Drága Hölgyismerősöm!
Kívánok Neked nőnap alkalmából sok örömöt, erőt, boldogságot! Ünnepeld MAGAD, mert értékes vagy! Egy csoda vagy, pusztán azáltal, hogy létezel.
Mindennapjaim során előfordul, hogy érdekes, vicces, esetleg elgondolkodtató események történnek velem. Ezeket szeretném megosztani a Kedves Olvasóval, néhány fényképpel fűszerezve. A blogomban egyaránt előfordul múltba révedés, valamint különböző aktuális témák boncolgatása. Jó szórakozást kívánok!
Drága Hölgyismerősöm!
Kívánok Neked nőnap alkalmából sok örömöt, erőt, boldogságot! Ünnepeld MAGAD, mert értékes vagy! Egy csoda vagy, pusztán azáltal, hogy létezel.
Egy
szép napsütéses délután elmentem túrázni a hegyekbe. Vittem az állványt is,
hogy felvegyek néhány gondolatot. Ez lett belőle:
Nem szépítem a dolgot, piszkosul mélyen voltam az elmúlt hetekben. Inkább nem tipegnék vissza a múltba, szóval nem részletezem, lelkileg miken mentem keresztül.
Nehéz volt felkelnem, mert nem volt, ami motiváljon – az életre. Aztán egy reggel üzenet várt a telefonomon. Egy kedves ismerősöm, pontosabban a “spirituális fogadott lányom” írta, hogy pénteken Pestre jön, mi lenne, ha találkoznánk. Hatalmas volt az örömöm, és már lendítettem is a lábam, hogy kipattanjak az ágyból, és elkészüljek.
Pontosan akkor érkeztem az állomásra, amikor begördült a vonat. Arcomon széles mosoly terült el. Az ölelés pedig természetesen alap nálunk.
Hihetetlenül szuper napot töltöttünk együtt.
Isteni finomságokat ettünk és ittunk, sokat nevettünk, és Carlotta olyan dolgokat mondott nekem, amelyekről meggyőződésem, hogy az angyalok üzeneteit csatornázta le. Új erőre kaptam. Néhány dologra másként láttam rá, más szögből. És ez egy teljesen más képet adott az életemről.
Hiszem, hogy vannak körülöttünk emberek, akik segítenek minket az Utunkon. Illetve, egymást segítjük, támogatjuk. Még azok is a fejlődésünket szolgálják, akikről adott élethelyzetben, tapasztalások után azt gondoljuk, hogy ártottak nekünk, vagy fájdalmat okoztak. Hiszen minden értünk történik.
Sosem tudhatjuk, ki az, akinek éppen ránk van szüksége. Ezért is fontos, hogy lehetőleg a derűt, a szeretetet válasszuk, minden egyes nap. Ily módon tudjuk átadni egymásnak a Fényt. És egy világos, ragyogó helyen, ahol mindinkább eltűnőben van a sötétség, már nincs mitől félnünk.
“Az ember utólag döbben rá, mennyi csoda mellett ment
el. Utólag jön rá, hogy elfelejtett szeretni. Utólag, hogy boldog volt, s észre
sem vette. Utólag, hogy nem is figyelt a másikra. Utólag, hogy elfelejtett
jónak lenni hozzá. Utólag, hogy kár volt őt nem szeretni. Kár volt unni, aminek
örülni is lehetett volna.”
Müller Péter
A lenti kép fontos momentumot örökít meg. Egyrészt, két év után végre hazalátogatott Judit barátnőm Londonból. Másrészt éppen a krimink kinyomtatott kéziratát böngészi át, mint társszerzőm. 😇
Négy éve indult el az ötletelés. És sikerült! Összeraktuk a könyvet, amely az Érdem szerint címet viseli.
"A siker titka csupán az elhatározásban rejlik: elhatározod, mit akarsz elérni, majd napról napra kitartóan teszel is érte, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy nem fog sikerülni."
Anthony Robbins
Senkinek nem kívánom a tíz százalékát sem mindannak, amin az elmúlt jónéhány héten keresztülmentem.
Vállalkozásindítás, válás, költözés. Nem akarok visszamenni a múltba, és felidézni a nehézségeket. A túlhajszoltság és túlstresszelés viszont szépen megtette a hatását: padlóra küldte az immunrendszeremet, és lebetegedtem.
Egyre mélyebbre csúsztam. Egy nap pedig odáig jutottam, hogy komolyan megkérdőjeleztem magamban, vajon van-e még értelme annak, hogy éljek.
Aztán bevillant egy gondolat, hogy amíg ezen a Földön vagyok, és reggelente a Gondviselés felébreszt, addig valószínűleg van még itt feladatom.
Volt egy stabil, nyugis, megszokott életem. És én kiléptem
belőle. Nem racionális döntéseket hoztam.
Néhány napja, amikor még mélyponton voltam, elindultam sétálni. Közben beesteledett. Csak mentem, amerre a lábam vitt. Kicsit bemerészkedtem a fák közé is, ahol már az orromig sem láttam. Aztán visszafordultam, és megláttam a fényt. A kivezető utat. És arra gondoltam, talán az én életemben is van kivezető út a sötétből. Elindultam hát a fény felé…
…és hazatértem.
Nem
sok szín és nem sok élet van ezen a képen, igaz? Mégis szép. És számomra mégis
akad mondanivalója.
Például az, hogy ezekben a fákban ott van az ÉLET. Tavasszal rügyezni kezdenek majd, leveleket növesztenek, virágba borulnak.
Addig azonban türelmesen, csendben, kitartóan várnak. Te képes vagy ugyanerre? Türelmesen, csendben és kitartóan várni az új kezdetre? A kibontakozásra?
A téli időszak remek lehetőség arra, hogy befelé figyeljünk. Hogy csendben legyünk. December végén számot vethetünk addigi életünkkel, január elején pedig jöhet a tervezgetés, fogadkozás, régi rossz szokások lecserélése újakra, amelyek a fejlődésedet szolgálják. Vagy marad minden a régiben. Tőled függ.
Tél. Letisztult, csendes, várakozó, ígéretekkel teli. Neked mit ígér?
A Szeretet nem akarja rád erőltetni az akaratát.
A Szeretet nem tudja jobban, hogy mi a jó Neked.
A Szeretet nem tesz különbséget közted és mások között.
A Szeretet feltétel nélküli.
A Szeretet nem képzel rólad rémképeket “féltésből”.
A Szeretet nem ítéli el látatlanban a barátaidat.
A Szeretet azt is szereti, akit Te szeretsz.
A Szeretet elfogadó.
A Szeretet nem korlátozza a szabadságodat.
A Szeretet nem veszi semmibe az érzéseidet.
A Szeretet nem veszi el az erődet.
A Szeretet tiszta.
A Szeretet nem akkor keres, amikor anyagi hasznot vár tőled.
A Szeretet nem irigyli tőled az anyagi javakat.
A Szeretet nem csak akkor szeret, amikor megfelelsz neki.
A Szeretet állandó.
A Szeretet nem tiltja meg, hogy tanulj a Leckéidből.
A Szeretet nem tartja hülyeségnek az álmaidat.
A Szeretet nem korlátozza a fejlődésedet.
A Szeretet támogat.