Úgy vélem, abban egyetérthetünk, hogy mindannyiunknak
szüksége van egy kis feltöltődésre. Még ha csak néhány napról van szó, akkor is
megéri kiszakadni a mókuskerékből, hogy felválthassa a megszokott napi rutint
valami változatosság.
Idén a férjemmel egy négynapos mininyaralást szerveztünk
meg. Mindenekelőtt az állatkáinkról való gondoskodást kellett megoldani a
távollétünk alatt. Szerencsések vagyunk, hiszen drága anyósom és apósom
örömmel vállalta ezt a feladatot, így nyugodt szívvel indulhattunk el. 😊
Tulajdonképpen egy hosszú hétvégét szerveztünk meg magunknak.
Péntek reggel, miután bepakoltuk motyóinkat az autóba, és a kis szőrmókjainktól
is elbúcsúztunk, nekivágtunk végre a hosszú útnak, bár be kell vallanom, kicsit
sajgott a szívem, amikor Lilikét így láttam:
Erről jut eszembe. Mivel a hegyekbe indultunk, magunkkal
vittünk egy medvét és két farkast is. Akik esetleg nem értenék a dolgot,
azoknak mindössze két mondatot szánok: “Nem baj, ha beszélsz a játékodhoz. A
probléma akkor kezdődik, amikor válaszol neked.” 😅
Tudom-tudom, nyaralni indultunk, én mégis úgy szálltam be a
kocsiba, hogy egy külön kis szütyőben összekészítettem magamnak könyveket,
noteszt és tollat. Tibim vezetett, és mivel az alföldi táj eléggé lapos a szó
szoros és átvitt értelmében is, így nekifogtam Rhonda Byrne 'A VARÁZSLAT' című könyvének.
Ahogy közeledtünk úti célunk felé, egyre csodálatosabb lett
a táj. Szépsége megérintette a lelkemet. 😇
Elhagytuk Parádot. A leengedett ablakon át érkező friss
levegőből szippantottam egy nagyot, és elégedetten felsóhajtottam:
- Ahh, de jó! Zöld illat van!
Tibim lazán megjegyezte:
- Persze, mert itt vágták a füvet.
Én meg azt hittem, a hegyi friss levegőt érzem. 😅 Na de
való igaz, hogy az erdős, hegyvidéki levegőt tényleg szinte harapni lehetett,
annyira tiszta és hűs volt.
Összesen közel négy órányi utazást követően megérkeztünk
Parádsasvárra, ahol az apartmanunk várt ránk szeretettel. Még volt egy óránk
becsekkolásig, ezért a közeli, Hegyipatak nevű panzió éttermében
elfogyasztottuk könnyű és finom ebédünket.
Elérkezett az idő: kipakoltunk a szállásunkon, lemostuk
magunkról az út porát, majd kézenfogva sétáltunk kicsit a környéken. Némi
elemózsiát akartunk vásárolni a másnapi túránkra, ám a faluban egy fia bolt sem
volt, így átkocsikáztunk Parádra, ahol kedvenc áruházunkban, a Coop-ban
beszereztük a szükséges élelmiszereket a túrához, valamint vacsorára és
reggelire valót, plusz egy zsugor ásványvizet.
Mindössze egyetlen egy aprócska zavaró momentumot tudok
megemlíteni, ami aznap történt.
Estefelé Tibimmel a legnagyobb lelki nyugalommal pihiztünk a
szobánkban, amikor a szomszédos erkélyen meghallottunk egy veszekedő házaspárt.
Ami a legszomorúbb, hogy a perpatvar a gyerekeik előtt zajlott. 😕
Számomra érthetetlen, hogy felnőtt, (elvileg)
értelmes emberek képesek még a szabadságuk alatt is játszmázni és hőbörögni a
saját igazuk miatt, ami ráadásul pitiáner kis hülyeség. Az egójuk azonban azt
diktálja, hogy igenis harcolniuk kell!
Ám nem tisztem másokat el-, vagy megítélni. Mindenki úgy
nyaral, ahogy akar, vagy ahogy a képességei alapján tud. Ki veszekedve, ki
pedig a legnagyobb egyetértésben a párjával, akit szeret, megbecsül, tisztel,
és elfogad olyannak, amilyen. 💕
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése