2023. augusztus 7., hétfő

Barátság


Jázmin rizs, tökfőzelék, vajbab. Az első két étket egy kedves barátnőmnek köszönhetem, utóbbit a konzervgyárnak.😅

Amikor júliusban Ancsiéknál vendégeskedtem, a férjével együtt elmentünk kirándulni egy jót Dégre, a Festetics-kastély hatalmas, csodaszép parkjába. Ancsi egyébiránt isteni finom levendulaszörpöt is ajándékozott nekem.😊 Továbbá a kincsestárából készíthettem magamnak egy csodás karkötőt, amelynek különleges jelentése van számomra.😇 Az utolsó képen pedig a két édes pofa kutyusuk látható.💕

Szívből tudom ajánlani az alábbi oldalt: Angel's Wings

Mindenképpen érdemes felkeresni, talán Te is kincsekre bukkansz.😉








2023. július 16., vasárnap

Önazonosság


Sokat tanultam magamról az elmúlt időszakban. Ehhez azonban kellett egy jó tanító.

Tíz éve kezdtem el a keresést. Választ akartam kapni arra a kérdésre, hogy miért úgy nőttem fel, ahogy. Mi miért nem tudtunk szépen élni?

Most nem piszkálnám fel a gyerekkoromat, az azonban érdekes, hogy még a felnőtt énemre, viselkedésemre és szokásaimra is mekkora hatással van.

Olyan minták és programok futnak bennünk, amelyek miatt rendkívül nehéz rálátni magunkra. Hátralépni és megfigyelni, hogy mit miért teszünk; bizonyos szituációk milyen válaszreakciókat váltanak ki belőlünk.

És persze az a nagy helyzet, hogy mindenki azt hiszi, hogy neki van igaza. Ami nyilván így is van. A Te szemszögedből mindig Neked van igazad. De mi van akkor, ha meghallgatod a másikat? Vagy megpróbálsz belehelyezkedni, beleérezni az ő helyzetébe? Egyáltalán, honnan tudhatod, hogy a másik ember mit érez, mi a jó neki, mi motiválja?

Amit én érzek, az az, hogy végre életemben először jóban vagyok önmagammal. Elfogadtam és szeretem magam. Ide azonban fájdalmas úton érkeztem el.

Sajnos volt olyan társ is az életemben, akinek az elvárásainak nem tudtam megfelelni; sem külsőleg, sem belső tulajdonságaimat tekintve. Többek között idegesítette a derűm. Elhitette velem, hogy az hamis, és hazudok magamnak, és mindenki másnak is.

NEM!

A belőlem fakadó, áradó életöröm, hálaérzet és derű nem hamis! Szívből jön. És igenis nap mint nap igyekszem ezt megtartani, magamért és másokért.

Most már képes vagyok hálát adni azért, hogy az az ember ráébresztett arra, hogy hol NINCS a helyem, hogy milyen NEM vagyok, és hogy merre NE menjek. Köszönöm, hogy megtanultam kiállni magamért! Köszönöm, hogy általa erősödtem, és elfogadtam, megszerettem magamat! Köszönöm, hogy a segítségével felszínre törtek és tisztultak csúnya, mélyre elnyomott, fájó sebek. Vannak még. Tudom. Érzem. De készen állok a tisztulásra.

Köszönöm a képet Aranyosi Kingának! 🙏


2023. július 13., csütörtök

Közösségben, közös célért

 

Szívügyem az állatvédelem.

Közel öt éve iktattam ki minden állati eredetű terméket az étrendemből - egyik napról a másikra. Semmiféle hiányérzetem nem támadt (azóta sem), és nem lemondásként élem meg a döntésemet. Növényi alapanyagokból igazán finomakat eszek, ráadásul bőségesen (Instagram, YouTube).

Bevallom, az utam elején “harcos vegán” voltam. AKARTAM, hogy felnyíljon az emberek szeme, és meglássák, milyen áron kerül a boltokba, illetve a tányérjukra az állati eredetű étel. Sajnos azonban be kellett látnom, hogy ez nem ilyen egyszerű. Az emberek többsége nem rendelkezik elegendő információval a növényi étrendről, az állati termékek egészséget károsító hatásairól, az állattartás horrorisztikus körülményeiről, valamint ennek a nagyüzemi, iparosított eljárása által okozott környezeti károkról. És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy tudatosan elhitették velünk, hogy állati termékekre szükségünk van (nincs!), továbbá belénk nevelték, hogy vannak “háziállatok” és “haszonállatok”, utóbbiakat pedig nyugodt lelkiismerettel tárgyiasíthatjuk, használhatjuk.

Tapasztalatuk sincs azzal kapcsolatban, hogy mennyi testi nyavalyától képes megszabadítani a növényi étrend; milyen fantasztikus, már-már hihetetlen mértékű emelő hatással van energiaszintünkre, közérzetünkre.

Marad tehát a példamutatás, az információk, tapasztalatok megosztása ebben a témában, receptek bemutatása, vegán ételekkel való kínálás rokonok, barátok körében; illetve az, hogy összefogunk, és szó szerint és átvitt értelemben is kiállunk az állatokért.

2023. 07. 07. Nyugati tér




2023. július 1., szombat

Ami nem öl meg, az erősebbé tesz

 

Újabb próbatétel elé állított az élet. Akár így is felfoghattam volna a dolgot: 😳😟🥺😭🤬

Ám én helyette ezt választottam: 💁‍♀️🤔😏😌😀

Attól tartok, annyira nem szeretek unatkozni, hogy nem véletlenül zajlanak bennem és körülöttem jelentős változások. De viccet félretéve, hiszem, hogy nincsenek véletlenek, és minden értünk van. Azért, hogy fejlődjünk, csiszolódjunk. A Mesterem, Őrlős Gábor szavait idézem: „Amiben fejlődnünk kell, de nem akarunk, azt csak szenvedésen keresztül fogjuk megfejlődni magunkban.”

Végtelenül hálás vagyok, amiért három éve rátaláltam arra az elfogadó és szeretetteljes, emelő közösségre, amelynek a tagja lehetek.💗 Ha ők nem lennének, akkor:

A) antidepresszánsokon élnék

B) alkoholista lennék

C) feladtam volna ezt az életet;

vagy:

A+B+C a négyzeten.🙈

Belőlük merítek erőt. Az elmúlt időszakban erre különösen nagy szükségem volt, mert akkora taslikat kaptam az élettől, hogy a fal adta a másikat.😅 Onnan tudom, hogy sokat erősödtem lelkileg, hogy nem omlottam össze, hanem inkább arra koncentráltam, hogy megoldjam az adott helyzeteket. Jó, bevallom, egyszer-kétszer sírtam. Ám a hála könnyei potyogtak a szememből, ugyanis ahogy bezárultak mögöttem ajtók, csodálatos módon úgy nyíltak ki újabbak, jobb lehetőségeket tárva elém. És azért is sírtam örömömben, mert a megfelelő időben kaptam segítőket, mondhatni, azt is csodamód.😇

Mindezzel arra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy jöjjenek az életben bármilyen nehézségek, feladatok, kihívások, próbálj meg minden erőddel azon lenni, hogy meglásd bennük a fejlődési lehetőséget, vagy valami új dolog kezdetét, és ne ragadj bele a negatív, lehúzó érzésekbe. Hidd el, ha bátran és a derűdet megtartva csakis előre tekintesz, megtalálod a megoldást. Mindig van megoldás! A próbák pedig, csak próbák…





2023. június 27., kedd

Érdem szerint

 

Öt év munkája. Kettőnk “gyermeke”. Akadályok tömkelege. Kitartásunk erősödése. Jelentős befektetés. Álmaink megvalósulása. Mérhetetlen öröm és hála.

Röviden így tudnám összefoglalni a Judit barátnőmmel💗 közösen alkotott krimi elkészültével kapcsolatos gondolataimat, érzéseimet. Hosszabban is írhatnék róla, de nem teszem. (A könyv végén bővebben is kifejtettem a “Kulisszatitkok a könyv születéséről” című oldalakon.)

Ebben a könyvben benne van szívünk-lelkünk.

Fogadd szeretettel, mert szeretettel készült!😊

Novum Kiadó

Megtalálható továbbá az AMAZON-on, valamint a nagyobb budapesti, szegedi, pécsi LÍRA boltokban.

 

Akik már olvasták:

“Bevallom elfogult vagyok könyvek terén, thriller és krimi könyvet szeretek a legjobban olvasni, így ez a könyv is megfogott. Gyönyörű és minőségi, témáját tekintve is érdekes, nehéz mindenkinek megfelelni ebben a körben.

Lépésről lépésre épül fel a történet, így több szemszögből lehet rátalálni az eseményekre.

Gratulálok Rita, csak így tovább!!”

Bodó Edina

 

“Hol is kezdjem?

Amikor Rita felkért, hogy írjak pár sort a regényhez, örömmel fogadtam, azután elolvastam újra, majd órákig törtem a fejem, hogyan is fogjak hozzá. Mert nem könnyű dolog ez. Beszélni a történetről, jól fogalmazni, őszintének lenni, de nem bántóan, felkelteni a kíváncsiságot, de nem árulni el sokat. Egy biztos, a mondanivalót nem rejtette véka alá, vállalva ezzel (sőt éppen ezért), hogy megossza leendő olvasóit.

 A regényről:

Már az első oldalakból sugárzik a Ritára oly jellemző pozitivitás, amivel barátságos, készséges, ragaszkodó figurákat hívott életre (s még nem is említettem Caesart, Tornádót, Spenótot és Brokkolit. :))

A több szálon futó cselekmény főbb szereplői modern gondolkodású, lendületes, kedvelhető emberek, akiknek betekinthetünk a mindennapjaikba, s akiknek jelleme, hivatástudata példaértékű, mégis, vagy éppen ezért gyanúsítottaivá válhatnak a tárgyalt bűnügynek.

A cselekmény egy olyan nyomozást követ végig, ami több nehezen magyarázható, értelmetlennek tűnő gyilkosság mikéntjét és okát igyekszik feltárni, beleszőve a történetbe némi humort, iróniát és romantikát. Ez utóbbit duplán, ami itt bátortalan, már-már eszményi, utópisztikus, ott piszkálódó, sőt pimasz mégis hiteles.

Hogy krimi-e? Biztosan.

Hogy horror-e? Nos, nem folyik a vér, nincsenek hosszan és gyomorforgatóan taglalt, iszonyodásra késztető leírások. Vagy mégis?

Döntse el ki-ki maga aszerint, hogy mit fogad be a gyomra.”

Csonki Katalin


“Hogy mitől lesz jó egy könyv és mitől nem az sok mindenen múlik, legalább is ezt szokták mondani. Én úgy gondolom valójában az olvasó lelki állapotán múlik. Hiszen maga az író mindig egy fantasztikus dolgot alkot, hoz létre. Viszont nem mindegy mi olvasók mikor találunk rá, erre a fantasztikus dologra.

Magam részéről én nagyon hálás vagyok, hogy az elsők között lehettem ennek a csodának a születésénél. Megkaptam tőle az izgalmat, a rejtélyt, a szerelmet, (a dögös pasit, a sexi nőt, akire az összes többi nő féltékeny,) a testvéri szeretetet, az összetartást és a figyelmet arra, ami azt hiszem sokunkban ott lapul. Az állatok féltését, óvását és a végtelen szeretetük észrevételét.

Szívből ajánlom a könyvet mindazoknak, akik szeretik a krimiket, a jó könyveket, az izgalmakat, vagy csak egyszerűen rajonganak a könyvekért!”

Szögi Annamária


2023. június 25., vasárnap

Minek örüljek?

 

Tegnap bóklásztam egy jót a Gellért-hegyen. Fotózgattam is, majd a tetején letelepedtem egy félreeső sziklacsoporton, és csak szemlélődtem. Örültem. Aztán hirtelen felnevettem, mert ahogy néztem a Dunát, azt láttam, hogy egy batár nagy hajó éppen egy éles hátraarcot hajt végre a vízen. Az elmémbe pedig beugrott egy kérdés: “Naaa, mi van? Eltévedtünk?”😅

Egyébként a napokban költöztem át egy új albérletbe. Szuper, mert a szobám hatalmas és napfényes, a munkahelyem gyalog(!) fél óra, a lakástól pár lépésre van egy piaccsarnok, és a lakótársammal csak angolul tudok kommunikálni.😀

Ez így mind nagyszerű!

Ó, és van még egy előnye, hogy ismét költözködtem. Tovább gyakorolhatom az elengedés művészetét. Felszabadító érzés!😌

A Te életedben mi az, aminek örülni tudsz? (Többet is felsorolhatsz.)😉







2023. június 14., szerda

A szavak ereje

 

Pünkösdkor ellátogattam Mezőberénybe. Sűrű volt a programom, ugyanakkor arra is volt alkalmam, hogy önmagammal legyek. A Tópart Vendéglőben vettem ki szobát két éjszakára. Ez volt a bázisom, innen mászkáltam el. 

Az a megtiszteltetés ért, hogy a fogadott lányom felkért bérmaanyjának.💝 Érdekes volt végighallgatni a misét. Gyerekkoromban rendszeresen jártam templomba. És most, felnőtt fejjel és egy bizonyos tudatossági szinten ért egy döbbenetes felismerés: belém mantrázták a bűntudatot!! Visszatérő elem volt a ceremónia során, hogy bocsánatért esedezzek, amiért vétkeztem, bűnt követtem el. A következő megerősítéseket kellett hangosan kimondani: “én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem”, és “nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj”. Te jó ég!! Csoda, ha egész életemet végigkísér(tet)te a bűntudat és az önbüntető program? Ehhez persze hozzáadódtak az otthoni környezetben hallott negatív programok, plusz egynémely exem leminősítései, kritizálásai.

Egy ideig jártam kick-box edzésekre. Gyakran kék-zöld foltos volt a combom a sok rúgástól, és egyszer a sípcsontomat is olyan szinten szétrúgtam, hogy igencsak szorítani kellett a fogamat, hogy ne fakadjak sírva a fájdalomtól. De! A fizikai sérülések sokkal hamarabb gyógyulnak, mint a lelki bántalmazás, és nem is maradandóak. Mármint, eszembe sem jutnak. Ám amit szavak formájában raktak rám életem során… Nos, azok újra és újra felbukkannak, és sajnos hatnak rám a mai napig, hiába kaptam őket sok-sok évvel ezelőtt.

Volt olyan ember a múltamban, aki gyakran és előszeretettel mondogatta rám, hogy “vénasszony”. Ebben az a fura, hogy világéletemben mindig lényegesen fiatalabbnak néztek a koromnál.😏 Legutóbbi alkalommal például, ahogy hazafelé utaztam Nyíregyházáról, Debrecenben felszállt három kb. velem egykorú férfi. Egyikük tudott angolul, és valahogy szóba elegyedtünk (még egy pohárka huszonkét éves whiskey-vel is megkínáltak🙈). Megkértem Garry-t, tippelje meg, hány éves vagyok. Harmincat mondott. Pedig még smink sem volt rajtam. Egy másik eset pedig ezután történt. Szokásomhoz híven hétvégén kirándulni mentem. Útközben egy közel hatvanéves úriember mellé csapódtam, és beszélgetni kezdtünk. A túrát együtt fejeztük be. Kíváncsiságból tőle is megkérdeztem, mennyi idősnek saccol. Ő is harmincra tippelt. Szeretek ezzel kísérletezni, így a múlt heti önismereti táborban a vacsoraasztalnál körbekérdeztem társaimat, hány évesnek néznek. Az eredmény a következő volt: 34, 32, 37 és 35.

Döbbenetes, mekkora erejük van a szavaknak! Vigyázzunk, mire használjuk, mert gyógyítani, de gyilkolni is lehet velük. Ugyanúgy arra is legyünk éberek, hogy magunkat milyen szavakkal illetjük! Figyeljünk rá, hogy lehetőleg dicséret hagyja el a szánkat.

A képeken egy közös lángosozás látható bérmalányommal, valamint egy kereken negyvenegy éves, boldog vénasszony.😄