Azzal kezdődött a reggelem, hogy teljesült a kívánságom,
amit előző este gondoltam ki. 😇 Többnyire minden napomat egy félórás meditációval
kezdem. Azt találtam ki, milyen jó lenne, ha a beállított ébresztés előtt fel
tudnék ébredni, hogy legyen időm erre a reggeli rituáléra. Így aztán sikeresen
meg is ébredtem magamtól - hajnali 3-kor! 😅 Bármilyen korán ébredek is fel, már
nem tudok újra elaludni. Így amíg a többiek édesdeden aludtak, szép csendben
meghallgattam egy-két előadást a YouTube-on.
Miután barátnőmmel összekészítettük magunkat, elbúcsúztunk
kedves vendéglátónktól, majd elvittük a kölcsönautót egy helyre, ahol Judit
ismerőse már várt ránk, hogy kivigyen minket a reptérre. Ott aztán a gép
indulásáig túl sok izgalomban nem volt részünk. Hacsak abban nem, hogy az
ellenőrző kapu előtt kígyózva döbbentem rá: nekem még tele van folyadékkal a
kedvenc kulacsom! Nyilván nem akartam megválni tőle, így barátnőm segítségével
gyorsan leküldtem a tartalmát.
Maga a repülőút is eseménytelenül telt. 820 km/h-val hasítottunk
11.500 m
magasan, ragyogó napsütésben, -580C-ban.
A Luton reptéren már várt minket Judit egy barátja, így idén
nem tömegközlekedéssel utaztunk be London szívébe. A nap további részére nem
terveztünk semmi extrát. Kipakoltuk a bőröndjeinket, elsétáltunk kajáért a
Sainsbury’s-be, aztán nekiültünk Shrek-maratont nézni, miközben természetesen
beszélgettünk, hiszen mégiscsak nők vagyunk! 😁 Két rész között összedobtunk
magunknak egy finom vacsorát, majd utána drága barátnőm elővette az aznapi
meglepetését:
Az utazással telt hosszú nap végére kellemesen elfáradtunk
testileg-szellemileg egyaránt, így este nemigen volt gondunk az elalvással. Egy
újabb csodás napot magunk mögött hagyva tértünk hát nyugovóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése