Nőtársaim minden bizonnyal együtt tudnak érezni velem,
amiért havonta kisebb idegbajos állapotba kerülök.🙈😅 A férfiaknak ezt hiába is
próbálnám elmagyarázni, nem értenék meg. Ők legfeljebb csak azt látják, hogy a
nők havonta elsárkányosodnak, és két tűzokádás között, ha nem is hétfejre, de
kétpofára tömik magukba az édességet, ész nélkül…
Az a helyzet, hogy úgy általában tudok ám uralkodni
magamon a nehéz napokon, és ellenállok a nagyon, naaagyon erős késztetésnek,
hogy teletömjem magam édességgel. Legutóbb azonban ez nem sikerült.😒
Azzal kezdődött az a bizonyos nap, hogy átvittem a férjemet Mezőberénybe a munkahelyére, mert aznap kellett nekem az autó. Amikor Tibim
délelőttös, akkor hatra jár dolgozni. Gondoltam, ha “kidobtam”, akkor mielőtt
hazamennék, beugrok a Sparba valami finom süteményért. Igen ám, de őméltósága,
Spar uraság nem óhajtott kinyitni fél hét előtt!😡
“Ó, hát én erre nem várok!” - pufogtam magamban, miközben az
agyam lázasan kutatott valami megoldás után.
Tudni kell rólam, hogy nagy ívben kerülöm a fehér lisztet és
a belőle készült dolgokat. A Spartól pár lépésre viszont pont egy olyan pékség
van, ahol csak ilyen termékeket árulnak. Gondoltam, egye fene, ha már ennyire
óbégat a testem egy kis édességért, akkor bemerészkedek a “bűnbarlangba”.😂 Ott
sajnos azzal kellett szembesülnöm, hogy csak tíz óra után lesznek sütemények
(tudod, a finom krémes-habos-csokis finomságok), addig viszont csupán a fakó
képű, fehérlisztes szörnyűségek közül válogathattam. Választásom ezekre a
példányokra esett:
Nem vagyok rá büszke, hogy ennyire elgyengültem, és az eladótól ezt a
két darabot is arcpironkodva kértem. Mentségemre legyen mondva,
mindkettőnek csak a felét faltam fel, a másik felét meghagytam Tibimnek, mert ő
szereti az ilyen jellegű pékárukat. Na igen, úgy tűnik, a szerelmem erősebb a
havibajos hormonjaimnál.💗
Erről jut eszembe. Valahol azt olvastam, hogy a bíróságon
enyhítő körülményként hat, amennyiben a feleség éppen a havibaja ideje alatt
gyilkolja meg a férjét. Én ezt abszolút meg tudom érteni. A nehéz napokon
rettentő belső feszültséget érzek. Olyankor nem lenne jó, ha az ellenségem a
kezem ügyébe kerülne…😏
Emlékszem, azon a bizonyos reggelen megláttam a konyhapulton
néhány kefirpöttyöt, amit a férjem hagyott ott. Elmosolyodtam, és közben azt
gondoltam magamban, hogy egyes feleségek ezért bizony már gyilkolnának.😅
Na de térjünk vissza arra a csodás, idegbajos reggelre.
Megszereztem az életmentő ...ááá, nem is: az idegrendszer-mentő édességet, majd
hazahajtottam. Egy bőséges reggelit követően (ami tartalmazta fent nevezett példányok felét is) tettem-vettem a lakásban, majd
elindultam edzeni. Miután végeztem, még el akartam intézni a bevásárlást.
Robogok a Penny felé, amikor is jobbról, az egyik utcából lendületesen elém
vágott a kocsijával egy kis suttyó. Cicareflexemnek hála elkerültem a
koccanást, miközben azt még láttam a szemem sarkából, hogy a fiatal sofőr úr majd’ elejti
ijedtében a telefonját. Mit ne mondjak, ez a manőver nem sokat javított a
kedélyállapotomon. A kiadós edzésnek hála azonban csillapodtak bennem annyira a
gyilkos indulatok, hogy ne akarjam megkenni a kis gyökeret. További ámokfutásom
így kimerült annyiban, hogy a Pennyben vettem magamnak két darab Túró Rudit.
Ó, bocsánat, amiért ugrálok az időben, de aznap reggel volt
ám még egy afférom. Egy “kedves” kerékpáros hölgy úgy vágódott ki elém az útra,
hogy még csak a hajlandóságát sem mutatta, hogy szét akarna nézni előtte! Nem
vagyok rá büszke, de szétdudáltam szegényt. Saját védelmemre megjegyezném, ez
még azelőtt volt, hogy édességhez jutottam volna.
És itt most kikívánkozik belőlem egy kérdés: a
kerékpárosoknak miért nem kötelező KRESZ vizsgát tenniük?! Legalább csak annyit
tanulnának meg, hogyan kell elkerülni az életveszélyes helyzeteteket, amit
persze rendre ők idéznek elő. Ám mivel biciklit bárki vezethet, mindig úgy ülök
a volán mögé, hogy számítok a felelőtlenül és tudatlanul közlekedőkre. Nem
semmiért van a bölcs kis idézeteknek igazságalapjuk. Ez is mennyire találó már:
“Autót vezetni nem nagy ügy. Megbirkózni a sok marhával a forgalomban, na az
már valami!”
A végére hagytam férjem egyik vicces beszólását. Amikor
elmeséltem neki, micsoda érvágás volt, hogy reggel zárva találtam a Spart, akkor
nevetve csak ennyit mondott: “Jó hogy ki nem raboltál valamit, csak hogy
édességhez juss!” 😅
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése