2019. július 14., vasárnap

Túlélni mindenáron


Kedves Olvasó! Könyvajánló következik, méghozzá Andy Weir A marsi című szerzeménye. 😊

A történetnek már az első mondata magával ragad bennünket. És ez még csak a kezdet. Ahogy haladunk az olvasással, egyre inkább érezzük majd, hogy ez a könyv bizony letehetetlen.

A szerzőn kívül talán még senki nem gondolt bele úgy istenigazából, hogy egy földi halandó vajon meddig élhet a Marson. Ráadásul egy szál maga!

Főszereplőnk, Mark Watney három társával együtt érkezik a bolygóra, mégis magára marad, miután egy hatalmas porvihar elsodorja őt társaitól. A Földre visszatért túlélők természetesen abban a hitben vannak, hogy a Marson ragadt asztronauta menthetetlen. Halottá nyilvánítják tehát. Watney így egyedül marad az idegen bolygón, és úgy tűnik, semmi esélye sincs az életben maradásra.

A könyv elejétől a végéig azon izgulhatunk, vajon a főhős találékonysága, mérnöki képességei és az élethez való hajthatatlan ragaszkodása elegendő-e ahhoz, hogy újra visszatérhessen a Földre. Mindeközben rendíthetetlenül állnia kell a “marsi sarat” a számtalan leküzdhetetlennek tűnő akadállyal szemben.

A könyv elején található felszíni térkép a Marsról nagyban megkönnyíti, hogy magunk elé tudjuk vetíteni a főszereplő célirányos bolyongását a bolygón.

Miután elolvastam a könyvet, férjemmel megnéztük a belőle készült filmet is. Látványban a film verhetetlen, ám a könyv maga roppant szórakoztató módon íródott, és annyira magával ragadó a történet, hogy hiába vagyok pacsirta típus (korán kel - korán fekszik), sokszor bizony késő estig “kellett” olvasnom. 😄

A szerzőről
Andy Weir tizenöt éves volt, amikor egy kutatóközpont felvette programozónak – azóta is szoftverfejlesztéssel foglalkozik. Egész életében rajongott a világűrért, és a szabadidejét olyan dolgoknak szentelte, mint a relativisztikus fizika, orbitális mechanika vagy az űrutazás története.
"A marsi" az első regénye.

2019. június 30., vasárnap

A teljesítménytúrák kóstolója


Az Alföld Turista Egyesület - amelynek férjemmel büszke tagjai vagyunk - harminchárom éve elindított egy szép hagyományt. 1986 óta minden évben megrendezik a Körös Teljesítménytúrákat, ahol a mozogni vágyók kipróbálhatják magukat különböző távokon gyalogosan, vagy akár kerékpárral. 

Az Egyesület tagjai az esemény előtt szokás szerint bejárják a távokat, és ellenőrzik a szükséges dolgokat (utak állapota, túrajelzések).

Május 25-én, egy szombati napon Tibivel mi is csatlakoztunk a 20 km-es távot megcélzó csapathoz. Délben indultunk, ami azért volt jó, mert szombatonként tíztől-tizenkettőig nyitva tartunk a könyvtárban, és aznap én voltam a soros. Kivételesen bicajjal mentem hát. Munkám végeztével szélsebesen hazatekertem, és ledobtam a járgányt az udvaron. Tibi már teljes menetfelszerelésben várt, elegendő mennyiségű elemózsiával a hátán. Mármint, hátizsákban, persze. 😅

Kézen fogva átsiettünk a szomszédságunkban lévő Kálmán Fürdőig, ahonnan a túra indult. Egy-két csoportkép elkészítését követően máris nyakunkba vettük az Alföldet.

Ragyogóan sütött a nap, a társaság tagjai élénken cseverésztek, egy-két túratársammal pedig sűrűn kattintgattuk a fényképezőgépünket.

Kisvártatva megálltunk egy kanyarban, ahol a túravezetőnk előhalászta kulacsát, és körbekínálta a csapatot szíverősítővel. Hozzám a következő szavakkal fordult: “A sajtóreferensünknek is innia kell ám!” (Általában én írom a túrákról a cikkeket, ezért a megtisztelő titulus.)

Drága férjem az ellátmány pakolásakor kissé elszámolta magát: mindösszesen 1 db dobozos sört tett be! 😱 Elvileg azt nekem szánta, de a pálinka után Tibi lehúzta a folyékony kenyér felét, majd lazán kijelentette, hogy a túravezető hibája, hogy nekem csak egy fél dobozzal jutott belőle. 😂

Mentünk, mendegéltünk, és imitt-amott ilyesféle mondatok röpködtek:
“Nézzétek, ott egy őzike! ...vagy óriásnyúl, nem tudom.”
“Ezek az ügyes vízügyesek lefestették a jelzésünket.” vagy
“Várjatok, mert a hölgyek elvonultak a mosdóba.” (értsd: előreszaladtak egy bokorhoz)
“Odassatok, a csizmás kandúr hogy szedi a lábát!” (Egyik túratársunk gumicsizmában jött, mert azt hitte, nyakig érő sár lesz.) 😅

Szóval vidáman telt a délután, bántam volna, ha kihagyom a túrát.

A pusztaságban, pontosabban Nagyzugnál megálltunk egy kis időre, elfogyasztottuk elemózsiánkat, majd róttuk tovább a kilométereket.

Úgy fél öt tájékán meg is érkeztünk a kiindulási ponthoz, szépen lepirulva, kellemesen elfáradva. Kisvártatva pedig megkaptam életem első túrás kitűzőjét, valamint egy oklevelet is!


Külön büszkeséggel tölt el, hogy a kitűzőket a férjem tervezte a körös Teljesítménytúrákra. 😊

2019. június 9., vasárnap

Élet növényi alapokon


Immár nyolc hónap is eltelt azóta, hogy véglegesen áttértem a növényi alapú étrendre. És igen, biztos vagyok benne, hogy ez a döntésem életre szóló, mert elsősorban etikai indíttatású volt. Miután felnyílt a szemem, és látom, hogy az állati termékek mögött mekkora szenvedés, halálfélelem, rettegés, kínok és horror van, egyszerűen nem tudnék lenyelni semmiféle állati eredetű terméket.

Na most, e sorok írása közben így nézett ki a környezetem:

Erre a bejegyzésre hónapok óta készülök. Amellett, hogy időről-időre feljegyeztem egy-egy gondolatot, élményt, ötletet, bizony egy meglepetéssel is szolgálhatok. A “Képgalériában” (lent) ugyanis kereken 101 db fotó látható különböző ínycsiklandó, növényi alapanyagokból készült ételről. Az ízüket sajnos nem tudom prezentálni, de annyit mondhatok, hogy egy új és csodás gasztronómiai élményvilág tárult ki előttem!

Ezzel kapcsolatban van is egy aranyos sztorim.
A szobában tettem-vettem, amikor a férjem bekiabált a konyhából:
- Na hallod!
Kíváncsian kukkantottam ki:
- Mi az?
- Hát ilyen jókat nem eszik senki! - jött a válasz, miközben Tibi egy csicserikrémes-zöldséges tortillát majszolt. - Nem is tudom, mikor ettem ilyen finomat. 😊

Tibivel egyébként (minden téren) nagy szerencsém van. Soha nem volt valami nagy húsrajongó, így nem kell külön főznöm neki. Teljesen elégedett azzal az étrenddel, amire váltottam. Nem mellesleg az emésztése is tökéletesen működik, azelőtt ugyanis voltak vele problémák. Szóval Tibim még örül is az új diétámnak, mert mint megjegyezte: “Legalább már nem kell néznem, ahogy eszed a húst.” 🙈

Erről jut eszembe! Amikor szóba kerül, hogy nem eszek állati eredetű dolgokat, akkor rendre megkapom a csodálkozó kérdést elkerekedett szemű embertársaimtól: “Úristen, akkor mit eszel?!”
Ilyenkor próbálom türelmesen elmagyarázni, hogy körülbelül nyolcvanezer féle ehető növény létezik a Földön, amiből bizonyára tudok válogatni. Azt is hozzáteszem, hogy a vegyes táplálkozásúaknál a köret például kimerül a krumpli-rizs-tészta hármasában, holott csak rizsből több ezer fajta van. Ezenfelül ott a bulgur, köles, árpa, hajdina, zab, quinoa; továbbá a csicseriborsó, szója, tofu, szejtán; valamint a zöldségek és gyümölcsök garmadája. A felsorolt alapanyagokból pedig bármit el lehet készíteni: fasírtokat, rántott dolgokat, töltött/rakott ételeket, süteményeket, pogácsát, szószokat; mindenféle levest, főzeléket, egytálételt. Szóval igazán változatosan tudunk étkezni. Ráadásul hab a tortán, hogy ezek az ételek általában húsz-harminc perc alatt készen vannak, szóval időt is nyerek az elkészítésükkel. 😎

Ha már a nyerésnél tartok, akkor felsorolok néhány pozitívumot, amit eddig megtapasztaltam:
  • örömmel, bűntudat nélkül étkezek minden egyes alkalommal (ezért is nevezik békés étrendnek)
  • érezhetően megnőtt az erőnlétem
  • szebb és erősebb lett a hajam, tisztább a bőröm
  • többnyire elkerülnek a betegségek, de ha el is kapok valamit, sokkal hamarabb gyógyulok meg
  • a gyakori migrénes fejfájásaim egyszerűen megszűntek
  • a testem elengedte a maradék felesleges kilóimat
  • láthatóan eltűnőben van a narancsbőröm
  • gyorsabb az anyagcserém → többet ehetek büntetlenül 😄
  • békésebb, kiegyensúlyozottabb vagyok, tisztább gondolatokkal
  • környezettudatosabb lettem
  • csodálatosan gazdag kulináris világ tárult ki előttem
  • felerősödött az ízérzékelésem, ezért élvezni tudom a természetes ételek valódi ízét
  • könnyebben és gyorsabban tanulok 😏
  • megértőbb és elfogadóbb vagyok az embertársaimmal 💗
  • amikor előfordul, hogy degeszre eszem magam, nyugodt marad a lelkiismeretem, mert tudom, hogy nem szaladnak fel rám plusz kilók, és senkinek sem ártok a falánkságommal

Bevallom őszintén, egyvalamit nagyon-nagyon bánok azzal kapcsolatban, hogy áttértem erre az életmódra. Mégpedig azt, hogy ez a váltás nem hamarabb jött el az életemben.

Sok olyan embertől hallottam, akik áttértek a növényi alapú táplálkozásra, hogy óhatatlanul ráléptek a spirituális utazás ösvényére, és egy olyan utat követnek, ami segít megtalálni a legjobb valójukat. Ezt én is tapasztalom. És nagyon élvezem az utazást! 😇

Emlékszem, először három hónap elteltével álmodtam “vegánul”. Álmomban álltam egy hamburgeres bódé előtt, és azon agyaltam, mit is választhatnék. Rájöttem, hogy a hambit lehet kérni húspogácsa nélkül, és a sült krumplit sajt és majonéz nélkül is. Egyébként ez már a való életben is megtörtént. Amikor egy rendezvényen a séftől hús-és sajtmentes hamburgert kértem, először elkerekedett a szeme. Kérdezte is, hogy akkor mit rakjon bele? Mondom: salátát és sok-sok zöldséget. Isteni lett az elkészült étel! Ráadásul a tulaj olcsóbban számolta fel, mint a húsos verziót.

Á, az anyagiak. Sokaktól hallom, hogy nekik nincs pénzük annyi zöldséget meg gyümölcsöt venni, mint amennyit szeretnének. Volt olyan ismerősöm, aki kijelentette, hogy ő sajnálja a pénzt gyümölcsre. Mhm, oké. Amikor megkérdeztem az illetőtől, hogy melyiknek a kilója drágább: a húsé vagy a banáné, a sajté vagy a borsóé, akkor csak röhögött, de nem tudott mit mondani. Persze mindenki maga dönti el, hogy étteremben eszik, gyorsétkezdében, félkész kajákat vesz; vagy pedig "áldoz" az életéből egy fél órát, netán egy órát, hogy bevásároljon és főzzön valamit. Áldoz... Az egészség és boldogság oltárán. 😏

Szándékosan nem tértem ki a vegyes táplálkozás romboló és sötét oldalára. És a lentebb található képgalériára, illetve a linkekre is nyugodtan rá lehet kattintani. Nem áll szándékomban elrettentő, horrorisztikus tartalmakat Rád tukmálni. Nincs jogom ugyanis senkit sem “megtéríteni”, és nem is akarok ilyet tenni. Én csak elmeséltem, miket tapasztaltam, hogyan érzem magam. A váltás mindenkinek egyéni döntése, és pontosan akkor fog ez megtörténni, amikor készen áll rá az ember.

Bejegyzésem végére tartogatok két mókás jelenetet.
Anyósom az elmúlt években tanúja volt jó néhány életmódbeli próbálkozásomnak: kalóriaszámolás, szénhidrátcsökkentett táplálkozás, konditermi edzések stb. Egyem meg, azt hiszi, hogy ez a mostani is holmi múló szeszély, amit csak kipróbáltam. 😅

A munkahelyemen az egyik “törzsolvasónk”, a hetvenöt éves Sándor bácsi, akivel érdekes témákról szoktam beszélgetni, múltkor így szólt hozzám: “A feleségem egyszerűen nem hiszi el, hogy itt a könyvtárban dolgozik egy igazi vegán.” Ezen jót derültem. Micsoda kuriózum lettem. 😂 Válaszul ennyit közöltem mosolyogva: “Mondja meg a kedves feleségének, hogy üdvözletét küldi neki egy hús-vér vegán.”

Búcsúzóul pedig egy magvas gondolat:
“A változás olyan ajtó, amelyik csak belülről nyílik.”
                                                                  Tom Peters

Extra tartalmak:
Kivonat A világbéke étrend című könyvből
Olvasmány
(Emlékszem, miután letöltöttem és elkezdtem olvasni ezt a művet, eszembe jutott egy ötlet. Szerettem volna, ha a szeretteim is tudatára ébrednek a valóságnak. Ezért a 230 oldalas könyvből készítettem egy 23 oldalas dokumentumot, ami tisztán és érthetően tárja fel előttünk az igazságot. Aki pedig mélyebben bele akarja ásni magát a témába, az ingyenesen elérheti ezt a fantasztikus könyvet.)
Ingyenesen hozzáférhető anyag:
A világbéke étrend

2019. május 26., vasárnap

Test és lélek összefüggései


„Csak azért esszük túl magunkat, mert valami folyamatosan visszatérő érzés evésre késztet bennünket abban a reményben, hogy az ételtől jobban érezzük majd magunkat, boldogabbak és energikusabbak leszünk.”

Ezek a szavak a “Szüntelen éhség” szerzőjétől, Doreen Virtue-tól származnak. Könyvét olvasva válaszokat kapunk a túlevéssel, mértéktelenséggel, az ételek iránti sóvárgásunkkal kapcsolatos kérdéseinkre, és sokat tanulhatunk az ételek és a lelki problémáink közötti összefüggésekről. 

Hiszem, hogy ez a könyv sem véletlenül került a kezembe. A könyvtárban, ahol dolgozom, rendre olyan művekre bukkanok, amelyek éppen a legjobbkor jönnek. Igyekszem őket mihamarabb elolvasni, hogy minél jobban fejlődhessek általuk. Persze olyan sokan vannak, hogy kénytelen vagyok vezetni egy külön bakancslistát olvasásra váró könyvekből. 😅

Könyvtárunknak rendre én írom, szerkesztem a könyvajánlóit. Bizony ez a kötet is belekerült. Ha megengeded, néhány gondolatot megosztok Veled a tartalmából.

Talán Te is hallottad már, hogy betegségünk mindig valamilyen lelki okra vezethető vissza, és ahelyett, hogy pirulákkal csillapítanánk a tüneteket, valójában megszüntethetnénk a probléma gyökerét. Nincs ez másként a csillapíthatatlan étvágyunkkal sem. A testünk nagyon okos. Mindig jelzi, hogy mit akar, nekünk csupán figyelni kell rá. Nem véletlen tehát, hogy bizonyos élethelyzetekben, vagy bizonyos stresszhatásra reagálva az adott típusú ételhez nyúlunk. Ezt a könyvet elolvasva biztosan tisztábban látjuk majd az ételválasztásainkkal kapcsolatos rögzült szokásainkat, és magyarázatot kapunk arra is, miért nem tudjuk abbahagyni bizonyos finomságok habzsolását.

Nagy segítségünkre lesz az első lépések megtételénél a könyvben található kérdőív, melyet megválaszolva kiderül, hogy milyen típusú érzelmi evők vagyunk. Ez alapján pedig magabiztosan indulhatunk el azon az úton, amely elvezet végső célunkhoz: kialakítani egy egészséges viszonyt az ételekkel, aminek hatására nem kell tovább rettegnünk a plusz kilóktól sem.

Aki ismeri az írónő nevét, bizonyára nem lepődik meg a kötetet végigkísérő ezoterikus fűszerezésen. És pont ettől válnak igazán élvezhetővé, emészthetővé a könyvben olvasott alapigazságok. A táplálkozás témakörén túl a szerző életvezetési tanácsaival is gazdagodhatunk.

Olvasói vélemények
„Kíváncsi voltam, hogy mit árulnak el rólam azok az ételek, amiknek képtelen vagyok ellenállni. Többet, mint hittem volna. Persze már a könyv végén található táblázat is elegendő lett volna ennek kiderítésére, de nem bánom, hogy elolvastam az egészet, mert tele volt számomra érdekes és olykor meglepő információkkal is.”

„Számos kutatás eredményével és életből vett példával is kiegészítette az írónő a gondolatait, amik még közelebb hozták hozzám a témát. Meglepett, hogy mennyire tájékozatlan vagyok ezen a téren, mennyire nem tudom, hogy mely ételek milyen hatást fejtenek ki a szervezetemben. Kifejezetten érdekes.”

„Ajánlom az összes érzelmi túlevéssel küszködőnek!”

„Nagyon érdekes, ahogyan bemutatja, hogy amilyen étel után sóvárgunk, abból következtetni lehet arra, hogy mi van a lelkünkben. Az étvágy és a sóvárgás közti különbséget is pontosan meg tudjuk majd határozni magunkban. Kitér arra, hogy az önismeret, az önmagunkkal való munka mennyire fontos egy „minőségibb” élethez.
Összességében nagyon tetszett, több ponton is találónak éreztem.”

Személyes tapasztalatom pedig a következő: a könyvben olvasottakat megértve sikerült lejönnöm a mogyoróvaj-függőségemről! 😄

Ízelítő a tartalomból:
– Érzelmi éhség: Jellegzetességek, kiváltó okok és győzelmek
– Az étvágy: A túlélés ösztöne
– Hogyan befolyásolja a személyiségünk a súlyunkat?
– Hogyan változtatják meg az ételek a hangulatunkat?
– A lélek eledele: A szüntelen sóvárgás gyökerének gyógyítása
– Csokoládé utáni sóvárgás: Szeretetéhség
– Sós rágcsálnivalók: Stressz, düh és szorongás
– Kenyér, rizs és tészta: Vigasztalás és nyugtatás
– Édesség utáni sóvárgás: Édes frissítők, jutalmak és szórakozás
– Magas zsírtartalmú ételek: Az üresség betöltése
– A sóvárgások feltérképezése

Remélem, Neked is segít majd a könyv! 😉

2019. április 28., vasárnap

Világbéke étrend


Nehéz olvasmányt választottam, amin mindenképpen végig fogom küzdeni magam. Lelkileg egyszerűen a padlóra küld, és borzasztóan nehéz feltápászkodnom onnan. Will Tuttle, Ph.D. A világbéke étrend című könyvét igyekszem feldolgozni lelkileg.

Már a kötet alcíme is sejteti, hogy itt bizony komoly összefüggésekre fogunk bukkanni:
“Táplálkozás a spirituális egészségért és társadalmi harmóniáért”

Akinek eddig még nem nyílt volna fel a szeme, vagy nem járt utána az állatok kihasználásával, az egészségünk tervszerűen felépített és profitéhes emberek által szakszerűen kitalált lerombolásával, az bizony nagyon meg fog lepődni a sorok olvasása közben. Á, nem is, túl egyszerűen fejeztem ki magam: szívszorító, elkeserítő, gyomorforgató, bicskanyitogató, felháborító, elgondolkodtató, könnyfakasztó, elrettentő tények, igazságok, összefüggések látnak napvilágot ebben a könyvben. Ezeknek a dolgoknak a nagy részével már eddig is tisztában voltam (és pont ezek miatt tértem át a növényi étrendre), ám sajnos sok olyan részlet is a szemem elé kerül, amiktől egyszerűen megszédülök, és nagyon, nagyon sötét gondolataim támadnak az emberiséggel kapcsolatban. 😔

Amit mások mondanak A világbéke étrend című könyvről
„Gondolatébresztő és a legtöbb gyűjtemény számára ajánlott.”
Library Journal

“Használd A világbéke étrendet útmutatóként, hogy képessé tedd magadat és másokat olyan étrendi döntések meghozatalára, amelyek minden képzeletedet felülmúló hatással bírnak.”
Julia Butterfly Hill, környezetvédelmi aktivista

„...az egyik legelgondolkodtatóbb könyv, amit valaha olvastam. Mély éleslátása kihívást és ösztönzést jelentett számomra, és hatására még inkább megkérdőjeleződött bennem az, amit Will Tuttle úgy nevez: ‘a tabu arról, hogy ne tudd, kit eszel meg’. Ez a könyv... feltárja egy kultúra önteltségét...”
John Robbins, a Diet For A New America és The Food Revolution című könyvek írója

„Hálás vagyok ezért a nagy hatású és meggyőző könyvért. Kitágította gondolkodásmódomat (és szívemet) az állatokkal, a könyörülettel és társadalmunkkal kapcsolatban, és valószínűleg személyes fejlődésem további katalizátora lesz.”
John Mackey, a Whole Foods cég alapítója és ügyvezető igazgatója

„A világbéke étrendet mindenki számára kötelező olvasmánnyá kellene tenni, étrendi irányultságától függetlenül.”
Harold Brown, környezetvédelmi aktivista, korábbi állattartó és egy tehenészet üzemeltetője

„Rendkívül mély gondolatokat hordozó, fontos könyv. A világbéke étrend garantáltan az emberi tudatosság evolúciójának katalizátora és fontos eszköze lesz.”
Satya magazin

„Will Tuttle felbecsülhetetlen értékű perspektívát nyújt – nemcsak a bolygószintű válságról, amellyel mindannyian szembesülünk, hanem arról is, milyen módokon tudjuk azt hatékonyan befolyásolni. Műveltsége és könyörülete sugárzik a könyvből.”
Joanna Macy, a Coming back to life című könyv írója

„Teljes, könyörületes és mélyreható. Sosem fogod ezután félvállról venni azt a kérdést, hogy ‘Mi van vacsorára’?”
Victoria Moran, a Creating a Charmed Life című könyv szerzője

“Will Tuttle mesterfokozatot szerzett humán tudományokból a San Francisco Állami Egyetemen, valamint Ph.D. fokozatot az oktatás filozófiájának területén a Kaliforniai Egyetemen, Berkeleyben. Professzionális zongoraművész, zeneszerző és tanár, aki több mint 15 éve tart előadásokat haladó szellemű egyházakban, vegetáriánus és humán potenciál konferenciákon és tervezett közösségekben az USA-ban és a világ számos más országában."

2019. április 15., hétfő

Az élet nem habostorta...


Milyen érdekes, hogy a külvilág felé mindig a legjobb arcunkat próbáljuk mutatni. A közösségi oldalakon csupa szép és csili-vili, az élet napos oldalában pompázó képet posztolunk, amikor minden tökéletes rajtunk is és körülöttünk is, csak talán bennünk nem. Ám az már nem látszik.

Ugye könnyű ezeket a láthatóan (és látszólag) boldog embereket irigyelni? Nekik aztán bejött az élet! Azt azonban senki nem tárja a nagyérdemű közönség elé, ahogyan macskahányást takarít a lakásban, mert kényszerhelyzet adódott, és bizonyos időre a hidegtől védeni kell az egyébként kinti cicust. Olyan képeket sem látni, amikor az ember az otthoni melegítőjében, lestrapálva, a kialvatlanságtól karikás szemekkel áll a tűzhely mellett, és a könnyek talán nem a hagymapucolás miatt folynak a szeméből. Nem találkoztam még olyan fotóval sem, amin az “irigyelt ember” azt örökíti meg, ahogy az éjszaka közepén pánikroham tör rá, és reggelig nem tud elaludni, mert kétségbe van esve amiatt, vajon a tizennyolc éve szedett hormonok elhagyása milyen módon fogja megborítani a szervezetét, hogyan és mennyi idő alatt ürül ki a testéből a rengeteg felhalmozódott méreg? Talán olyan képre sem lehet bukkanni a pompázatos fotóalbumot nézegetve, ahol az ember migrénes fejfájástól eltorzult arccal áll energiavámpír kollégája mellett, aki olyan sötét jövőképet fest le kéretlenül, amivel elveszi az ember kedvét még az élettől is. Vagy Te esetleg láttál olyan pillanatot megörökítve, ahogyan valaki éppen a belét kidolgozza egy üzemi konyhán éhbérért, a ruhája pedig tele van ráfröccsent ételmaradékokkal? És az a pillanatfelvétel hol van, ahol az látható, hogy a kimerültségtől elgyötört alany kétségbeesve tekint az óra számlapjára, mert még olyan sok dolga lenne, hogy igazából még sírni sincs ideje. Persze van olyan pillanat is (no nem a fotón), amikor az ember zokog, mert összeroppantotta a fájdalom, amit az okozott, hogy rútul kihasználták jóindulatú segítő szándékát.

Hogy ez mind az én példám lenne? Dehogy! Ez mindannyiunk példája. És csak egy szeletkéje a nagy kerek egésznek. Ezektől a pillanatképektől persze biztosan vannak súlyosabb problémák is. Egy egész regényt meg lehetne tölteni a sötétebbnél sötétebb, irigylésre már cseppet sem méltó helyzetekkel, amik mind az élet részei.

Talán nem minden szelete egyformán finom az Élet tortájának. Lehet keserédes, savanyú, büdös.

...és én mégis minden falatát élvezem.

2019. április 8., hétfő

Minek nevezzelek?


Majdnem cím nélkül maradt ez a bejegyzés.

Az történt ugyanis, hogy egy számomra nagy élményt nyújtó előadásról hazafelé baktatván, magamban pufogva azon morfondíroztam, vajh’ milyen cím is lenne a legtalálóbb ehhez a témához. És órák múltán, egyszer csak a semmiből, hirtelen beugrott! Petőfi Sándor csodálatos költőnk egyik versének címét bátorkodtam kölcsönözni ehhez a szösszenethez.

No tehát, március 21-én, egy kellemes csütörtök délután részt vettem egy igényes és gazdag mondanivalóval bíró irodalmi előadáson.  A helyi Művelődési Központban tekintettem meg a Feleségek felesége című Szendrey Júlia emlékműsort.

Nagy örömömre igen szép számmal voltak további kulturálódni vágyó kedves érdeklődők rajtam kívül is. Annak viszont már kevésbé örültem, amikor első ízben – az előadás javában zajlott -, megszólalt egy telefon. Ez még nem is volt annyira botrányos, hiszen valami gitárszóló-féleség volt a csengőhang, és mivel Csörsz Rumen István régizenész gitárral kísérte Tallián Mariann és Lázár Balázs színművészek jelmezes előadását, így hirtelen azt hittem, ez is a műsor része.

Ám a második eset már botrányosabb volt! A nézőtérről felhangzó sóhajok és ciccegés szerint nem csak engem zavart meg az élesen és hosszan rikácsoló csengőhang! 😠 Sajnos ki is zökkentett megfelelően koncentrált állapotomból. Szendrey Júlia naplórészleteit és verseit hallgatva ugyanis meglepve fogalmazódott meg bennem a tény, hogy mennyire felvilágosult és bátor asszony volt ő valójában, milyen hatalmas szíve volt, és mennyire jól tudott bánni a szavakkal.

Az előadást tovább színesítették Petőfi Sándor Útilevelek részletei, Júliához írt költeményei, valamint a kortársak feljegyzései, korabeli újságcikkek, kordokumentumok.

Szerencsés vagyok, mert egy újabb csodás élménnyel gazdagodtam, kellemes szellemi kikapcsolódásban volt részem, ráadásul a zavaró momentum arra sarkallt, hogy megírjam ezt a bejegyzést, amelyben ismét kérdések tömkelegét vetem papírra, illetve monitorra: ugyan minek nevezzelek, te telefonodat lenémítani nem tudó egyén? Bunkónak? Hányaveti, nemtörődöm parasztnak? Műveletlen tetűnek? Óh, mondd meg hát! Minek nevezzelek? 😅


Petőfi Sándor: Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák először...
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly –
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekinteted,
Ezt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békeség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál –
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha megzendűlnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának
Azt gondolván,
Hogy itt már a tavasz,
Az ő régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány –
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn előlem a világ,
Eltűn előlem az idő,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság –
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek?
Boldogságomnak édesanyja,
Egy égberontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerőbb reményimet
Megszégyenítő ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedűli
De egy világnál többet érő kincse,
Édes szép ifju hitvesem,
Minek nevezzelek?
(Pest, 1848. január.)