Teremtő erő

Most elmesélek egy aprócska történetet. Sokan talán csak legyintenek rá, és betudják a véletlennek, ám nekem meggyőződésem, hogy a szavainknak – és ugyanúgy a gondolatainknak is – teremtő ereje van.

Egyik kolleginám behozott nekünk megmutatni néhány ékszert a saját jelentős gyűjteményéből, hátha találunk benne számunkra tetsző darabot. Eléggé állatmániás vagyok ezen a téren is, így általában csak állatokat ábrázoló csecsebecsékkel gyarapítom meglévő kincsestáramat. 😊

Sári épp ezt a karkötőt mutatta nekem:

Nem láttam, mi van még a másik kezében. Forgattam a karkötőt, és megjegyeztem: “Milyen kár, hogy nem állatmintás! Lehetne mondjuk teknősös!” Fogalmam sincs, miért éppen teknőst mondtam, hiszen inkább cica- és bagolymániás vagyok. 😄 És ekkor, mintegy varázsütésre, Sári másik kezéből előkerült ez a nyaklánc:

Nem vagyok matematikus, de annak a valószínűsége, hogy éppen egy teknőst ábrázoló medált hoz be Sári, nos… elég kicsi lehetett. 😁

Ez azonban nem egyedi eset volt. Az utóbbi egy-másfél évben számtalan ehhez hasonló teremtésben volt részem. Kisebb-nagyobb csodákban egyaránt. 😇

A teremtő erő bennünk van. Mindenkiben. Ez tény. Isteni lények vagyunk, nem szimplán hús-vér biorobotok, akiket a felsőbb emberi hatalmak oly szívesen manipulálnak és irányítanak. Szabadnak születtünk. Jogunk van (vagyis inkább lenne) a szabad gondolkodáshoz. Ám ahogy figyelgetem a világot, azt látom, hogy rabláncon élünk. Beleragadtunk az anyagi javak hajszolásába, a létfenntartásba, a rutinnal átitatott mindennapokba. Elfelejtettük, hogy tudatos lények vagyunk, akik akár használhatnák is a bennük rejlő erőt, a teremtő potenciált. Elfelejtettünk hinni magunkban. Ám nincs ezen mit csodálkozni. Azt nevelik belénk kora gyerekkorunktól, hogy csak az létezhet, amit látunk, amit tudományosan meg lehet magyarázni, be lehet bizonyítani. Egyszerűen félünk a “csodáktól”. Amik egyébként éppenséggel pont természetes jelenségek.

Körülbelül tíz éve nem nézek tévét. Emlékszem, annak idején a reklámblokkok végén mindig volt egy-egy gyógyszerreklám. Most azonban mi figyelhető meg? Minden második reklám gyógyszert akar rád sózni. Ezzel akkor szembesültem döbbenten, amikor barátnőmnél aludtam, és miközben iszogattunk és beszélgettünk, a háttérben szólt a tévé. Számomra ez nagyon elgondolkodtató. Az ember tényleg annyira szerencsétlenül lett összerakva, hogy “gyógy”-szerek nélkül életképtelen? Vagy pedig az életmódjából következik, hogy egy kellemetlen tünetet el kell nyomni pirulával, aminek a mellékhatását szintén el kell nyomni egy másik bogyóval, aminek a mellékhatását… De hadd ne folytassam. 😏

Vicces volt azt is hallanom, ahogyan a reklámokban ezt harsogják: “csak most, csak neked, csak ennyi…” Hú, szinte késztetést éreztem, hogy rohanjak vásárolni, nehogy lemaradjak valamiről, amit utána megbánnék. 😅

Egy dobozban lévő hang mondja meg Neked, hogy mit egyél, mit vegyél, milyen gyógyszert szedj, mire van szükséged. Hát én úgy vagyok vele, hogy egy idegen nekem ne akarja megmondani, mi kerüljön a háztartásomba és a szervezetembe, "csak most, csak ennyiért".

Úgy tűnhet, hogy elkanyarodtam az eredeti témától, ám ezek a dolgok nagyon is összefüggenek. Amíg a külvilág folyamatosan zajong és óbégat és duruzsol körülötted, addig nem fogod meghallani a belső hangodat, ami pedig valóban a legjobbat akarja neked. Az intuícióidban mindig bátran megbízhatsz, mert a legjobb helyekre fog vezetni. És ahhoz, hogy elérd, amit akarsz, a benned lévő erőt kell használnod.

Figyelj befelé, halld meg a saját, neked jót akaró hangot, és teremtsd meg azt az életet, amilyet mindig is szerettél volna. Sok sikert kívánok hozzá, végtelen szeretettel! 💗