Kutyusunk, Bogár legkedveltebb játéka egy jó hosszúra
szétcincált, fehér rongydarab. Mit fehér, szürke, annyit húzgálta vérebünk
morogva maga után az udvaron szegény áldozatát! Egyébként szóban forgó
játékszerről egy kitartó nyomozó hosszas elemzés után talán meg tudná
állapítani, hogy valaha pólóként funkcionált.
Számomra múlt héten csütörtökön este vált bizonyossá,
mekkora alapigazság van az “irigy kutya” témakörében.
Nálunk az a szokás, hogy éjszakára bezárjuk a kenneljébe a
kutyát, mivel a kis Bogaram képtelen kiverni a fejéből, hogy ő bizony nem egy
éjszakai műszakos ásógép! Mi tagadás, kicsit identitás-zavaros szegénykém…
Szóval, amíg nincs kész az ötös biztonsági fokozatú virágágyás-elkerítő
hálózatunk, addig bizony éjszakára szűkítjük kissé a kutya mozgásterét.
Adott napon az történt, hogy miután Bogarat a helyére
parancsoltam, és bundasimogatás keretében megbeszéltem vele, hogy másnap is
egész nap kint hőböröghet az udvaron, szépen rázártam a kennel kapuját. Igen
ám, de Bogár kicsit gondatlan volt, amikor a helyére cibálta a rongyocskáját,
így annak a fele a kapu alatt kilógott az udvarra. Amint erre rádöbbent,
gyorsan odaszaladt kedvencéhez, és mielőtt még egyáltalán pislogtam volna egyet, sürgősen behúzta magához. Tehát ő azt feltételezte rólam, hogy galád módon
lehajolok az ő tulajdonához, és elveszem tőle!
Így történt hát, hogy Bogár újabb aranyos kis jellemvonását
csillogtatta meg előttem.
Bogár és a rongya (ez már egy másik darab)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése