Hét nap élményei - 3. nap, szerda

Hajnali hatra állítottunk ébresztőt, mert rengeteg elintéznivalónk akadt erre a napra. Első dolgom volt megnézni a telefonomat, ugyanis rémlett, hogy az esti koktélozás alatt bőszen irkáltam a jegyzettömbömbe. Na igen, kellett az anyag az élménybeszámolóhoz.

Futólag rápillantottam a galériára is, mert az is felsejlett elmémben, hogy képeket is készítettem. És ekkor rátaláltam egy Snapchat videóra!😬 A hagyományos, nagyszemű-nagyszájú “karakterem” ecsetelte éppen tíz másodpercben, zsiráfos pizsamában, hogy részegen talán nem kellene Snapchatelni, mert azt sem tudja, mit nyomkod, és ideje lenne alukálni.😅 (Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor szembesültem Snapchat-függőségemmel.)

Közben megérkezett szobánkba a reggeli, amit kutyafuttában kellett bekapkodnunk, és talán ezért történhetett, hogy a szintén kutyafuttában lekapott reggelizőasztalt ilyen elmosódottan sikerült csak megörökítenem:

Jut eszembe, ki ne maradjanak a mai nap elmeséléséből a kis rosszcsontok! Erre keltünk:

Nagyon úgy tűnik, hogy Bütyök egész éjszaka Gui álmát őrizte.😇

Szóval, reggelizés közben kellett a bőröndjeinkből öltözködni (ami nem túl jó móka), ridikült összepakolni, fésülködni-sminkelni, stb. Valahogyan még arra is jutott időm, hogy elspájzoljam a reggeli maradékát, ami este jól jött, hiszen az egész napos lótás-futásban elfelejtkeztünk a vacsoránk biztosításáról.

Juditnak időpontja volt egy tetováló-szalonban, ezért kocsiba pattantunk, és a jó kis reggeli pesti forgalomban szépen eldöcögtünk a színhelyig. Éppen időben érkeztünk.

Amíg a barátnőmet “varrták”, addig elhelyezkedtem egy kényelmes székben, kicsit írtam, olvasgattam, majd átvizsgáltam Judit sminkes neszesszerét, amit előzőleg rám bízott. ...és mondta, hogy nyugodtan nézegessem meg, tehát nem illegálisan kutakodtam benne.🙈

Egyebek mellett erre a csodás rúzsra leltem a kincsek között:

Röpke három órácska elteltével készen is lett a nagy mű alapja (Judit még kiegészítteti a tetoválását, ha legközelebb hazarepül), és már mehettünk is, hogy keressünk valami helyet, ahol megebédelhetnénk. Miután sikeresen feltankoltuk szervezetünk raktárait, beugrottunk az egyik szupermarketbe venni néhány apróságot, ugyanis következő célállomásunk egy baráti látogatással egybekötött munkamegbeszélés volt. Az időnk eléggé ki volt centizve, ezért egy óra elteltével kocsival elrobogtunk Judit fogorvosához, fogfehérítésre. Én ebből a mókából is kimaradtam, csakúgy, mint a tetoválásból.😛

Hogy ne törjük meg a varázst, innen is rohanvást nyargaltunk a következő helyre: Judit anyukájához, aki sütikkel és csokihegyekkel várt minket. Egyem meg! A húsvétváró csokikat nem ott faltuk fel, azokat ajándékba kaptuk, és még külön a férjemre is gondolt barátnőm gondos anyukája. Mi ez, ha nem a figyelmesség netovábbja? Azt hiszem, ezt a jó tulajdonságát Judit innen örökölhette.💝

Gondolom, ezek után mondanom sem kell, hogy időre kellett visszaérnünk a hotelbe, hiszen estére egy-egy masszázsfoglalásunk volt. Még reggel egyeztettünk a wellness részlegen, ahol Judittal kis tanácskozás után arra jutottunk, érdemes volna fizetni a különbözetet, és inkább egy-egy hatvanperces masszázsélményben részesülni. Egymás után következtünk, mert ugyanahhoz a hölgyhöz (Edina, akinek isteni keze van) osztottak be minket. Az én időpontom 19:50-re esett, a Judité 20:55-re.

Megérkeztünk tehát a hotelbe, szépen átöltöztem kényelmesbe, és már indultam is, hogy megfáradt porcikáim élvezhessék a jó kis pihentető masszázst.

Most azon töprengek, megemlítsem-e az alábbi kis momentumot, de ha már belekezdtem…😏

A wellness részlegen a recepciós hölgytől kaptam egy öltözőszekrény-kulcsot, valamint egy törölközőt. Egy átlagos méretűt. Csakhogy én nem vagyok átlagos méretű.😅 Na nem szélességre értem, hanem hosszúságra. A csekélyke 180 centis magasságomhoz “kissé” kacér volt a törölköző, amiben az öltözőből a masszázs-helyiségig kellett slattyognom, de hála az évek óta tartó rendszeres edzéseimnek, immár nem kellett szégyellnem kikandikáló virgácsaimat.

Mialatt Juditot masszírozták, addig én a szobánkban megvacsoráztam a reggel eltett bőséges maradékokból, egy-két szerettemnek helyzetjelentést küldtem, majd miután Judit is megérkezett, szépen nyugovóra tértem.

E bejegyzés végére egy videót szántam, amely egy szeletkét mutat meg csodás fővárosunk esti képéből. (Eredetileg a videó alatt Judittal nyomjuk a sódert, de férjem segített megvalósítani az elképzelésemet: kicsit szerkesztett rajta, az eredmény pedig szerintem tökéletes lett!)

Híd alatt haladva