Félúton

Február elején újabb “munkatervet” találtam ki magamnak, amiről készült egy rövidke összefoglaló a "100 nap vissza" című bejegyzésemben. Lássuk, hol tartok most, és mit tapasztaltam eddig.

Ezen a téren is beigazolódott a jó öreg “minden kezdet nehéz” mondás. Mivel egészen február elejéig a lusták, kifogásokat keresők és egészségükkel vajmi keveset törődők táborában tespedtem, a szervezetem meglehetősen duzzogva és ellenkezve fogadta az új tényt: nincs mese, nincs kifogás, heti 5-6 alkalommal mozgás van!

Mostanra jelentősen javult a helyzet, sőt, nagyon úgy tűnik, hogy megtérül a sok-sok befektetett energia! Azon túl, hogy nem tör ki a frász, amikor tükörbe nézek, valamint jobban állnak rajtam a ruháim, határozottan fittebbnek és egészségesebbnek érzem magam, és ha ez még mindig nem lenne elég, a betegségek is elkerülnek.

A minap, közeledvén a harmincharmadik életévemhez, kipróbáltam valamit, és ujjongva nyugtáztam, hogy hihetetlen teljesítményre vagyok képes! Meglehet, valakinek az lesz hihetetlen, amit én teljesítménynek fogok nevezni.😅 Szóval, megcsináltam életem első szabályos fekvőtámaszát! Na jó, hozzá kell tennem, annyira megörültem, hogy azzal az eggyel be is értem, és még azt is hősiesen be merem vallani, hogy női fekvőtámasz volt (amikor a térd a talajon van). Ha belegondolok, félig eddig is meg tudtam csinálni bármikor bármennyit a "rendes" fekvőtámaszból, ugyanis eddig minden gond nélkül leengedtem magam a talajig, visszatolni azonban soha nem bírtam. Vagyis a fél fekvőtámaszok mentek.

Sok helyen olvastam: 21 nap kell ahhoz, hogy valami a szokásunkká váljon, és azt kell mondjam, ez bizony így van. Mostanra eljutottam odáig, hogy amikor a heti egy kötelező pihenőnapot be kell iktatnom, csak nézek magam körül, mint a vett malac, annyira hiányzik a mozgás! Egyszer pedig még az is előfordult, hogy hiába végeztem a szokásos reggeli tornámmal, délután annyira kedvet kaptam egy kis mozgáshoz, hogy ráhúztam még egy fél órát. Nem is értem, eddig hogy hagyhattam ki az életemből a mozgást?!

A következő bejegyzésem arról fog szólni, milyen módon szakítsunk magunknak időt arra, hogy törődhessünk egy igazán fontos dologgal: az egészségünkkel.

(a kép csupán illusztráció)