Bővült a család

Az osztálytalálkozóról készült bejegyzésem végén ígértem, hogy legközelebb bemutatom az új jövevényt, aki a családunkba érkezett. Kicsit változott a tervem, hiszen az előző írást teljes egészében Bogár emlékének szenteltem.😌

Eljött azonban a megfelelő pillanat! Íme, egy kis összefoglaló új kutyusunkról.

Nem tudom, jó ómennek vehetem-e, hogy Lili április elsején, vagyis bolondok napján született.😅 A bejegyzés végén lesz majd néhány kép, valamint egy videó is, amelyek alapján megtippelhetjük, mennyire bolondos a kis szőrmók. Az azonban határozottan tetszik, hogy az anyukáját Lulu-nak hívják, amit a mi kutyánk névválasztása előtt még nem tudtam. Az apja ismeretlen, de ahogy elnézem Lilit, néha meg vagyok győződve arról, hogy pitbull vér csörgedezik az ereiben. Az anyukája beagle fajtájú, és az állatorvosunk úgy fogalmazott, hogy a kiskutyus "hozza a beagle vonalat".

Bevallom, rengeteg időt és türelmet igényel egy kiskutya befogadása. Nem tudhatjuk le annyival a dolgot, hogy naponta háromszor megsimogatjuk. Oda kell figyelni az etetésére; rendszeres időközönként meg kell kapnia az oltásokat, féreghajtót, bolha- és kullancsirtót; és amikor eljön az idő, ajánlatos ivartalanítani. A nevelése pedig elengedhetetlen feladat.

Igyekszem a szabadidőmben kutyapszichológiával és neveléssel foglalkozó könyveket olvasni. Egy kutya nem úgy gondolkodik, mint egy ember. “Kutyául” kell kommunikálni vele, ami persze nem jelenti azt, hogy kutyául kell bánni vele! A két kulcsszó: türelem és nyugalom.

Lilinek eddig azt a legnehezebb megmagyarázni, hogy “gazdit nem eszünk”.😂 Előszeretettel rágcsál ugyanis mindent, beleértve a csülkeimet is. Idővel elkezdte kapizsgálni a dolgot, mert amikor határozottan, ámde nyugodtan rászólok: “Nem! Gazdit nem eszünk.”, akkor elkezdi finoman nyalogatni a lábszáramat, és olyan aranyosan néz rám, mint egy angyalka.😇

A két cicánkkal még nem sikerült összebarátkoznia, pedig igyekszik a lelkem. Tornádó mindig elszalad előle, és felugrik valami magas helyre. Pupillával nehezebb a helyzet, ő ugyanis szembefordul a kutyával, vadul fúj rá, és néha bizony kupán is vágja a mancsával. Nem tudom, mikor lesznek ők ketten barátnők…😏

Lili egyébként rendes kislány. Az összes játékát szépen egy helyre szokta gyűjteni, és nem ás el semmit sem. Igaz, a kiskertben (amit én csak susnyásnak nevezek) előszeretettel randalírozik és ugrabugrál. Ám én nem bánom, mert inkább az állataimnak adom meg a szabadságot, minthogy egy-két gaz (jó, virág) miatt sopánkodjak.

Egyéb érdekességet egyelőre nem tudok írni Liliről, ám ahogy idővel kibontakozik majd a személyisége, biztosan sok kalandban lesz részünk.

Következzen hát néhány felvétel a mi kis habókos újoncunkról.

“Aznap, mikor Isten a kutyákat teremtette, csak leült és mosolygott.”