Amikor idén májusban férjemmel hazaköltöztünk Londonból,
megörököltük apósomék kutyusát, Bogarat. Tizenegy éves a lelkem, de annyira habókosan
viselkedik, mint egy rosszcsont kölyökkutya.😅
Kíváncsisága határtalan, és hihetetlenül ki vannak
élezve az ösztönei a rongydarabok elcsenésére. Illetve, amit ő szétrágni való
rongynak vél… El kell ismernem azonban, hogy remek házőrző kutya!
Múlt hétvégén a férjem odakint szöszmötölt a garázsban, és
barkácsolás közben purhabot is használt. Én odabent tettem-vettem a konyhában,
így amikor Tibi bejött, és azt mondta, hogy Bogár kicsit beleszagolt a purhabos
vödörbe, arra gondoltam, szeleburdi ebünk csak kicsit összemaszatolta az orra
hegyét.
Ebéd után én is kimentem a kertbe, ám amikor megláttam a
kutyánkat, veszettül elkezdtem röhögni.😂 De úgy, hogy a könnyem is kicsordult,
és kétrét kellett görnyednem. Néhány perc elteltével már nem fuldokoltam a
nevetéstől, így be tudtam szaladni a házba a fényképezőgépért. Annak ellenére,
hogy továbbra is rázott a nevetés, sikerült egy-két jó képet készítenem, és közben megjegyeztem Bogárnak: “- Jaj, kis Manócskám, hát hogy nézel ki?” - és
cseppet sem kedves és jó gazdihoz méltóan a képébe vihogtam. Egyszóval szörnyen
viselkedtem.🙈
Egy percre bementem a garázsba a férjemhez, hogy
megnézzem, mit bütyköl, ám észrevettem, hogy addigi szokásával ellentétben
Bogár nem szaglászik körülöttünk. Hívtam is, de nem bukkant fel. Elindultam
hát, hogy megkeressem. A fásólban akadtam rá. Felkuporodott a lignites zsákok
tetejére, lesunyta a füleit és befúrta a buksiját két zsák közé. Na, én ekkor
szégyelltem el magam!😕 Szegénykém, hát ennyire megbántottam az érzéseit? Amikor
odahajoltam hozzá, és simogattam a buksiját, nagy nehezen erőt vett magán, és
határozatlanul elkezdte csóválni a farkát. Közben folyamatosan beszéltem
hozzá. Elmagyaráztam neki, nincs mit szégyellnie, csak a kíváncsiskodása miatt
néz ki mókásan, és azért mulattam rajta. Azt is elmondtam, milyen jót tett
a gazdival, hiszen ilyen jót már rég nem nevettem. Persze folyamatosan
simogattam kutyusom buksiját. Nagy nehezen felengedett, kicsit még nyüszögött
nekem, de végül is sikerült kicsalogatnom Bogarat a fásólból.
Az a döbbenetes az egészben, hogy a zsákokra addig is felugrált,
de csak azért, hogy vadul körbeszimatolhasson mindent. Még soha nem kuporodott fel úgy oda.
Három képet is mellékelek ehhez a történethez. Az első kettőn
Bogár látható, miután jól összekente magát, a harmadikon pedig kinevetésemre adott válaszreakciója figyelhető meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése