Miközben e sorokat írom, a Keletibe tartó vonaton
ülök, épp ahogy szeptember 11-én. Csak akkor a szóbeli vizsgámra igyekeztem,
most pedig nyaralni Tibivel. 💕
(...időközben visszatértünk a jól bejáratott,
mókuskereket ezerrel pörgető kerékvágásba.)
Sikeresen elvégeztem a Segédkönyvtáros képzést. Az
ötösre hajtottam, bármi áron. Keményen kellett tanulni érte? Igen.
Lemondásokkal járt? Igen. És megérte? Ó, határozottan igen! 😄 Nem volt ugyan
könnyű munka és család mellett (a családba a férjem és a négy cicánk tartozik
bele), de ez az eredmény megerősített abban, hogy bármit elérhetek, amit csak
akarok.
Máris sorakoznak a tervek és az újabb elérendő célok
az életemben: először is, befejezem a félkész könyvemet, ami egy krimibe
ágyazva boncolgatja a vegánság kérdéseit; majd nekiállok egy mesekönyvnek,
közben pedig az angolomat akarom a legmagasabb szintre fejleszteni, mert azzal
is vannak könyvekhez kapcsolódó terveim.
Pár szót szeretnék még szentelni az Országos Széchényi
Könyvtár által indított képzésnek. Maximálisan elégedett vagyok mind a
színvonalával, mind a tanárok és a tanfolyamért felelősök hozzáállásával. Az
oktatóink a tudásuk legjavát adták át nekünk. Biztos vagyok benne, hogy lesz
még kedvemre való képzés, amit elvégzek majd általuk.
Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy bármilyen terve,
álma is van, kezdjen neki a megvalósításának! Sokkal több erő és kitartás van
bennünk, mint azt gondolnánk. Egy a lényeg: tartsuk szemünket a célon,
lépkedjünk felé eltökélten, így biztosak lehetünk abban, hogy elérjük azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése