Ez az a nap, amelynek élményeiről nem készítettem valami sok
(audio)vizuális dokumentumot. Mindössze 1 db kép és 1 db vidó lapul a
tarsolyomban. 🙈 Na de lássuk az eseményeket!
Még nyáron beiratkoztam egy Segédkönyvtáros tanfolyamra, ami
szeptemberben indult. Az oktatás valami csodálatos helyen, az Országos
Széchényi Könyvtár épületében zajlik, a Budai várban! Ezt a képet választottam
a netről:
Az időzítés nem is lehetett volna optimálisabb az ECDL
szintfelmérő megírására, ugyanis Judittal szombaton repültünk Londonba, és
előző nap, pénteken mérték fel a tudásunkat. Férjem segítségével alaposan
felkészültem, így a sikeres teszt jutalma az lett, hogy mentesültem a 68 órás
tananyagegység elvégzése alól. 😏
És most jön az érdekes rész, ami ismét a gondolataink,
illetve a kimondott szó teremtő erejével kapcsolatos. Szóval vigyázz mit
kívánsz, mert teljesül!!
Előzetes egyeztetéseket követően erre a napra időzítettem
magamnak egy új tetoválás felvarratását. Az is hagyománnyá kezd válni, hogy
amikor Judit hazarepül, együtt megyünk el egy profi tetováló mesterhez
Pesten. Azzal sajnos nem számoltunk, hogy a sulival kapcsolatos tájékoztató,
valamint a szintfelmérő elhúzódik, így én szépen lemaradok a tetoválásról. 😭 Ezt
azonban tudat alatt én intéztem így magamnak.
Aznap reggel drága barátnőm elfuvarozott egészen az OSZK
épületéig. Ahogy közeledtünk, csak ámultam a ragyogó napsütésben pompázó épület
látványától, és megszólaltam: “Ó, én ezen a szép helyen akarok maradni egész
nap, te meg majd értem jössz, jó?”
A terv persze az volt, hogy sitty-sutty végzek, és
tömegközlekedéssel eljuttatom magam a tetkós srác műhelyéig, ahol addig Judit
kínlasztja magát. Ehhez képest a tájékoztatás is elhúzódott, ráadásul amint
leültünk a gépteremben, hogy megírjuk a tesztet, hogy, hogy nem, elment az
áram! Persze idővel visszatért, de ennek köszönhetően megkaptam, amit akartam,
mert ott maradtam délutánig.
Egy röpke újratervezést követően egy másik helyszínben
állapodtunk meg, ahová Judit értem jött. Érdekes módon az odafelé tartó buszon
pont tőlem kért útbaigazítást egy fiatal külföldi pár, de megnyugtattam őket,
hogy tulajdonképpen én is el vagyok tévedve. 😅 De komolyan. A saját szülővárosomban
képes vagyok elveszni, nemhogy a hatalmas és számomra tök idegen fővárosunkban!
Barátnőm és az anyukája sikeresen rám talált a megbeszélt
helyen, így indulhattunk is, hogy felvegyük Judit húgát, és eltöltsünk kellemes
két és fél órát a pesti forgalomban. Nem viccelek. Ha péntek délután akarsz
Pesten A-ból B-be eljutni, vigyél magaddal hidegélelmet! 😂
Sajnos egy kellemetlen látványban is részesültünk, ugyanis
premier plánban láttuk, ahogy elcsapnak egy biciklist. Mondjuk a cangás srác
volt a hibás, mert a zebrán kb. nyolcvannal repesztve tekert át! És nem volt
felfestve külön jelzés a kerékpárosoknak, tehát tolnia kellett volna a
járgányát. Végülis a becsapódást követően rögtön felpattant szegény az útról,
de ki tudja, milyen belső sérüléseket szenvedett. A bicaja pedig szemmel
láthatóan teljeskörű külső károsodás áldozata lett. Szóval mindig nagyon
észnél kell lenni!
Végül csak sikerült épségben eljutnunk az Arena Mallba (régi
nevén Arena Plaza), ahol beültünk Frei Tamás kávézójába, és kikapcsolódtunk,
beszélgettünk, élveztük a finom ízeket. Ezután csatlakozott hozzánk Judit egyik
kedves ismerőse is. Kicsit még csatangoltunk a plázában, ám lassacskán
indulnunk kellett. Úton a vendéglátóink felé nem sokat művészkedtem, inkább
csak élveztem csodás fővárosunk látványát. Amikor azonban egy építkezési
terület mellett haladtunk el, rögvest a telefonom után nyúltam. Juditnak
akartam meglepetést szerezni, ugyanis odáig van a daruk látványától. 💗
Egy finom vacsorát követően már csak egy dolgunk maradt
hátra lefekvés előtt: összepakolni a kis motyóinkat, hiszen másnap végre
repültünk Londonba! 😇
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése