Ezen a szép napon férjemmel ellátogattunk a Siroki várba, amely hazánk egyetlen barlangvára.
Nem állíthatom, hogy egy egész hegyet kellett megmásznunk
célunkig, ám elég rendesen megizzasztott az emelkedő, mire feljutottunk.
Legalábbis engem. 😅
Örülök, hogy korán kelő pacsirta típusok vagyunk mind a
ketten, mert mire körbebóklásztunk a várban, és indultunk visszafelé, a tömeget
éppen elkerültük.
A nap további részében a közelben lévő Szépasszony völgyébe
látogattunk el. Ez a hely megdobogtatta a szívemet, hiszen kedves
emlékek fűznek hozzá. Éppen tíz éve nyaraltunk ott a barátnőmmel, Melindával.
Fiatalok voltunk, szinglik, életvidámak, bohókásak, szóval egy szuper hetet
töltöttünk ott el. Na de nyomás vissza a jelenbe!
Ebéd előtt betértünk egy ajándékboltba, ahol sikerült az
összes szerettünknek találni valami kedves kis emléktárgyat.
Étkünket a Nótafa nevű étteremben fogyasztottuk el, igen
jóízűen. Röstellem, de mire észbe kaptam volna, már a harmadát is befaltam az
ebédemnek, így képen sajna nem tudom megmutatni, micsoda kulináris műremeket
választottam magamnak. Csülökpörköltet kértem tócsniban. Annyira finom
volt, hogy azt nem is nagyon tudom szavakba önteni. Édesanyám főztjére
emlékeztetett, aki mindig isteni ételeket készített a családnak!
Időben még mindig jók voltunk, épp csak a délutánt
kóstolgattuk. Úgy döntöttünk hát, hogy elkocsikázunk a Kékes-tetőhöz, körülnézni
szép hazánk legmagasabb pontján. Alföldi betyárok lévén igencsak kifárasztott
minket a szerpentines úton való vezetés, ahol módfelett nagy koncentrációt
igényel a jármű kezelése. Ám a környező táj látványa igencsak kárpótolt
minket. Csodaszép volt! 😊
Kora este értünk vissza szállásunkra, így vacsora után ismét
volt időnk bóklászni a környéken.
Idejében tértünk nyugovóra, hiszen tudtuk, hogy másnap
módfelett hosszú út vár még ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése