Hét nap élményei - 1. nap, hétfő

Mivel az ötödikével kezdődő hetet megelőzően végig beteg voltam, és a házimunkával kissé megcsúsztam, így elég sok tennivalóm volt a lakásban a vendég érkezéséig. Éppen ezért hajnali öt előtt keltem a férjemmel, és miután ő elment dolgozni, nekiláttam összerendezni mindent. Kereken tizenegy órakor tettem le magam az ágyra, hogy egy szusszanással megünnepeljem sikeres lakást rendbe tévő akciómat, amikor megérkezett a barátnőm, Judit!!💗 Úgy örültem, hogy csak na!

Úgy indult az egész vendégvárósdi, hogy be sem engedtem őt a kapun. Befagyott, na!😅 Nekem meg nem volt erőm kirugdosni, mert le voltam gyengülve. Bocsíííí! Szóval amíg én Bogarat elzártam a kiskertbe, addig Judit beállt a bérautójával. Neki persze pikk-pakk kinyílt a kapu, hiszen durván jó erőben van. Valahányszor megölel, hallom ropogni a csontjaimat.😂

Miután tehát barátnőm sikeresen benavigálta magát az udvarunkra, első dolga volt (persze az ölelésem után), hogy jól elkényeztesse az állatkáinkat. Kint napozott mindhárom kis szőrmók a helyén, és boldogan fogadták a felkínált jutalomfalatokat. Amíg a két cica kultúráltan ropogtatta az ízletes szárazeledelt, addig Bogár ült a foteljában, Judit pedig sorra adogatta neki a baconos pálcikákat. Igen ám, de egyszer csak elég lett a kutyusunknak a sok finomság. Volt előtte két darab félberágott pálcika. Judit éppen nyúlt Bogár felé, hogy megsimogassa, az irigy kutya pedig morogva nekirontott (gondolom féltette a hülye kis pálcikáit), és figyelmeztetőleg belekapott a barátnőm kezébe. Persze a kis kopott fogacskáival nem tett benne semmi kárt, én mégis majd’ elsüllyedtem szégyenemben.🙈 Hát így kell bánni egy vendéggel, aki ráadásul még jutalomfalatokat is hoz?!?

Délután háromkor hazaért a férjem. Miután evett, megnézte, mi mindent kaptunk Judittól, aztán beszélgettünk, végül úgy döntöttünk, vacsoráig Scrabble-özünk egyet. Az volt az érdekes, hogy három játékosból én lettem a IV. helyezett.😳 Judit számolt. Pedig ő jó matekos. Akkor mi lett volna, ha én összesítem a pontokat?...😄

Vicces volt, ahogyan társasoztunk. Megfogtunk ugyanis előtte egy nyulat, és lemészároltuk. A következőképpen történt a dolog.

Már jó előre tisztáztam Judittal, hogy a közös egy hét alatt, amit együtt töltünk majd előbb Pesten, aztán Londonban, finoman szólva hanyagolni fogom az egészséges táplálkozást. Ezt a következőképpen adtam tudtára egy januári videó-üzenetben:

Judit mélységes egyetértése jeléül beállított hozzánk egy nagy szatyor édességgel.😋 Előkerült a szütyőből - többek között - egy óriási lila csokinyúl is. Megláttam, és elszörnyedve ezt mondtam: “De hát ez kövér! Megeszed, és te is ilyen kövér leszel!” Judit erre lazán megjegyezte: “Tudom, hogy ártalmas. Azért kell megölni.”😂 Ezzel el is dőlt a nyúl sorsa. Hárman ízekre szedtük, és felfaltuk. Vacsora előtt. De hát felnőttek vagyunk, megtehetjük az ilyet.

Na de ez még csak a kezdet volt, már ami a remekbeszabott vendéglátásomat illeti. Készültem ugyan kajával, tele volt a hűtő, azonban egyedül a csirkemellet hétfőn délelőtt akartam megsütni, hogy friss legyen. Meg is vettem reggel, elkészíteni azonban sem időm, sem erőm nem volt sajnos. Így hát ebéd után (karfiol-krémleves, brokkolis-sajtos rizs, házi túró rudi), elmentünk sétálni egyet, ami sajnos elég rosszul sikerült. Útközben rám tört egy fulladásos száraz köhögőroham. Víz persze nem volt nálunk. Na mindegy. Sikeresen túléltem a rohamot, ami sajnos úgy kivette az erőmet, hogy hazaérve már csak ülni bírtam az este hátralévő részében. Ezzel csak az volt a baj, hogy szegény barátnőm sütötte meg nekünk vacsorára a husit. Persze örömmel tette.😇 Még rám is parancsolt, fel ne álljak a konyhaasztaltól, csak mondjam, hogy mi hol van. Egyszer azonban mégis felálltam előhozni a fokhagymát, és megjegyeztem: “Úgy röstellem, hogy te főzöl.” Ő kedvesen csak ennyit válaszolt: “Inkább azt röstelld, hogy ott állsz!” És vigyorogva mutatta a nagykést: “Nézd csak, mi van nálam?” Onnantól kezdve inkább ültem szépen a helyemen. Bejött a férjem a konyhába, mire én küszködve csak ennyit mondtam (estére nem sok hangom volt már): “Szép egy asszonykád van. Én itt reszelem a körmöm, a vendég főz, te meg mosogathatsz.”😅

Vacsora után összeszedtem meglévő maradék erőmet, lezuhanyoztam, bebújtam nyakig a paplan alá, és olvasgattam. Judit bejött a szobámba, leült az ágyam végébe, ám én nem szóltam hozzá egy szót sem. Na nem mintha haragudtam volna rá, dehogy! Mindössze suttogásra futotta csak az erőmből, de még az is köhögésbe torkollt mindig. Végül mindhárman elcsendesedtünk. Férjem másnap korán reggel elindult munkába, Juditra és rám pedig kalandok sorozata várt!

Annyit még arcpironkodva elárulok, hogy drága barátnőm nem úszta ám meg a fentebb sorolt “apró kellemetlenségekkel” vendéglátásomat. Másnap kiderült, hogy szegénykémnek nem jutott elég meleg víz zuhanyozáskor (kétszemélyes a bojlerünk), ráadásul éjszakára beszabadult a szobájába egy vadállat (nem kell megijedni, “mindössze” egy halálosan bosszantó, zümmögő légy bújt elő pont aznap a redőny réseiből).🙈

Ezzel a képpel búcsúzom, amely Judit remekbeszabott művészi hajlamait bizonyítja.😁