Áldott szabadság - bevezető

Múlt év márciusában egy fantasztikus hetet töltöttem el Judit barátnőmmel Budapesten és Londonban. Élményeinkből egy sorozatot is készítettem (Hét nap élményei). Idén megismételtük ezt az egyhetes kikapcsolódást, ami ismét csodálatosra sikerült! 😇

Mielőtt még belevágnék a hét nap történéseinek az elmesélésébe, röviden összefoglalom, mi mindent tanultam, mennyi mindennel gazdagodtam ez alatt az idő alatt.

ü      Minden lehetséges! Ezt most leírom még egyszer: MINDEN lehetséges! Judit egy olyan titkot osztott meg velem, ami csodálatos módon további megerősítést adott ezzel a ténnyel kapcsolatban. Egyedül mi korlátozzuk saját magunkat azzal, hogy nem merünk nagyot álmodni.

ü      Mindig a jelen pillanatot kell megélnünk. Egyedül a most a miénk, semmi más. Amikor megtanulunk teljesen a jelenben lenni, akkor tapasztaljuk meg, mi is az a szabadság.

ü      Ha az edzéseid során megtanulod a helyes technikákat, az adott pillanatra fókuszálva végzed a gyakorlatokat, és rendszerességet viszel az életedbe, biztos lehetsz benne, hogy eléred a kitűzött céljaidat.

ü      Úgy is lehet az ételeket élvezni, ha nem visszük túlzásba a dolgot. Nem kell előre pánikolni egy kis éhségérzettől! A testünk egy fantasztikusan működő gépezet, amiből helyesen táplálva kihozhatjuk a maximumot.

ü      Van élet kenyér nélkül! 😂

Az utolsó pontot kibővíteném egy kis érdekességgel. Eltökéltem magamban, hogy kockahasam lesz. A bölcs igazsággal, miszerint “a kockahas a konyhában készül”, régóta tisztában vagyok. A baj ott kezdődik, hogy szeretek jókat enni, szeretem az intenzív, finom ízeket, és jóllakásig megtölteni a pocakomat. 🙈 Legalábbis eddig ez így volt. Judit azonban sikeresen kimozdított a komfortzónámból azzal, hogy bebizonyította, nem kell előre jóllaknom amiatt pánikolva, hogy később netán éhséget fogok érezni; és nem szükséges agyonédesíteni vagy agyonsózni az ételeimet. Barátnőm példamutatásával átállítottam az agyamat arra, hogy a testem egy biogépezet, amit bizonyos időközönként fel kell tankolni a megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagokkal. Ez ilyen egyszerű. Juditnak egyébként már volt kockahasa (és most is ezen dolgozik keményen), szóval tudja, mit beszél. Ezért sikerült egyik napról a másikra elhagynom mindennapi kenyeremet, amikor a következő kérdésemre megkaptam a gyors választ:

- Mitől lesz kockahasam?

- Hát nem a kenyértől! 😅

Húha, nem gondoltam volna, hogy ennyire elszaladnak velem a betűk! Így hát maradok az eredeti tervnél, és a felvezető utáni bejegyzésben kezdem el a hét nap élményeinek elmesélését; a megszokott módon képekkel és videókkal fűszerezve.

Folytatás hamarosan...