Köszönet a névtelen rajongómnak!

Az a helyzet, hogy egyáltalán nem erről akartam írni, mint ami most következik, de van valaki, aki erre inspirált.

Roppant érdekes módon múlt héten felbukkant az éterben egy Kedves Olvasóm, aki két, az étkezés témaköréhez kapcsolódó írásomhoz is megjegyzést fűzött. Azért írom, hogy ez a dolog roppant érdekes, mert a piszkálódás gyanúsan egybevág azzal az időponttal, amikor egy rokonom valószínűleg bevághatta rám a durcit, amiért kizártam őt az életemből. Aminek nyilván oka volt, amivel egy egész könyvet meg tudnék tölteni (és lehet, hogy egyszer fogok is). Szóval, vagy ez a rokonom gondolta úgy tévesen, hogy mindezzel fájdalmat tud nekem okozni (vagy akár csak felbosszantani), vagy pedig egy, a kifejezési stílusára veszélyesen hasonlító idegen ajándékozott meg engem frappáns kis kötekedésével. Utóbbi esetben fogalmam sincs, mivel bőszíthettem fel annyira az illetőt, hogy (az értő olvasás fontosságát figyelmen kívül hagyva) olyan dolgokat vágjon a fejemhez, amiket valójában ő értelmezett félre.😏

Na de miért is mondok köszönetet ennek az én névtelen rajongómnak? Azért, mert amióta felbukkant, hihetetlen mennyiségű pozitív energia árasztott el engem! Igen, pontosan annak ellenére, hogy az ő megjegyzései nyilvánvalóan rosszindulatúak és provokálóak. Belegondoltam ugyanis abba, hogy mennyire szerencsésnek mondhatom magam, amiért én rendben vagyok önmagammal! Amiért én nem azzal töltöm az egyébként értékes és véges időmet, hogy megpróbáljak más embereket lehúzni.

Itt rögtön meg is kell állnom egy pillanatra. Sajnos az figyelhető meg, hogy mi, magyarok, valahogy így gondolkodunk és viselkedünk: “Picsába má’, döggöljön meg a szomszéd lova, ha mán az enyim elpusztult. Hogy rohhadjon meg, ennek má’ megin’ jobb mint nekem, a tetű egye meg a nyakát! No beszólok neki oszt akkor legalább szar lesz neki is, ha-ha.”

Én kérek elnézést a kifejezési módért, de úgy gondolom, valami ilyesmi játszódhat le az irigy emberek fejében. Ezzel mindössze csak annyi a bibi, hogy akinek céljai vannak, azt nemhogy lehúzzák vagy hátráltatják a “jóakarói”, hanem pont többlet erőt adnak a kitartáshoz; ahhoz, hogy megmutassák, milyen az, amikor valaki az energiáit a saját céljai megvalósításába fekteti, és nem mások indokolatlan pocskondiázásába.

Ha a fenti példánál maradunk, nem is tudom, mire számított az, aki megpróbált fogást találni rajtam. Arra, hogy majd magamba zuhanok, és felhagyok az írással? Hát ez a fegyver pont fordítva sült el, ugyanis még lelkesebben vetem bele magam!😃 Ráadásul még egy jó kis témával is szolgált nekem az illető, és ezért hálás vagyok neki.🙋

Kis kitérőm után folytatom a felsorolást: azért is szerencsés vagyok, amiért egy olyan társam van, akivel mindent meg tudok beszélni, és akivel közösen rájöttünk arra, hogy valamit mégiscsak elértem a gondolataim közzétételével: lám, egy ember, akiből érzéseket csaltam ki, akit arra ösztönöztem, hogy egyáltalán olvasson! Hiszen az olvasás nagyon hasznos dolog ám!

És azért is szerencsés vagyok, mert van egy olyan barátom, aki kiáll mellettem! Nem, nem aki megvéd, mert én magamat nem tudom, hanem aki mellém áll, hála a hasonló életfelfogásunknak. Igen: zsák a foltját, nem véletlen.💕

Biztosan sorolhatnám még a pozitív dolgokat, ám nem akarom, hogy túlságosan hosszú legyen ez a bejegyzés. Inkább csak megragadom az alkalmat egy kis önreklámra, és felhívom a figyelmet másik blogomra, amit szintén szívvel-lélekkel vezetek. A Kedves Kiemelt Olvasóm nyilvánvalóan odavan a táplálkozás témaköréért, ezért ezt neki jó szívvel ajánlom!
Mérleg nélkül

Ízelítőnek annyit még elárulok, hogy a közelgő szeretet ünnepének tiszteletére hamarosan egy csupa pozitív dologról szóló bejegyzéssel jelentkezem!