Barátnőm erre a napra tartogatta a legnagyobb meglepetést!
Miután felébredtünk, megreggeliztünk és elkészültünk, elindultunk
ily’ módon
ily’ módon
ide:
Az a helyzet, hogy ez a hatalmas és csodálatos “majompark” nem
a betondzsungel kellős közepén van, éppen ezért három órát kellett autóznunk a
célig. Csak oda. Vissza ugyanannyit.
Az égiek kegyeltjének érzem magunkat a barátnőmmel, hiszen
az odafelé tartó úton végig szakadt az eső, ám mire megérkeztünk, ragyogóan sütött
a nap! Nem meglepő hát, ha abban a szép időben, szép zöld környezetben és jó
levegőn öt órán keresztül csatangoltunk. Meg persze a lényeg, ami miatt annyi időt
eltöltöttünk ott: az ártatlan, szeretnivaló majmócák közelsége! Hihetetlen
módon feltöltődtünk pozitív energiákkal; a szeretet érzése és a boldogság pedig
majd’ szétvetett minket. 💗
Ó, a lényeg majdnem lemaradt! Juditék már két kis
ártatlanságot is örökbe fogadtak (név szerint Rieke és Bulu Mata), aznap pedig
egy harmadik taggal bővült a család, aki a Mimi névre hallgat. 🙈🙉🙊
Délután kénytelenek voltunk búcsút venni a majmocskáktól, és
miután Judit elintézte az örökbefogadást, valamint az ajándékboltban is
alaposan kigarázdálkodtuk magunkat, nekivágtunk a hazafelé tartó hosszú útnak.
Aznap már csak a zuhanyzás, vacsi és alvás várt ránk.
Attól tartok, ez egy kis nyúlfarknyi bejegyzés lesz, és
hagyom, hogy inkább a képek és a videók meséljenek helyettem.
Útközben "kissé" sáros lett a rendszámtábla.
Egy szabadon bóklászó őzike a parkban.
orángután nézi Guit orángután nézi Szutykot
Egy szabadon bóklászó őzike a parkban.
orángután okosan néz 😄
majom okosan vizsgálja a zoknit
majom meg is kóstolja a zoknit 😂
Jaj! A rózsaszín zokni! 😅
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése