Áldott szabadság - 1. nap

A tavaly márciusi utazásunkkal ellentétben idén augusztus végén, szeptember elején töltöttük Judittal a közös szabinkat, fantasztikusan jó időben.

Az első napom azzal kezdődött, hogy a lehető legelső vonattal elindultam Pestre. Ragyogóan sütött a nap, ám a hangulatom még az időjárásnál is derűsebb volt! Mondhatni, alig fértem a bőrömbe! 😄 A vonatútra szokásomhoz híven vittem írni- és olvasnivalót, ráadásul közben fotóztam és videóztam is, így viszonylag hamar elrepült az a 2 óra 20 perc.

A Keleti pályaudvar parkolójában hoztam a szokásos formámat: nem láttam a fától az erdőt, vagyis azt, hogy Judit két kézzel integet a kölcsönautója mellett. 😅 Végül a WhatsApp segítségével odanavigált magához, és miután jól megöleltük egymást, lehuppantam a turbómotorral megspékelt Audi Cabrio anyósülésére. A kocsikázás élménye azzal kezdődött, hogy Judit leeresztette a napfénytetőt.
transzformáció

Egy idő után rájöttem, hogy ilyen utazáshoz elengedhetetlenül szükséges, hogy kibontsam a hajamat. 😆

Pindurkát elvett a felhőtlen élvezetből, hogy Magyarország egyes területein botrányosan silány minőségűek az utak, ahol nem igazán lehet száguldozni. Az alábbi videó talán képes érzékeltetni, hogy hiába dübörögtek alattunk a lóerők, nem tudtuk szabadjára engedni őket.

"száguldás"

Egyik alkalommal, amikor beértünk lakott területen belülre, Judit vigyorogva megszólalt: “Ne mááár! Ez ötvennél lefullad.” 😂 Egyébként az utazás alatt Judit ellátott jó tanácsokkal arra vonatkozóan, hogyan tudom a leghatékonyabban kinyírni az izmaimat súlyzókkal.

Jahh, még nem is mondtam, hogy merrefelé vettük az irányt. Pestről elkocsikáztunk Gesztre, ahol Judit nagyiját és még két rokonát látogattuk meg, onnan pedig Mezőberény következett, ahol végre élőben is megmutathattam barátnőmnek az új, szeretett fészkünket.

Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Mindketten reggel óta talpon voltunk, és jó néhány kilométer volt már a hátunk mögött, ezért elérkezett az ideje egy korai ebédszünetnek. Judit valahányszor meglátogatja a geszti rokonait, mindig a Convoy City (Szajol) nevű helyen áll meg útközben szusszanni.

Tavaly szeptember óta, amikor áttértem a növényi alapú táplálkozásra, tudatosan figyelek arra, hogy mit eszek meg. Az étlapot böngészve megdöbbenve és elborzadva láttam, hogy szinte az összes fogásban szerepel hús! Mintha mással nem is lehetne jóllakni! 😒 Volt ugyan egy vagy két vegetáriánus verzió, ami sajnos a rántott sajtban merült ki. Kössz… Az is állati eredetű. Tanácstalanul töprengtem magamban, és már azon voltam, hogy köretet kérek körettel, amikor a pincérlány - látván tétovázásomat - kedvesen felajánlotta, hogy megkéri a szakácsot, dobjon össze nekem egy grillezett zöldségtálat. Igazán hálás voltam az ötletért! 🙏 Kértem még mellé egy adag sós-főtt burgonyát és kovászos uborkát is, így egy igazán fenséges ebédet fogyaszthattam el jó szívvel, és persze jó étvággyal. 😋

Judit unszolására (ami nem tartott valami sokáig) bevállaltam én is egy desszertet. Megint csak nem volt könnyű választanom. Végül mindketten gesztenyepürét kértünk, én azonban szigorúan hab nélkül. Hogy egy kicsit feldobjam az önmagában kissé száraz gesztenyedarálmányt, löttyintettem rá az üdítőmből, így egy isteni epres beütést kapott az édességem. Jut eszembe! Judit elküldött egy képet a gusztusos kreálmányáról az egyik angol ismerősének. Ő pedig megkérdezte, hogy az micsoda. Egyáltalán nem ismerte gyerekkorunk kedvencét. Szegény, ha tudná, miről maradt le. 😏

Finom ebédünk végeztével még egy meglepetés várt rám. Barátnőm a kocsiban átnyújtotta életem egyik legklasszabb ajándékát, amit napi szinten használok, hiszen rendszeresen olvasok.

 

Ismét mentünk egy jó darabig, majd megálltunk egy kávészünetre Törökszentmiklóson. Tavaly augusztus óta igyekszem az életemben minél többször gyakorolni a hálát, ezért még azt is megköszöntem az égieknek, hogy szép és ragyogóan tiszta volt a WC a benzinkúton. Igen ám, de amikor a (nagyon) rövidnadrágomban beszálltam az autóba, felszisszentem, mert nem esett jól az átforrósodott bőrüléssel érintkeznem. 😅 Judit persze kajánul kinevetett, és én éppen belekezdtem a panaszkodásba, amikor hirtelen észbe kaptam: hát mit művelek én, hogy egy Audi Cabrióban nyavalygok, miközben a szabadságomat töltöm szeretett barátnőmmel?! Talán nem mindig könnyű, de érdemes odafigyelni magunkra, és amikor valami miatt panaszkodni kezdünk, akkor megvizsgálni, hogy valóban van-e rá okunk. Netán felváltani hálával olyasmi iránt, ami örömmel tölt el minket.

Hálát éreztem akkor is, amikor megérkeztünk Judit rokonaihoz, akik olyan szívélyesen fogadtak, mintha én is családtag volnék. 💖 Szeretettel megvendégeltek minket, iszogattunk, beszélgettünk, majd miután Judit nagyiját is megkabrióztattuk, lassan szedelőzködtünk, mert még mindig hosszú út várt ránk, hazáig.

Estefelé épségben meg is érkeztünk Mezőberénybe. Először az állomásra kellett mennünk, ahol reggel a bicajomat hagytam. Az egyébként tízperces utat kb. hat perc alatt tettem meg, ugyanis Judit mögöttem haladt az Audival, néha-néha megelőzve engem. Szenzációs volt!! Olyan hanggal vágtáztak alatta a lovacskák, amitől én is turbó fokozatra váltottam a bicajomon! 😎 

Miután Judit beállt az udvarunkra, elábrándoztam, milyen szépen is mutat egy Audi a portánkon. 😊

Bevittük a házba a motyóinkat, ahol Tibi szeretettel és finom vacsorával várt minket. Elmeséltük a nap történéseit, jókat nevettünk, majd kellemesen elfáradva nyugovóra tértünk.

A nap eseményeiből Tibivel közösen készítettünk egy videóklipet, amely megtekintéséhez jó szórakozást kívánunk!

Hajolj bele a hajamba! 😄