Magamról

1982. június 14-én láttam meg a kórházi világítást Nyíregyházán. A napvilágot csak másnap, mivel este fél 8-kor születtem. Kisgyerekkoromból leginkább az maradt meg, hogy a bátyám sokat vigyázott rám, támogatott, pátyolgatott és sokszor megnevettetett. Még az is rémlik, hogy szerettem csendben ücsörögni és megfigyelni magam körül a dolgokat. 6 évet töltöttem el ezen a bolygón, amikor megérkezett a kishúgom.

Cseperedtem, cseperedtem, aztán szép lassan előbb óvoda-, majd iskolaérett lettem. Általánosban nem volt velem semmi gond, jó kislány és jó tanuló voltam. Leginkább csak akkor kellett az igazgató napbarnított színe elé járulnom, amikor átvettem egy-egy jutalomkönyvet. Viszont a gimis években kezdtem ám kicsit kibontakozni. Ez talán annak is betudható, hogy megízlelhettem a szabadság édes, lágy, bizsergető, néha csípős ízét. 5 évet húztam le a nagykállói gimnáziumban, plusz a kolisok igen színes és szívélyes táborát is erősítettem. (Mielőtt bárki azt hinné, hogy osztályismétlésig züllöttem a fene nagy szabadságomban, az 5 évet a kéttannyelvű tagozat miatt kellett letöltenem.)

Érettségi után olyan erős szél kerekedett, hogy elsodort egészen Németországig. Csak pár hónapot dolgoztam ott, nagyon vágytam a honomat, így hazautaztam. Elvégeztem egy tanfolyamot (ügyintézőtitkár), összeköltöztem az akkori barátommal, aki most már az ex-vőlegényem, és dolgozni kezdtem. Fél év után exem nem gyenge unszolására felmondtam, és elkezdtem a fősulit. Na, akkor kellett volna eltörni a bal kezemen néhány ujjpercet, nehogy alá tudjam írni a beiratkozó lapomat. Eleinte élveztem is a tanulást, de aztán rájöttem, miről szól a kredit-rendszer: minél több idő alatt és minél több pénzbeöléssel végezd el a sulit, ahol nem minőségi, hanem inkább mennyiségi oktatás folyik. Iszonyú kemény harcokat vívtam, de két és fél év után sajnos odáig jutottam, hogy bizonytalan időre felfüggesztettem a tanulmányaimat. Ekkor egy újabb munkahelyre sikerült felvételt nyernem, ahol négy éven át kerestem a teljes kiőrlésű kenyeremre valót.

Időközben lezártam egy 7 éves kapcsolatot, áttranszportáltam a kis motyómat egy albérletbe, és elkezdtem vadonatúj életemet. Hogy ne legyen túl sok időm gondolkodni az elmúlt nehéz és szomorkás éveim történésein, és mivel már jó ideje érdekelt is a szakma, beiratkoztam egy gyógymasszőr tanfolyamra. Munkám mellett sikeresen el is végeztem, csak sajnos nem volt lehetőségem elhelyezkedni új szakmámban, és mivel a munkahelyemen is végbement néhány negatív változás, váltanom kellett. Így kerültem Nyíregyházáról Budapestre.

A munkásszálló Pesten volt, az új munkahely pedig Dunavarsányban, ahol megtörtént velem a csoda! A Sors pont abba a műszakba és gyártósorra vezetett szépen kézen fogva, ahol megismerkedhettem jelenlegi vőlegényemmel. Valahogy úgy, mint a mesékben, egy évet szolgáltunk ott, amikor ismét erőteljes szél kerekedett, ami felkapott minket, és elröpített egyenesen egy szigetre, nevezetesen Angliába.

Azóta lassacskán itt is eltelt egy újabb esztendő. Hogy mi minden történt eddig, illetve milyen élmények értek engem ezelőtt is, valamint mi mindent csinálok a szabadidőmben, azt a blogbejegyzéseimből apránként ki lehet majd bogarászni.