Éppen két hete hétfőn a húgomat vártam a buszmegállóban,
amikor az alábbi kedves jelenetben gyönyörködhettem.
Szerintem annyira szívet melengető ez a látvány! Ott vannak
a büszke gólyaszülők, és nézik az immár szépen felcseperedett csemetéiket.
Látszik rajtuk, hogy szeretik egymást!
Elgondolkodtató, hogy ezek az állatok, az emberéhez képest
jelentősen kisebb agyállománnyal, ilyen békességben és szeretetben tudnak élni.
A teremtés koronái vajon miért ellenségesek fajtársaikkal szemben; hogyan képesek
bántani a saját ivadékaikat? Ezek szerint cseppet sem számít a szürkeállomány
mérete?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése