Mivel nem űzött minket a tatár, így a legnagyobb nyugalommal
aludtunk addig, amíg a hasunkra sütött a nap. Ébredés után első dolgunk volt
megtankolni a szervezetünket. Barátnőm zabkását készített reggelire, amit
bogyós gyümölcsökkel dobott fel.
Judit csak annyit árult el az aznapi programról, hogy sokat
fogunk buszozni. Megfelelő mennyiségű hideg élelmet pakoltunk hát a táskánkba,
majd nekivágtunk a nagyvilágnak.
Volt szerencsém Londonban élni másfél évig, ezért jól
tudtam, hogy a város valóban hatalmas, és bizony nem különösebben meglepő dolog
két, két és fél órát utazni a célig.
Emeletes busszal mentünk, és sikerült ügyesen elfoglalni a
legjobb helyeket (az emeleten, legelöl). Amióta hazaköltöztünk Tibivel, egyedül
talán csak a “double-decker” utazás élménye hiányzik kicsit.
Miután leszálltunk, sétáltunk egy keveset, majd ahogy
befordultunk az egyik utcasarkon, a következő látvány tárult elém:
Ámulva kérdeztem Judittól: “És te ezt tudtad?” Ő persze csak
vigyorgott elégedetten, mert látta rajtam, mennyire lenyűgöz a hely.
Annyit mondhatok, ha valaha Londonban jársz, látogass el
Greenwichbe megnézni a Cutty Sarkot, ami a világ egyik leghíresebb teaszállító
vitorlás hajója.
Első dolgunk volt betérni a Starbucksba, hogy kicsit felfrissítsük
magunkat. Judit kávét rendelt magának, én pedig egy vegán málnás-csokis sütit.
Mmmm, mennyei volt! Ráadásul a mellettünk lévő asztalnál egy édes pofa kutyus
is ott volt a gazdijával.
Egyszerűen lelket melengető volt a kellemes napsütés, a
környezet, és a tudat, hogy szabadságon vagyok, tehát nyugodtan lazíthatok.
Leültünk egy padra, csodáltuk a Temzét, gyönyörködtünk a túlsó parton
méltóságteljesen tornyosuló épületekben, néztük a körülöttünk lévő embereket,
és csak úgy voltunk.
Judit aznapra tartogatott számomra még egy meglepetést.
Mielőtt hazaindultunk volna, betértünk a bolhapiacra, ahol egy hangulatos
csarnokban árulták portékáikat az árusok. A levegőben különböző ételek illata
terjengett, körülöttünk mindenhol emberek; és élettel teli, folyamatos zsongás
csiklandozta a fülemet.
Az árusok többnyire Londont ábrázoló, London feliratú, vagy
angol zászlóval díszített tárgyakat kínáltak. Lehetett ott kapni táskát, pólót,
kulcstartót, hűtőmágnest, képeslapot… á, de nem is sorolom, mert jóformán
mindent! Más standokon antikvár dolgokat láttunk: könyveket, ékszereket, szóval
csupa kincset. Jó volt ott bóklászni.
Elemózsiánk fogytán volt, és hosszú út várt még ránk, ezért
korai uzsonnánkat a Subway gyorsétteremben fogyasztottuk el. Külön öröm volt
számomra, hogy többféle vegán szendvicsből is választhattam. Végül emellett a
finomság mellett döntöttem:
Úgy kétórányi buszozást követően rendben hazaértünk. Amíg
Judit elkészítette a vacsoránkat, addig összepakoltam a bőröndömet, és
kikészítettem a ruháimat másnapra, mert bizony korán kellett kelnünk.
Szabadságom hetedik napján ugyanis egy megautazás várt rám - hazáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése