Grízvarázs

Pontosan nem tudom, mikor kezdődött a “bolondítsuk-meg-a-tejbegrízt” hóbortom. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy nem elégszem meg a hagyományosan megfőzött és hagyományosan, cukros kakaóporral illetve fahéjjal ízesített változatokkal. Így hát elkezdtem kísérletezni különböző ízesítésekkel.

Nagyon nem lehet elrontani egy mezei tejbegrízt. Én általában úgy kezdem a műveletet, hogy egy önként jelentkező edénybe öntök egy kicsike vizet, és azt felforralom. Tényleg kevéske víz legyen, épp az edény alján. Na, amikor a víz elkezd mozgolódni, gőzölögni, akkor öntöm rá az egy liter tejet, így garantáltan nem fog odakozmálni. Még akkor sem, ha nem kavargatom megállás nélkül. A gyengébb idegzetűek most forduljanak el egy pillanatra. Ilyenkor szoktam a készülő édességet megsózni, de csak egy csipetnyivel. Azt tanultam ugyanis anyukámtól, hogy mindenbe tegyek sót, még az édességekbe is, mert az segít kihozni az ízüket. Én pedig szépen szót fogadok, sót fogok, és szórok.

Amikor már fő a tejecske, akkor apránként beleszórok nyolc evőkanál búzadarát, és újabban cukor helyett négy evőkanál mézet, de az édesítés mikéntje és mértéke ízlés dolga. Közben folytonosan kavargatom, hogy ne legyen csomós a gríz. És ekkor, amikor már az összes hozzávaló egyesült, jön el a pillanat, hogy kivegyek egy tálkába a grízből úgy három levesmerőnyit, és csomómentesen elkeverjek benne egy szintén önként jelentkező pudingport. Ez lehet bármilyen ízű, és érdemes tudni, hogy akár melegen, akár hidegen elkészíthető pudingporral működik, én már mindkét fajtát sikeresen teszteltem. Szóval a kivett, tálkányi csomómentes pudingport íziben borítom is vissza a többi tejhez, hogy együtt fődögéljenek még úgy öt percig. Mindezek végeztével már csak türelmesen ki kell várnunk, hogy kihűljön a finomság, és belapátolhassuk. Vagy amennyiben meg akarjuk adni a módját, bekanalazhassuk.

Van még egy trükk a tarsolyomban. Gyömölcsök! A grízhez nagyon jól illenek a gyümölcsök. Eddig azt próbáltam ki, hogy friss, magozott meggyet főztem együtt a tejben a búzadarával. Ezt érdemes majdnem negyed óráig főzni, hogy kicsit szottyadjon a meggy, jól szívja be az ízeket, és ne legyen olyan vad savanyú. Egy másik tesztelt variáció, amikor a kihűlt natúr grízhez hámozott reszelt almát kevertem, amit előzőleg jól kinyomkodtam. Ne sajnáljuk az almát, négy nagyobb vagy öt kisebb mehet bele nyugodtan.

A végére eszembe jutott még valami: kókuszreszelék is nyugodtan borulhat a búzadarához, amikor a tejhez készülünk adni.

Javaslom a kísérletezni vágyóknak, hogy ne fogják vissza magukat. Meglepően finom dolgokat lehet így kifőzni.

Az alábbi képen a reszelt almás grízt örökítettem meg, amit még Angliában készítettem. Azt hiszem, legfőbb ideje megismételnem.