám most nem ez a lényeg, hanem az, hogy ezek a “kiváló” kerékpárutak milyen pluszokat tudnak kínálni a lelkes kerékpárosoknak.

Először is, a kerékpárút teljes széltében és hosszában fellelhető gödrök, hepehupák, repedések kitűnően fejlesztik az ember reflexeit és koordinációs készségeit! Továbbá a keresztben végigfutó kellemes horpadásoknak köszönhetően a bevállalósak ingyenes hullámvasutazás-élménnyel gazdagodhatnak tekerés közben. Persze a kevésbé bevállalósaknak is jár ez az élmény, ha akarják, ha nem. Én általában lelkesen suhanok át az ilyen huppanókon, ám akadnak olyan szörnyű szakadékok is a betonban, amiket jobban járok, ha kikerülök, és inkább lemegyek a susnyásba. Nem is csak azért, mert így kevesebb esély van rá, hogy összetöröm magam, hanem ezzel a manőverrel próbálom megóvni drótszamaram testi épségét is.

Egyébként csak hogy tovább dicsérjem ezt a remekbeszabott kerékpárutat, hozzáteszem, még sávelválasztóval is rendelkezik.😎 Bizony ám! Igaz, hogy sajnos nem szakemberre bízták a dolgot, hanem mérnöki diplomával nem rendelkező dudvasávra, ami a betonutat hosszában felrepesztve bukkant a felszínre, viszonylag egyenes vonalban, és nem szaggatott fehér felfestés formájában, na de ilyen apróságokba én ugyan nem kötök bele.😏

És még mindig nem ejtettem egy szót sem az ingyenes plasztikázásról, pedig a címben beígértem.

Alap szépészeti beavatkozás vehető igénybe bőrhámlasztás keretében, amennyiben egy óvatlan pillanatban a kerékpáros egy széles repedésbe hajt, felborul, és végigszánkázik az aszfalton. Tulajdonképpen ez egy bőrmegújító kezelésnek is felfogható, hiszen a plezúros területek helyén idővel új bőrsejtek garmadája keletkezik. Csodás módja ez annak, hogy megfiatalodjon a bőrünk. Itt-ott…

Orrplasztikázás is szerepel a kerékpárút repertoárjában, amennyiben egy szélesebb hosszanti repedésbe beleakad a páciens biciklijének első kereke, majd a test a fizika tehetetlenségi törvényének fejet hajtva, és fejét lehajtva közvetlen érintkezésbe lép az aszfalttal, mely pillanatban máris elkezdődött az orrplasztikázás.

Végezetül az ingyenes szépészeti átalakítások sorában fellelhető a fogszabályozás is. Ez egy igen egyszerű és minimális fájdalommal járó kezelés: a mosolyával elégedetlenkedő alanynak mindössze annyit kell tennie, hogy jól összeszorított állkapoccsal végigszáguld a gidres-gödrös kerékpárúton. Garantáltan helyre teszi a fogsort!😁

Hozzá kell tennem, szép magyar hazánkban akadnak olyan utak is, amelyek annyira csapnivaló állapotban vannak, hogy majd’ ledobják magukról az autókat és egyéb guruló járműveket. Na, az ott történő plasztikai beavatkozásoknak már van némi halálozási kockázata...😑

Két kedvenc képemmel zárnám a bejegyzésemet. Az egyiken a hullámvasút-élményt adó huppanó szemlélhető meg, melynek aljában szépen összegyűlt egy fénytócsa, a másikon pedig az orregyenesítést elősegítő hosszanti repedés látható.

Köszönöm a figyelmet!

2016. július 8., péntek

Édes anya


Nem véletlenül írtam külön ezt a két szót. Talán találóbb lett volna azt a címet adnom, hogy “Cukor-anya, avagy az anya, aki agyoncukrozza gyermekét”, de ez így bénán hangzik. Hiszen nem hinném, hogy egy igazi édesanya képes lenne a gyereke életét tíz-tizenöt évvel megrövidíteni. Tudatlanság ide vagy oda. De ezt később fejtem ki.

Az késztetett a következő téma boncolgatására, hogy a múltkorában egy bevásárlóközpontban megláttam, mit vásárol az egyik anyuka a csemetéjének vacsorára. A kasszánál sorban állva az öt-hat éves forma kiskrapek egyik kezében egy tölcséres jégkrém, a másikban egy doboz energiaital volt! Már csak egy szál cigaretta hiányzott a szájából, hogy még teljesebb legyen a szervezetét romboló mérgek összképe. Az energiaitalhoz csupán annyit fűznék hozzá, hogy november 1-től pénzbírságra számíthat, aki 18 év alatti gyereknek ilyen folyékony mérget vásárol.😐

Önként vállalt tapasztalatlanságom miatt tanácstalan vagyok: manapság abból áll a gyereknevelés, hogy megvesszük porontyunknak, bármit is óhajt, csak hogy csendben legyen, és ne nyüstöljön minket, netán nehogy megzavarjon a kis kolonc az okostelefonunk önfeledt cirógatásában?

És ez még csak egy enyhe példa volt ahhoz képest, ami most jön!

Van egy már-már hihetetlen történetem, pedig ennek én magam voltam a fültanúja. Egyik ismerősöm, egy édes anya röhögve mesélte, hogy reggelire porcukrot adott a négyéves kislányának. Első döbbenetem után összekapartam magamban annyi lélekjelenlétet, hogy rákérdezzek a részletekre. A következőképpen zajlott a dolog. A kislány reggel nyűgösködött, hogy ő éhes, de nem tud mit enni. Az édes anya gondolt egyet, elővett egy kistányért, szórt bele valamennyi porcukrot, gyermeke pedig jóízűen benyalogatta a kisujja segítségével. Innen már csak egy lépés lett volna, ha anyuka egy hitelkártya segítségével csíkokba rendezi a porcukrot, a gyereke meg felszippantja, mint a kokaint. Végül is: drog-drog.😑

Sajnos ettől az anyukától nem csak ez az egy rémtörténetem van. Egy másik alkalommal azt mesélte röhögve, milyen jól vacsorázott a kislánya. Bár hozzátette, hogy ebédre csak egy vattacukrot evett a gyermek. Elképzelésem sincs, minek költött a gondos anyuka vattacukorra! Ugyanazt a hatást éri el, ha ad a gyermekének egy marék kristálycukrot, és hogy a csemete jobb étvággyal fogyassza el, rácsepegtet néhány pötty piros ételszínezőt. Nesze kislányom, itt az ebéded, jó étvágyat hozzá!

Ezek után piros pont jár szóban forgó anyukának, amiért annak ellenére, hogy a gyerekét kezében egy nyalókával ültette az étkezőasztalhoz (a szemem láttára), legalább rávette, hogy két cukros-vacak-nyalogatás között egyen pár falat főtt ételt. Csak megnyugtatásul közlöm, ez rendes ebédet jelent, nem pedig cukorlevest gumicukorbetéttel, és cukorfőzeléket...

Ezek mellett egyszerűen nem tudok napirendre térni afölött sem, amit múltkor hallottam a fogorvosomtól: a bölcsiben a legtöbb kisgyereknek máris rosszak a fogai a sok cukros üdítőtől! Bölcsiseknek! Nem tudom, manapság égő, netán parasztos dolog vizet adni a gyereknek szomjoltó gyanánt? Esetleg olyan teát, ami nincs agyoncukrozva?

Ami még ennél is borzasztóbb tény, hogy a mai gyerekek 70%-a máris gyógyszereken él! Nem hinném, hogy ennek magyarázata az elkorcsosodott génekben keresendő. Szerintem döntően az életmód határozza meg az egészségi állapotunkat.

Annyira érdekes az is, hogy gyereknapon a boltok egymás ellen akciózzák le az édességeket. Tényleg erről kell szólnia a gyereknapnak? Mééég több cukorral tömni a kölyköket, hadd menjenek tönkre még hamarabb? Miért nem a friss gyümölcsöket akciózzák le inkább? Ja igen, talán mert a mai fiataloknak (és sajnos idősebbeknek is) annyira eltorzult az ízérzékelése, hogy nem elég édes a gyümölcs. Újabban már az eleve cukorral készült babapiskótát is meghintik pluszban még cukorral, biztos ami biztos alapon. Ami húsz éve még elég édes volt, az mára korántsem kielégítő. Egy egyszerű, olcsó és biztonságos házi teszttel egyébként elvégezhető egy érdekes kísérlet erre vonatkozóan: ha az ember lánya/fia néhány hétig nem eszik édességet/cukrot, megtapasztalhatja, hogy akár egy szimpla mezei alma is mennyivel édesebb lesz. És feltűnő lesz az is, mennyire émelyítően édesek a bolti vackok!😝

Ó, bolti vackokról jut eszembe, milyen megdöbbentő dolgot hallottam az egyik apuka ismerősömtől. Az ovisok azért nem eszik a zöldségeket-gyümölcsöket, mert véleményük szerint rossz a színük. Egek! Amikor éppen ezekkel a finomságokkal lehet színeket jellemezni, árnyalni: citromsárga, narancssárga, kislibazöld (ja nem, bocsánat, rossz példa😅), meggybordó stb. És ezeknek rossz a színük? Mert az a hullasápadt bolti croissant meg egyéb péksütik sokkal szebbek, amikben semmi élet nincs, hiszen csak agyonfeldolgozott cukorból és szerte-szana-szétőrölt lisztből készülnek, nulla tápanyagértékkel. Na, az a szép szín!

Pindurkát elkalandoztam. Azzal kezdtem ugyanis, milyen anya az olyan, aki gondatlanság, tájékozatlanság vagy nemtörődömség miatt elvesz a gyereke életéből úgy tíz-tizenöt évet. A gyerekkori elhízásnak ugyanis pontosan ez az ára. Hiszen nem a gyerek a hibás, ha egészségtelenül elhízik, hanem az édes anyja (és/vagy édes apja), aki beteggé zabáltatja, és mindössze egyetlen mozgásformát mutat követendő példaként a csemetéjének, mégpedig azt, hogy hogyan kell minél ügyesebben használni a hüvelykujját a telefonja kijelzőjén.

Picit még visszatérek a gyereknaphoz. Nem csak a jól leakciózott és emiatt kötelezőszerűen megvásárolt bolti édességekkel lehet a gyerekeket mérgezni. Ott vannak a különböző rendezvények, ahol jól lehet lakatni a csemetéket vattacukorral, fagyival, nyalókával, színes cukorkákkal és egyéb mérgező szemetekkel.😒

Sajnos még mindig nem jött el az ideje, hogy befejezzem a cukor megkövezését. Csak abba gondoljunk bele, hogy ha a cukorgyárban ez az anyag - idővel ugyan, de - képes megenni a vasból készült zsilipet; meg szétrohasztja a kemény emberi fogazatot, akkor vajon mire képes egy kicsike, fejlődésben lévő szervezetben?

Mindezek után milyen lelkesítő befejezést írhatnék? ...még mindig töröm a fejem. Röstellem, de semmi frappáns záróakkord nem jut az eszembe, így szép csendben, és sajnos szomorúan, ezekkel a sorokkal búcsúzom.

2016. július 3., vasárnap

Nyújtás


Hál' istennek nem szenvedek identitás-zavarban, tudom magamról, hogy nem vagyok rétestészta, mégis szeretem rendszeresen megnyújtani magamat.😄 Amellett, hogy ez a mozgásforma roppant jólesik, a következő pozitívumokat nyújtja testünknek-lelkünknek:

Előnyök:
  • a rendszeres, edzés utáni nyújtás hatására kevesebbszer fordul elő sérülés,
  • nem lesz izomlázunk,
  • az ízületeink jobban mozognak majd,
  • megnöveli az edzés hatékonyságát,
  • hajlékonyabbak leszünk,
  • csökkenti a stresszt,
  • regenerálja a fáradt izmokat,
  • segítségével hosszan frissek és rugalmasak maradnak izmaink.

A nyújtás fontossága tehát megkérdőjelezhetetlen (szép hosszú szó)! Nyújtás nélkül az izmaink megrövidülhetnek, rugalmatlanná válnak és nagyobb eséllyel sérülhetünk le edzés közben, valamint érezhetünk izomlázat testedzés után.

A nyújtás egy lassú folyamat. Az adott izomcsoportot lassan megnyújtjuk, a végsőkig nyújtjuk, majd ezt az állapotot megtartjuk 15-30 mp-ig. Véletlenül se rugózzunk közben. Ha fájdalmat érzünk, akkor engedjük visszább magunkat, hiszen a nyújtásnak jól kell esnie.

Nyújtó gyakorlatokat nem csak edzés után végezhetünk, hanem csak úgy magában, “a la nature” is. Már egy röpke tízperces gyakorlatsort is hálásan fogad szervezetünk!😊 Az interneten rengeteg ilyen témájú videó található, de nekem a személyes kedvencem továbbra is Béres Alexandra mozgásanyaga. Tíz perc belefér a napunkba, ugye?

Végezetül néhány képet szeretnék idebiggyeszteni, amelyek alanyai igen szakszerűen mutatnak be egy-egy nyújtástechnikát. Érdemes kipróbálni!




2016. június 25., szombat

A súlyzózás haszna


“A kor előrehaladtával mindannyian veszítünk izmainkból. Az izomvesztés körülbelül 25 éves korban kezdődik, és 50 éves korra a 10%-ot is elérheti az izomveszteség. 50 és 80 éves kor között az emberek izomerejüknek csaknem felét, izomtömegüknek pedig mintegy 40%-át veszítik el. Az izomvesztés sajnos az anyagcsere szintjének csökkenéséhez vezet, melynek következménye lehet az elhízás, hacsak nem csökkented a kalória bevitelét (márpedig ez ritkán történik meg).”

Ha ez a bevezető nem lenne elég ijesztő, akkor további tény, hogy 40 éves kor fölött csonttömegvesztés indul meg. Évenként a csonttömegünk 1%-át veszítjük el! Jó hír viszont, hogy rendszeres súlyzós edzésekkel mindezen rémségek megelőzhetőek. Jelenlegi ismereteink szerint az erősítő edzés az egyetlen módszer az izomvesztés hatékony lelassítására is. Nem, sajnos még az aerob gyakorlatok sem gátolják meg az izomvesztést! A súlyzózással, illetőleg terheléses edzéssel azonban ez ténylegesen megelőzhető.

Megkockáztatom, talán nem az az életcélod, hogy Terminátor-szerű monstrumot gyúrj magadból, mégis fontos és hasznos dolog a rendszeres súlyzózás. A haspókok pedig most jól figyeljenek! M    inél több izomsejtet birtokolsz, annál hatékonyabban működik az alapanyagcsere. A megnövekedett izomtömeg nyugalmi állapotban is nagyobb mennyiségű energiát éget el. Tehát minél több rajtunk az izom, annál többet lehet büntetlenül torkoskodni.😁 Már megéri kitartó munkával izmot építeni magunkra! És még meg sem említettem az egyre formásabb alakot, amit nem kell szégyenkezve takargatni...

A súlyzós erősítő edzés egyéb előnyei:
  • megelőzhető az időskori izomvesztés,
  • segít megelőzni a csontritkulást,
  • erősödnek a csontok, így csökken a csonttörés lehetősége,
  • kevésbé lesz sérülékeny a test,
  • csökkenti a cukorbetegség és szívbetegség kialakulásának kockázatát.

Mire figyeljünk az erősítő edzésnél?
  • Minden alkalmat bemelegítéssel kell kezdeni.
  • Fontos, hogy az erősíteni kívánt testrészek jól át legyenek mozgatva.
  • A súly növelése ne menjen a helyes gyakorlatvégzés rovására.
  • Az egyes gyakorlatok legyenek változatosak, mindig más testrészt mozgassanak meg.
  • A gyakorlatok között a pihenőidő elhagyhatatlan - mind az izmoknak, mind nekünk szükségünk van pihenésre az erősítő edzés szakaszai között.
  • Érdemes kardio mozgás után erősítenünk.
  • Az edzés végén kötelező az alapos nyújtás, lazítás, ezzel elkerülhetjük az izomlázat és az esetleges sérüléseket.

Mekkora súlyt válasszunk?
A könnyebb súlyok a nők számára ideálisak, akik formásabbá szeretnék tenni a testüket. Kezdőknek bőven elegendő egy-egy darab fél kg-os kézisúlyzó, és ahogy fokozatosan hozzászokunk a terheléshez, emelhetjük egy, másfél, két kilogrammig. E fölé ne menjünk!

Hogyan érdemes edzeni?
Láttam egy riportot Arnold Schwarzeneggerrel, amelyben a hétszeres Mr. Olympia és hatszoros Mr. Universe Testépítő Világbajnok Úr kifejtette, hogy az izmokat le kell sokkolni, különben ők sokkolnak le minket azzal, hogy egy idő után nem fejlődnek semerre.😒 Az emberi test ugyanis olyan galád, hogy hamar megszokja a rutint, így egy idő után nem lesz látható-érezhető semmilyen változás. Ezért fontos hősiesen és kitartóan variálni a gyakorlatokat, ismétlésszámokat, intenzitást, súlyokat, az edzőruhánkat, vagy ami még az eszünkbe jut.😄

Következő bejegyzésemben olyan mozgásformát fogok lelkesen ajánlgatni, ami nem megterhelő, igazán kellemes, és az ember nem is gondolná róla, mennyi pozitív előnnyel jár rendszeresen gyakorolni.

(A félreértéseket elkerülendő: nem, nem én vagyok a képen.)

2016. június 20., hétfő

Mit mozogjunk?


A testmozgás hihetetlen előnyei című bejegyzésemben részletesen kifejtettem, mi mindent nyerünk azzal, ha felülkerekedünk lustaságunkon és kifogásainkon, és elhatározzuk, hogy rendszeresen megajándékozzuk magunkat a mozgás örömével! Aki tehát kedvet kapott ahhoz, hogy elkezdjen mozogni, talán elbizonytalanodhat, hogyan is csinálja, hogy jó legyen. Vagy hogy eredményes legyen.

Először érdemes végiggondolnunk, milyen cél motivál minket, mit szeretnénk elérni. A mozgásforma kiválasztásánál nem mindegy, hogy súlyt akarunk veszíteni, izmot akarunk építeni, vagy csak szimplán az egészségünk megóvása, a jó közérzet a cél. Fontos továbbá betartanunk a fokozatosság elvét! Ha eddig mindössze annyi volt a napi mozgásadagunk, hogy a távirányító után nyúltunk, lehetőleg ne akarjuk rögtön 1 órás futással kezdeni programunkat. Ha mindig egy-egy kicsivel több időt szánunk a testmozgásra, és óvatosan, fokozatosan emeljük a terhelést, nem csak a sérüléseket kerüljük el, hanem a kedvünk sem megy el a mozgástól.👊

És itt jön a képbe még egy elmaradhatatlan dolog: a bemelegítés! Bármilyen kevés az időnk mozogni, erre szánjunk legalább 5 percet! Bemelegítéssel készítjük fel testünket a rá váró terhelésre, valamint gyorsabb lesz az anyagcsere, továbbá megvalósul az ideg-izom kapcsolat, így sokkal hatásosabb lesz az edzés, és csökken a sérülések esélye is.

Bátorkodtam utánanézni és összegyűjteni az információkat arra vonatkozóan, hogy mely mozgásformák lehetnek a számunkra a legideálisabbak. Elsőként a cardio mozgást boncolgatom. Bevallom, régebben azt hittem, elég, ha tingli-tangli módra sétálgatok bele a nagyvilágba, vagy ha egyenletes, kényelmes tempóban biciklizgetek, ám kiderült, hogy ezzel nemhogy nem használok, de jóformán ártok a szervezetemnek.😮 Lássuk, miért.

Cardio edzés
A cardio vagy kardio szó előtagként azt jelenti, hogy a szívvel kapcsolatos. Testmozgás kapcsán jelzőként is használjuk, mint például kardio edzés vagy kardio gépek, ami a szív teljesítményét növelő mozgásokra utal.

A kardio mozgást - a mozgás jellege szempontjából - két kategóriába sorolhatjuk:
  1. hosszan tartó, ámde gyenge vagy közepes intenzitású, egyenletes pulzusszámú aerob mozgás (a fentebb említett őgyelgés),
  2. rövidebb ideig tartó, nagy intenzitású, ciklikusan változó mozgás.
Mit jelent az aerob mozgás?
Az aerob edzés lényege, hogy nagy mennyiségű oxigén előállításával történik a mozgáshoz szükséges energia előállítása. A szervezet az izmok számára szükséges energiát az energiatartalékokból (zsírok valamint szénhidrátok) égeti el, oxigén segítségével. A viszonylag csekély erőfeszítést igénylő mozgásformák során aerobfolyamat zajlik le.

Térjünk vissza a kardio mozgásfajtákhoz! Az első kategória, noha növeli a kitartást, az általánosan elfogadott elgondolással ellentétben nem a legjobb választás a zsírégetés és az egészségünk szempontjából!

A hosszan tartó egyenletes mozgás:
  • elősegíti a káros szabad gyökök kialakulását,
  • leépítheti az izmokat,
  • csak egy bizonyos sebességre készíti fel a szívet,
  • jobban terheli és koptatja az ízületeket.

Ezzel szemben a ciklikusan változó mozgás:
  • növeli az antioxidáns termelést,
  • serkenti az anyagcserét és a zsírégetést,
  • kevesebb időráfordítással eredményez több fogyást,
  • formálja és építi az izomzatot,
  • felkészíti a szívet a változó hatások kezelésére.

Sokkal jobban járunk tehát, ha egy óra sétafikálás helyett húsz percet úgy gyalogolunk, hogy néhány percenként beiktatunk egy kis kocogást. Vagy ha futunk, fűszerezzük az edzést sprintekkel! Bicajozásnál pedig időnként tekerjünk úgy, mintha egy falka veszett kutya üldözne minket! Sokkal látványosabb lesz így a változás!

Zárógondolatként annyit bocsátok előre, hogy következő bejegyzésemben azt fogom kifejteni, miért érdemes megbarátkoznunk a súlyzókkal. Igen, akkor is, ha törékeny virágszálak, vagyis nők vagyunk!😊

(Fontos a motiváció, viszont ügyeljünk arra, hogy reális célt tűzzünk ki magunknak!)

2016. június 12., vasárnap

Első negatív könyvkritikám


Roppant vicces e-mailt kaptam a minap. Pontosabban, először megdöbbentem, majd szíven ütött a tartalma, ám végül jót nevettem az egészen.

Amikor megjelent a mesekönyvem, olyan boldog és lelkes voltam, hogy arra gondoltam, szétküldök egy-egy dedikált példányt a rokonságban, baráti körben. A nagy-nagy távolság miatt az egyik nőrokonom csak nemrégiben kapta meg a könyvecskét. Kérdésemre, hogy épségben megérkezett-e hozzá az “elsőszülöttem”, csak nagy sokára érkezett válasz, mégpedig a következő: “Igen, megkaptam a füzetet, elkezdtem olvasni, de nagyon gagyi. Most már értem, miért nem akarsz gyereket, mert te magad is egy nagy gyerek vagy.” És egy mosolygó fej a végén. Mindenesetre díjazom az őszinteségét, manapság ritkaságszámba megy.👊
Csak zárójelesen jegyezném meg, hogy ez az a nőrokonom, aki egy időben rendszeresen azzal zaklatott, hogy miért nem szülök gyereket. Úgy gondolom, az okához a férjemen és rajtam kívül senkinek nincs köze.

Szóval olvasom az e-mailt, kétszer is, és hiába keresek benne egy ‘köszönöm’-öt, mindössze ezt a dupla lefikázást kapom.😏

Persze belátom, nem tetszhet minden embernek egyformán minden, és én kérek elnézést, amiért a történetek ártatlanok, nincs bennük erőszak, verekedés, gonoszkodás, ármánykodás; valamint azt is belátom, valószínűleg ott hibáztam, hogy egyszerű nyelvezetet használtam, és nem úgy írtam meg egy mesekönyvet, mintha a doktori disszertációmra készülnék.

A könyvemet egyébként nincs szándékomban megvédeni vagy dicsérgetni, mert nincs rá szükségem. A legtöbben, akik olvasták és képesek voltak felfogni a lényegét, máris a folytatást várják tőlem.

Abban pedig nem tudom, mi lehet a gyerekes, ha fogom az összes akaraterőmet és önfegyelmemet, és nekiülök, hosszú-hosszú órákat és kitartó munkát arra áldozva, hogy összehozzak egy olyan könyvecskét, ami reményeim szerint minél több embert elszórakoztat. Azt sem hinném, hogy egy gyerekes felfogású ember el tudná intézni sok-sok utánajárással és komoly egyeztetésekkel, hogy az ötlete és az álma kézzel fogható formába kerüljön. Az is rejtély számomra, hogy egy “nem felnőttes felfogású" ember hogy a manóba tudna egy felnőtteknek szóló könyvet is megírni (Út a férjemhez)? Bár meglehet, ezekre a dolgokra azért nem tudom a választ, mert gyerekes vagyok…

Lám, az írás micsoda terápia! Máris sokkal jobban érzem magam. Akiknek pedig esetleg mégis tetszenek eddigi irományaim, azokat megnyugtatom, hogy még sok ötlet lapul a buksimban és a noteszemben, amelyek kikívánkoznak belőlem. Tehát vigyázat, lesz “Nagyon Gagyi Mesekönyv 2.”!😄