2019. szeptember 8., vasárnap

Legyőzni a halogatást


Voltál már úgy vele, hogy várt rád egy elintézendő feladat, és az istennek sem tudtad rávenni magad, hogy nekikezdj? Á, látom, hevesen bólogatsz. 😏 Akkor az alábbi könyv Neked való!

Nem mostanában olvastam el Mel Robbins “5 másodperces szabály” című könyvét, ám még mindig a hatása alatt vagyok. Ami a legjobban tetszett benne, az az volt, hogy a szerző nem szégyellte őszintén bevallani, milyen életmódot folytatott, és milyen gyarlóságai voltak, mielőtt felfedezte volna ezt a végtelenül egyszerű, mégis varázslatosan hatékony módszert. Természetesen azonmód leteszteltem, és működik! 👌
A könyvben található sikersztorik is igen meggyőzőek, ám a legtöbb ember úgy van vele, hogy “hiszem, ha látom”. Nos, itt a megfelelő alkalom, amennyiben egy olyan valóban működő eszközt szeretnél megismerni, ami által magabiztosabbá, produktívabbá, tudatosabbá válsz, és aminek segítségével megvalósíthatod az álmaidat!

A szerzőről
“Mel Robbins motivációs tréner, egyike a világ legkeresettebb előadóinak. 2017-ben eladási rekordot döntött nemzetközi bestsellerével, az 5 másodperces szabállyal. Hangoskönyv változata világszerte vezette a toplistát, és 2017-ben az ötödik legolvasottabb kötet volt az Amazonon. Ez idáig 31 nyelvre fordították le.”

2019. augusztus 18., vasárnap

A pénz íze


Próbáltál már elszopogatni egy százforintost? Netán elropogtatni egy friss, zsenge húszezres bankjegyet? Vajon az emberiség el tudja majd fogyasztani az általa istenített pénzt, miután kipusztította maga alól a Földet? 😓

Nem egyik napról a másikra eszméltem arra, hogy mi folyik a világban, körülöttünk, és mi zajlik bennünk. Apránként nyílt fel a szemem, és minél több dolgot ismertem meg, annál inkább telt meg könnyekkel… 

Mi lenne, ha szánnánk néhány percet az életünkből arra (tudom-tudom, rohanó világban élünk), hogy elgondolkodunk az alábbi kérdéseken.
  • Mikor vált megszokottá az, hogy amikor meghal valaki, elsőként ezt kérdezzük meg: “és miben halt meg”? Nem is olyan régen (nagyanyáink korában) az emberek úgy szenderültek örök nyugalomra, hogy előző nap még ténykedtek. Manapság a halált hosszú szenvedés és “gyógy”-szeres kezelés előzi meg. Csak nézz szét a családodban, a szűk környezetedben. Hány ismerősöd halt meg rákban vagy egyéb betegségben?
  • Mennyire normális dolog az, hogy amíg Magyarországon július közepén reggel 100C van, addig Londonban a következő értékeket mérik?
    ...és mikor esik már le a tantusz, hogy az alábbi adatok mennyire rémisztőek?
    Novemberben 280C. Télen!!
  • Hogyan juthattunk el odáig, hogy egy partra sodródott bálnatetemben 40 kg műanyagot találjunk? (A mi szervezetünkben vajon mekkora mennyiségű műanyag van?)
  • Mikor szállunk magunkba, és látjuk be, hogy a Föld jelez nekünk: változtassunk! Mekkora szuperviharoknak és rendellenes természeti jelenségeknek (katasztrófáknak) kell még figyelmeztetnie bennünket, hogy nagyon rossz úton járunk?
  • Hogy van pofánk teleszennyezni a Földet? Nem a miénk! Megszülettünk, és csak béreljük. Kölcsönbe kaptuk.
  • Mikor ébredünk már fel, és teszünk valamit?

Nemrég láttam egy angol lány videóját a YouTube-on, amiben arról beszélt, hogy mennyire nincs rendben az, ahogy a Földdel és a rajta lévő teremtményekkel bánunk. Szegénykém a végén könnyekben tört ki. Igaza van, elkeserítő a helyzet, valahogy mégsem veszünk tudomást róla. Bevallom, azt hittem, azzal, hogy áttértem a növényi alapú táplálkozásra, megtettem minden tőlem telhetőt a bolygónkért. Hát a nagy fenéket! Még sok-sok egyéb dologra oda kell figyelnem emellett. Igyekszek minél kevesebb műanyagot és vegyszert használni, helyi termelőktől vásárolni, és még csak most ismerkedek a “zero waste” elvével. Van hová fejlődnöm.

Az utóbbi időben felfigyeltem valamire. A munkahelyemen szívesen beszélgetek az olvasókkal. Az idősebb korosztály valamiért mindig megemlíti, hogy nem jó felé halad a világ, és őszintén szólva félnek. Meg tudom érteni őket. Komolyan mondom, szívesen lennék most hetven éves, mert én is tartok attól, ami ránk vár a jövőben. 😔

Készültem egy “kis” felsorolással, amely vázlatosan bemutatja, mi mindenhez lehet gratulálni az emberiségnek - vállveregetve és tapsvihar kíséretében.
✓ tönkrevágtuk a Föld ózonrétegét,
✓ szétbarmoltuk a jól működő időjárásunkat,
✓ előidéztük a pusztító globális felmelegedést,
✓ állatfajokat tüntetünk el a föld színéről,
✓ hektárszámra irtjuk az esőerdőket,
✓ rohamosan pusztítjuk, meddővé tesszük a termőtalajt,
✓ kifosztjuk a bolygónk nyersanyag-készleteit,
✓ teleszemeteljük (=élhetetlenné tesszük) a földeket, óceánokat, de még a világűrt is,
✓ Istent játszva génmanipulációval korcsosítjuk el a Föld növényeit,
✓ mérgezzük az éltető levegőnket,
✓ az óceánokban egyre több miattunk a halott zóna,
✓ rabszolgaságba kényszerítjük az állatokat, majd kínozzuk, kihasználjuk, kifosztjuk, végül leöljük őket, hogy az agyonmérgezett tetemüket a bőrünk alá tömjük.

És most nézzük, milyen rombolásokat végeznek azok a nagyhatalmú emberek, akiknek egy istenük van, mégpedig a pénz.
  • Lebutítják a tananyagot, ezáltal egyre könnyebben befolyásolható és megvezethető emberek válnak a gyerekekből. (Nem érdekes például, hogy amíg régen első osztály végére megtanultunk olvasni, addig ma a negyedikesek nem érik el ezt a szintet?)
  • Bizonytalanságban és halálfélelemben tartanak bennünket (híradó), manipulálják a tudatalattinkat (reklámok), a képünkbe hazudnak (újságok).
  • Tudatosan és módszeresen mérgeznek minket az élelmiszerekkel (ma ez már egyenlő a műanyaggal), kozmetikumokkal, “gyógy”-szerekkel.
  • Pofátlanul kizsákmányolják a becsületesen dolgozókat, és minden erejükkel azon vannak, hogy tudatlan rabszolgákat neveljenek a gyerekekből, akiket hivatalból már hatéves kortól elkezdenek drogokkal tömni a szakemberek (ADHD → Ritalin).
Biztosan van olyan dolog, amivel lehetne bővíteni ezt a listát. Megemlíthetnénk például, hogy Kínában az emberek az elrettentő mértékű légszennyezettség miatt egyszerűen nem látják a napot, és állandóan védőmaszkban járnak. 😷 Bár talán ettől is nagyobb baj, hogy mindez néhány évvel megrövidíti az életüket…
Vagy például megvásárolt szakemberek arról győznek meg minket, laikus fogyasztókat, hogy bizony mennyire jók a GM (Genetically Modified) növények, mivelhogy ezek többet tudnak. És milyen igazuk van! Valóban többet tudnak ...ártani nekünk.

Sajnos a belső világunkban sem jobb a helyzet. Azt látom, hogy az emberek többsége irigy, kapzsi, kárörvendő, rosszindulatú, türelmetlen és felelőtlen. Legtöbbször ellenségként tekintünk egymásra. Elfelejtettük, hogy mit jelentenek az alábbi fogalmak: tisztelet, megbecsülés, szeretet. Hogyhogy nem gondolunk bele, milyen példát mutatunk, mire neveljük az utódainkat, vagy hogy mit hagyunk hátra, miután eltávozunk az élők sorából? Eszünkbe jut-e, hogy mindennapi választásaink alkalmával vajon mennyivel járulunk hozzá ideiglenes lakóhelyünk pusztításához és kizsákmányolásához? Teszünk-e valami jót a Földünkért, szeretteinkért, magunkért? Kedvesek, türelmesek, elfogadóak vagyunk-e embertársainkkal szemben? És végül: szeretünk-e eléggé?

2019. július 28., vasárnap

Utolért a végzetem?


Az utóbbi időben alkotói válságban szenvedtem. Pontosabban, nem szenvedtem én olyan nagyon, hiszen van egy fantasztikus lelki segítőm, aki rávezetett arra, hogy nekem most ezt meg kell élnem, jól bele kell mennem az érzésbe, mert a későbbiekben ebből ihletet meríthetek. Egyébként érdekes ez a dolog, mert azt hittem, az alkotás csak önfegyelem és szorgalom kérdése. Hát nem!

Évekkel ezelőtt ráléptem az önkeresés, önfejlesztés útjára. Ez az utazás cseppet sem könnyű, mégis szépen haladok előre. Ráadásul az elmúlt közel egy évben mintha még jobban haladnék, és olyan helyekre jutok el, amelyekről álmomban sem hittem volna, hogy léteznek! Csodálatos, ami bennem zajlik, és ezt visszatükrözi a külső környezetem is. 💞

Az önfejlesztésben rengeteget segítettek a könyvek. Amit leginkább kiemelnék, az Rhonda Byrne-tól A varázslat volt, amelyről már írtam élménybeszámolót (A hálás szív mágnese a csodáknak). Mel Robbins 5 másodperces szabály című könyve is nagy hatással volt rám (a jövőben készülök írni róla). Legutóbbi könyvélményem pedig Balogh Bélától A végső valóság. Nem túlzok, egy új világ nyílt meg előttem. Sokkal tisztábban látom a dolgokat. Békésebb és kiegyensúlyozottabb vagyok. Igyekszem elfogadással és megértéssel fordulni embertársaim felé.

Hiszem, hogy a fejlődésemhez és az életem javulásához az is nagyban hozzájárult, hogy lassan egy éve áttértem a növényi alapú táplálkozásra, amelyet nem véletlenül neveznek békés táplálkozásnak. Ha érdekel a téma, az alábbi címre kattintva olvashatod tapasztalataimat, mely bejegyzés újabb könyvajánlót tartalmaz. 😄
Élet növényi alapokon

Hál’ Istennek az alkotói válságom nem tartott túl sokáig, és újra érkeznek hozzám az ötletek, sugallatok, gondolatok, amelyeket - ahogyan eddig is - szívem szeretetével osztok meg Veled. 💗

2019. július 14., vasárnap

Túlélni mindenáron


Kedves Olvasó! Könyvajánló következik, méghozzá Andy Weir A marsi című szerzeménye. 😊

A történetnek már az első mondata magával ragad bennünket. És ez még csak a kezdet. Ahogy haladunk az olvasással, egyre inkább érezzük majd, hogy ez a könyv bizony letehetetlen.

A szerzőn kívül talán még senki nem gondolt bele úgy istenigazából, hogy egy földi halandó vajon meddig élhet a Marson. Ráadásul egy szál maga!

Főszereplőnk, Mark Watney három társával együtt érkezik a bolygóra, mégis magára marad, miután egy hatalmas porvihar elsodorja őt társaitól. A Földre visszatért túlélők természetesen abban a hitben vannak, hogy a Marson ragadt asztronauta menthetetlen. Halottá nyilvánítják tehát. Watney így egyedül marad az idegen bolygón, és úgy tűnik, semmi esélye sincs az életben maradásra.

A könyv elejétől a végéig azon izgulhatunk, vajon a főhős találékonysága, mérnöki képességei és az élethez való hajthatatlan ragaszkodása elegendő-e ahhoz, hogy újra visszatérhessen a Földre. Mindeközben rendíthetetlenül állnia kell a “marsi sarat” a számtalan leküzdhetetlennek tűnő akadállyal szemben.

A könyv elején található felszíni térkép a Marsról nagyban megkönnyíti, hogy magunk elé tudjuk vetíteni a főszereplő célirányos bolyongását a bolygón.

Miután elolvastam a könyvet, férjemmel megnéztük a belőle készült filmet is. Látványban a film verhetetlen, ám a könyv maga roppant szórakoztató módon íródott, és annyira magával ragadó a történet, hogy hiába vagyok pacsirta típus (korán kel - korán fekszik), sokszor bizony késő estig “kellett” olvasnom. 😄

A szerzőről
Andy Weir tizenöt éves volt, amikor egy kutatóközpont felvette programozónak – azóta is szoftverfejlesztéssel foglalkozik. Egész életében rajongott a világűrért, és a szabadidejét olyan dolgoknak szentelte, mint a relativisztikus fizika, orbitális mechanika vagy az űrutazás története.
"A marsi" az első regénye.

2019. június 30., vasárnap

A teljesítménytúrák kóstolója


Az Alföld Turista Egyesület - amelynek férjemmel büszke tagjai vagyunk - harminchárom éve elindított egy szép hagyományt. 1986 óta minden évben megrendezik a Körös Teljesítménytúrákat, ahol a mozogni vágyók kipróbálhatják magukat különböző távokon gyalogosan, vagy akár kerékpárral. 

Az Egyesület tagjai az esemény előtt szokás szerint bejárják a távokat, és ellenőrzik a szükséges dolgokat (utak állapota, túrajelzések).

Május 25-én, egy szombati napon Tibivel mi is csatlakoztunk a 20 km-es távot megcélzó csapathoz. Délben indultunk, ami azért volt jó, mert szombatonként tíztől-tizenkettőig nyitva tartunk a könyvtárban, és aznap én voltam a soros. Kivételesen bicajjal mentem hát. Munkám végeztével szélsebesen hazatekertem, és ledobtam a járgányt az udvaron. Tibi már teljes menetfelszerelésben várt, elegendő mennyiségű elemózsiával a hátán. Mármint, hátizsákban, persze. 😅

Kézen fogva átsiettünk a szomszédságunkban lévő Kálmán Fürdőig, ahonnan a túra indult. Egy-két csoportkép elkészítését követően máris nyakunkba vettük az Alföldet.

Ragyogóan sütött a nap, a társaság tagjai élénken cseverésztek, egy-két túratársammal pedig sűrűn kattintgattuk a fényképezőgépünket.

Kisvártatva megálltunk egy kanyarban, ahol a túravezetőnk előhalászta kulacsát, és körbekínálta a csapatot szíverősítővel. Hozzám a következő szavakkal fordult: “A sajtóreferensünknek is innia kell ám!” (Általában én írom a túrákról a cikkeket, ezért a megtisztelő titulus.)

Drága férjem az ellátmány pakolásakor kissé elszámolta magát: mindösszesen 1 db dobozos sört tett be! 😱 Elvileg azt nekem szánta, de a pálinka után Tibi lehúzta a folyékony kenyér felét, majd lazán kijelentette, hogy a túravezető hibája, hogy nekem csak egy fél dobozzal jutott belőle. 😂

Mentünk, mendegéltünk, és imitt-amott ilyesféle mondatok röpködtek:
“Nézzétek, ott egy őzike! ...vagy óriásnyúl, nem tudom.”
“Ezek az ügyes vízügyesek lefestették a jelzésünket.” vagy
“Várjatok, mert a hölgyek elvonultak a mosdóba.” (értsd: előreszaladtak egy bokorhoz)
“Odassatok, a csizmás kandúr hogy szedi a lábát!” (Egyik túratársunk gumicsizmában jött, mert azt hitte, nyakig érő sár lesz.) 😅

Szóval vidáman telt a délután, bántam volna, ha kihagyom a túrát.

A pusztaságban, pontosabban Nagyzugnál megálltunk egy kis időre, elfogyasztottuk elemózsiánkat, majd róttuk tovább a kilométereket.

Úgy fél öt tájékán meg is érkeztünk a kiindulási ponthoz, szépen lepirulva, kellemesen elfáradva. Kisvártatva pedig megkaptam életem első túrás kitűzőjét, valamint egy oklevelet is!


Külön büszkeséggel tölt el, hogy a kitűzőket a férjem tervezte a körös Teljesítménytúrákra. 😊

2019. június 9., vasárnap

Élet növényi alapokon


Immár nyolc hónap is eltelt azóta, hogy véglegesen áttértem a növényi alapú étrendre. És igen, biztos vagyok benne, hogy ez a döntésem életre szóló, mert elsősorban etikai indíttatású volt. Miután felnyílt a szemem, és látom, hogy az állati termékek mögött mekkora szenvedés, halálfélelem, rettegés, kínok és horror van, egyszerűen nem tudnék lenyelni semmiféle állati eredetű terméket.

Na most, e sorok írása közben így nézett ki a környezetem:

Erre a bejegyzésre hónapok óta készülök. Amellett, hogy időről-időre feljegyeztem egy-egy gondolatot, élményt, ötletet, bizony egy meglepetéssel is szolgálhatok. A “Képgalériában” (lent) ugyanis kereken 101 db fotó látható különböző ínycsiklandó, növényi alapanyagokból készült ételről. Az ízüket sajnos nem tudom prezentálni, de annyit mondhatok, hogy egy új és csodás gasztronómiai élményvilág tárult ki előttem!

Ezzel kapcsolatban van is egy aranyos sztorim.
A szobában tettem-vettem, amikor a férjem bekiabált a konyhából:
- Na hallod!
Kíváncsian kukkantottam ki:
- Mi az?
- Hát ilyen jókat nem eszik senki! - jött a válasz, miközben Tibi egy csicserikrémes-zöldséges tortillát majszolt. - Nem is tudom, mikor ettem ilyen finomat. 😊

Tibivel egyébként (minden téren) nagy szerencsém van. Soha nem volt valami nagy húsrajongó, így nem kell külön főznöm neki. Teljesen elégedett azzal az étrenddel, amire váltottam. Nem mellesleg az emésztése is tökéletesen működik, azelőtt ugyanis voltak vele problémák. Szóval Tibim még örül is az új diétámnak, mert mint megjegyezte: “Legalább már nem kell néznem, ahogy eszed a húst.” 🙈

Erről jut eszembe! Amikor szóba kerül, hogy nem eszek állati eredetű dolgokat, akkor rendre megkapom a csodálkozó kérdést elkerekedett szemű embertársaimtól: “Úristen, akkor mit eszel?!”
Ilyenkor próbálom türelmesen elmagyarázni, hogy körülbelül nyolcvanezer féle ehető növény létezik a Földön, amiből bizonyára tudok válogatni. Azt is hozzáteszem, hogy a vegyes táplálkozásúaknál a köret például kimerül a krumpli-rizs-tészta hármasában, holott csak rizsből több ezer fajta van. Ezenfelül ott a bulgur, köles, árpa, hajdina, zab, quinoa; továbbá a csicseriborsó, szója, tofu, szejtán; valamint a zöldségek és gyümölcsök garmadája. A felsorolt alapanyagokból pedig bármit el lehet készíteni: fasírtokat, rántott dolgokat, töltött/rakott ételeket, süteményeket, pogácsát, szószokat; mindenféle levest, főzeléket, egytálételt. Szóval igazán változatosan tudunk étkezni. Ráadásul hab a tortán, hogy ezek az ételek általában húsz-harminc perc alatt készen vannak, szóval időt is nyerek az elkészítésükkel. 😎

Ha már a nyerésnél tartok, akkor felsorolok néhány pozitívumot, amit eddig megtapasztaltam:
  • örömmel, bűntudat nélkül étkezek minden egyes alkalommal (ezért is nevezik békés étrendnek)
  • érezhetően megnőtt az erőnlétem
  • szebb és erősebb lett a hajam, tisztább a bőröm
  • többnyire elkerülnek a betegségek, de ha el is kapok valamit, sokkal hamarabb gyógyulok meg
  • a gyakori migrénes fejfájásaim egyszerűen megszűntek
  • a testem elengedte a maradék felesleges kilóimat
  • láthatóan eltűnőben van a narancsbőröm
  • gyorsabb az anyagcserém → többet ehetek büntetlenül 😄
  • békésebb, kiegyensúlyozottabb vagyok, tisztább gondolatokkal
  • környezettudatosabb lettem
  • csodálatosan gazdag kulináris világ tárult ki előttem
  • felerősödött az ízérzékelésem, ezért élvezni tudom a természetes ételek valódi ízét
  • könnyebben és gyorsabban tanulok 😏
  • megértőbb és elfogadóbb vagyok az embertársaimmal 💗
  • amikor előfordul, hogy degeszre eszem magam, nyugodt marad a lelkiismeretem, mert tudom, hogy nem szaladnak fel rám plusz kilók, és senkinek sem ártok a falánkságommal

Bevallom őszintén, egyvalamit nagyon-nagyon bánok azzal kapcsolatban, hogy áttértem erre az életmódra. Mégpedig azt, hogy ez a váltás nem hamarabb jött el az életemben.

Sok olyan embertől hallottam, akik áttértek a növényi alapú táplálkozásra, hogy óhatatlanul ráléptek a spirituális utazás ösvényére, és egy olyan utat követnek, ami segít megtalálni a legjobb valójukat. Ezt én is tapasztalom. És nagyon élvezem az utazást! 😇

Emlékszem, először három hónap elteltével álmodtam “vegánul”. Álmomban álltam egy hamburgeres bódé előtt, és azon agyaltam, mit is választhatnék. Rájöttem, hogy a hambit lehet kérni húspogácsa nélkül, és a sült krumplit sajt és majonéz nélkül is. Egyébként ez már a való életben is megtörtént. Amikor egy rendezvényen a séftől hús-és sajtmentes hamburgert kértem, először elkerekedett a szeme. Kérdezte is, hogy akkor mit rakjon bele? Mondom: salátát és sok-sok zöldséget. Isteni lett az elkészült étel! Ráadásul a tulaj olcsóbban számolta fel, mint a húsos verziót.

Á, az anyagiak. Sokaktól hallom, hogy nekik nincs pénzük annyi zöldséget meg gyümölcsöt venni, mint amennyit szeretnének. Volt olyan ismerősöm, aki kijelentette, hogy ő sajnálja a pénzt gyümölcsre. Mhm, oké. Amikor megkérdeztem az illetőtől, hogy melyiknek a kilója drágább: a húsé vagy a banáné, a sajté vagy a borsóé, akkor csak röhögött, de nem tudott mit mondani. Persze mindenki maga dönti el, hogy étteremben eszik, gyorsétkezdében, félkész kajákat vesz; vagy pedig "áldoz" az életéből egy fél órát, netán egy órát, hogy bevásároljon és főzzön valamit. Áldoz... Az egészség és boldogság oltárán. 😏

Szándékosan nem tértem ki a vegyes táplálkozás romboló és sötét oldalára. És a lentebb található képgalériára, illetve a linkekre is nyugodtan rá lehet kattintani. Nem áll szándékomban elrettentő, horrorisztikus tartalmakat Rád tukmálni. Nincs jogom ugyanis senkit sem “megtéríteni”, és nem is akarok ilyet tenni. Én csak elmeséltem, miket tapasztaltam, hogyan érzem magam. A váltás mindenkinek egyéni döntése, és pontosan akkor fog ez megtörténni, amikor készen áll rá az ember.

Bejegyzésem végére tartogatok két mókás jelenetet.
Anyósom az elmúlt években tanúja volt jó néhány életmódbeli próbálkozásomnak: kalóriaszámolás, szénhidrátcsökkentett táplálkozás, konditermi edzések stb. Egyem meg, azt hiszi, hogy ez a mostani is holmi múló szeszély, amit csak kipróbáltam. 😅

A munkahelyemen az egyik “törzsolvasónk”, a hetvenöt éves Sándor bácsi, akivel érdekes témákról szoktam beszélgetni, múltkor így szólt hozzám: “A feleségem egyszerűen nem hiszi el, hogy itt a könyvtárban dolgozik egy igazi vegán.” Ezen jót derültem. Micsoda kuriózum lettem. 😂 Válaszul ennyit közöltem mosolyogva: “Mondja meg a kedves feleségének, hogy üdvözletét küldi neki egy hús-vér vegán.”

Búcsúzóul pedig egy magvas gondolat:
“A változás olyan ajtó, amelyik csak belülről nyílik.”
                                                                  Tom Peters

Extra tartalmak:
Kivonat A világbéke étrend című könyvből
Olvasmány
(Emlékszem, miután letöltöttem és elkezdtem olvasni ezt a művet, eszembe jutott egy ötlet. Szerettem volna, ha a szeretteim is tudatára ébrednek a valóságnak. Ezért a 230 oldalas könyvből készítettem egy 23 oldalas dokumentumot, ami tisztán és érthetően tárja fel előttünk az igazságot. Aki pedig mélyebben bele akarja ásni magát a témába, az ingyenesen elérheti ezt a fantasztikus könyvet.)
Ingyenesen hozzáférhető anyag:
A világbéke étrend

2019. május 26., vasárnap

Test és lélek összefüggései


„Csak azért esszük túl magunkat, mert valami folyamatosan visszatérő érzés evésre késztet bennünket abban a reményben, hogy az ételtől jobban érezzük majd magunkat, boldogabbak és energikusabbak leszünk.”

Ezek a szavak a “Szüntelen éhség” szerzőjétől, Doreen Virtue-tól származnak. Könyvét olvasva válaszokat kapunk a túlevéssel, mértéktelenséggel, az ételek iránti sóvárgásunkkal kapcsolatos kérdéseinkre, és sokat tanulhatunk az ételek és a lelki problémáink közötti összefüggésekről. 

Hiszem, hogy ez a könyv sem véletlenül került a kezembe. A könyvtárban, ahol dolgozom, rendre olyan művekre bukkanok, amelyek éppen a legjobbkor jönnek. Igyekszem őket mihamarabb elolvasni, hogy minél jobban fejlődhessek általuk. Persze olyan sokan vannak, hogy kénytelen vagyok vezetni egy külön bakancslistát olvasásra váró könyvekből. 😅

Könyvtárunknak rendre én írom, szerkesztem a könyvajánlóit. Bizony ez a kötet is belekerült. Ha megengeded, néhány gondolatot megosztok Veled a tartalmából.

Talán Te is hallottad már, hogy betegségünk mindig valamilyen lelki okra vezethető vissza, és ahelyett, hogy pirulákkal csillapítanánk a tüneteket, valójában megszüntethetnénk a probléma gyökerét. Nincs ez másként a csillapíthatatlan étvágyunkkal sem. A testünk nagyon okos. Mindig jelzi, hogy mit akar, nekünk csupán figyelni kell rá. Nem véletlen tehát, hogy bizonyos élethelyzetekben, vagy bizonyos stresszhatásra reagálva az adott típusú ételhez nyúlunk. Ezt a könyvet elolvasva biztosan tisztábban látjuk majd az ételválasztásainkkal kapcsolatos rögzült szokásainkat, és magyarázatot kapunk arra is, miért nem tudjuk abbahagyni bizonyos finomságok habzsolását.

Nagy segítségünkre lesz az első lépések megtételénél a könyvben található kérdőív, melyet megválaszolva kiderül, hogy milyen típusú érzelmi evők vagyunk. Ez alapján pedig magabiztosan indulhatunk el azon az úton, amely elvezet végső célunkhoz: kialakítani egy egészséges viszonyt az ételekkel, aminek hatására nem kell tovább rettegnünk a plusz kilóktól sem.

Aki ismeri az írónő nevét, bizonyára nem lepődik meg a kötetet végigkísérő ezoterikus fűszerezésen. És pont ettől válnak igazán élvezhetővé, emészthetővé a könyvben olvasott alapigazságok. A táplálkozás témakörén túl a szerző életvezetési tanácsaival is gazdagodhatunk.

Olvasói vélemények
„Kíváncsi voltam, hogy mit árulnak el rólam azok az ételek, amiknek képtelen vagyok ellenállni. Többet, mint hittem volna. Persze már a könyv végén található táblázat is elegendő lett volna ennek kiderítésére, de nem bánom, hogy elolvastam az egészet, mert tele volt számomra érdekes és olykor meglepő információkkal is.”

„Számos kutatás eredményével és életből vett példával is kiegészítette az írónő a gondolatait, amik még közelebb hozták hozzám a témát. Meglepett, hogy mennyire tájékozatlan vagyok ezen a téren, mennyire nem tudom, hogy mely ételek milyen hatást fejtenek ki a szervezetemben. Kifejezetten érdekes.”

„Ajánlom az összes érzelmi túlevéssel küszködőnek!”

„Nagyon érdekes, ahogyan bemutatja, hogy amilyen étel után sóvárgunk, abból következtetni lehet arra, hogy mi van a lelkünkben. Az étvágy és a sóvárgás közti különbséget is pontosan meg tudjuk majd határozni magunkban. Kitér arra, hogy az önismeret, az önmagunkkal való munka mennyire fontos egy „minőségibb” élethez.
Összességében nagyon tetszett, több ponton is találónak éreztem.”

Személyes tapasztalatom pedig a következő: a könyvben olvasottakat megértve sikerült lejönnöm a mogyoróvaj-függőségemről! 😄

Ízelítő a tartalomból:
– Érzelmi éhség: Jellegzetességek, kiváltó okok és győzelmek
– Az étvágy: A túlélés ösztöne
– Hogyan befolyásolja a személyiségünk a súlyunkat?
– Hogyan változtatják meg az ételek a hangulatunkat?
– A lélek eledele: A szüntelen sóvárgás gyökerének gyógyítása
– Csokoládé utáni sóvárgás: Szeretetéhség
– Sós rágcsálnivalók: Stressz, düh és szorongás
– Kenyér, rizs és tészta: Vigasztalás és nyugtatás
– Édesség utáni sóvárgás: Édes frissítők, jutalmak és szórakozás
– Magas zsírtartalmú ételek: Az üresség betöltése
– A sóvárgások feltérképezése

Remélem, Neked is segít majd a könyv! 😉