A zsír mennyire hiteles?

Kicsit talán meglepő a cím, de mire a bejegyzés végére érsz, megérted majd választásomat.

Történt egyszer, még ez év februárjában, hogy elmentem egy zumba órára. Tudtam, mire számítsak, mert azelőtt már volt alkalmam ilyen mókában részt venni egyszer-kétszer. Gondoltam, milyen jó lesz már a megszokott, otthoni súlyzós edzéseimet feldobni egy kiadós, ugrálós, izzasztós, mindent alaposan megmozgató és izomlázat generáló tornával. Na kérem, a dologból az lett, hogy nem csak életem legnagyobb csalódását éltem át, hanem ráadásul rettentően fel is mérgeltem magam, ami után még napokig pufogtam.

Londonban élő Judit barátnőmmel gyakorta Snapchat videókban meséljük el életünk történéseit, így készítettem neki egy összefoglalót. Rendszerető ember lévén minden gond nélkül rábukkantam ezekre a februárban készült, tíz másodperces kis szösszenetekre.

(A hajam azóta hosszabb lett, és időközben azt a rémes felsőt is kiselejteztem.😅)

Lássuk tehát, hogyan is vezettem fel barátnőmnek a témát.

És most vegyük szépen sorban a problémákat.

(Jut eszembe, a videóban a helyszín azért változott időközben, mert anno a munkahelyemen az első két videó után el kellett vonulnom egy zavartalan zugba.🙈)

Nem túlzok, a csaj kb. így nézett ki:

 

Nyilván, a kép csupán illusztráció, és megnevezni sem fogom a lányt, sőt, azt sem árulom el, hol estem át ezen a traumán. Ez a bejegyzés nem boszorkányüldözés, mindössze azon elmélkedek itt magamban, hogyan szembesülhettem egy ekkora ellentmondással?! Hogy lehet követendő példa egy ilyen sportember? Mire motivál ő engem?

Érdekes volt a barátnőm reakciója.

És milyen igaza van! Nem azt mondom, hogy legyen tökéletesen szálkás az oktató alakja, de ha valaki a sportot képviselve kiáll a színpadra emberek elé, akik az ő iránymutatásait követik, akkor egyrészt ne borzadjak már el, miközben őt nézem; másrészt pedig hajtsa végre a mozdulatokat szabályosan, és mutassa be azokat úgy, hogy tudjam is követni! Ne csak elnagyolt kalimpálást meg bizonytalan totyogást lássak!😫

Na tessék, már megint belelovaltam magam a dologba.😒 Menjünk inkább tovább!

Maradjunk annyiban, szerintem nagyon gáz, ha egy “oktató” a súlyfeleslege miatt nem tudja bemutatni a gyakorlatokat szabályosan...

Na most be kell vallanom valamit. Az ezt követő videóban kibújt belőlem a szabolcsi, káromkodós énem, és úgy fogalmaztam meg a mondatomat, hogy azt inkább nem vállalnám fel.😅 A lényege az volt, hogy miközben a csaj a laptopján keresgélte a zenéket, addig mi, mozogni vágyók, álltunk, mint… őőő, na, hol van erre egy szalonképes mondás? Szóval csak álltunk ott tétlenül, és én azon gondolkoztam, hogy most akkor két zeneszám között álljak neki hasazni, vagy IGAZI guggolásokat végezni?!? Meg kell mondjam, utálok unatkozni, és lényegében ez mérgelt fel a legjobban. Hogy én elmegyek egy zumba órára, ahol unatkoznom kell!!

Az óra végére egyszerűen sokkos állapotba kerültem, és így bandukoltam haza:

És végezetül, a legfontosabb kérdés:

Nem túloztam! Tényleg ott, a szemünk láttára bizonytalankodott, hogy akkor most melyik lépést mi követ, és balra induljon-e, vagy jobbra?😵

Mivel is zárhatnám ezt a bejegyzést? ...komolyan, már harmadik napja ezen agyalok. Egyszerűen nem tudom kitalálni, hogy miféle korrekt lezárással tudnék elköszönni. Bevallom, sajnos ebbe most belebuktam.✋