A fellegekben jártam

 

Újabb videót töltöttem fel YouTube csatornámra, a címben található címmel. 😅

Ha egy kis könnyed kikapcsolódásra vágysz, és akad a napodban 8 és fél szabad perced, akkor kattints az alábbi linkre:

A fellegekben jártam

Híd a szabadságba

 

Azt hittem, tudom, milyen szabadnak lenni. Aztán megtapasztaltam az egyre teljesebb szintjeit.

Először a volt férjem mellett ébredtem tudatára annak, milyen érzés a valódi szabadság. Mellette szabadon lehettem akkori önmagam, mert feltétel nélkül szeretett és elfogadott. Vele bármit szabadon megoszthattam, bármikor szabadon közlekedhettem.

Hét év házasság után megjelent bennem az érzés, hogy már nem vagyok “otthon”, már nem tudok tovább a feleségeként működni. El kellett indulnom az Utamon, Ő pedig szabadon engedett. Békével váltunk el egymástól. Megmondtam neki, és valóban így is érzem: örökké szeretni fogom őt.

Ahogy haladtam és fejlődtem az Utamon, egyre többféle minőségét ízlelhettem meg a szabadság fogalmának.

Az egyszerűség kedvéért pontokba szedem ezeket a gondolatokat.

• bármilyen munkában örömömet lelem
• én választom meg a reakcióimat, érzéseimet az életem történéseire, mások viselkedésére
• megengedem magamnak, hogy a szívemre hallgassak
• alkohol nélkül is meg merem élni az érzéseimet, és vállalom önmagamat, a véleményemet
• nem egy másik ember cselekedetétől teszem függővé, hogy érzem magam
• nem megfelelési kényszerből cselekszem
• nemet tudok mondani anélkül, hogy úgy érezném, magyarázkodnom kell
• megengedem magamnak, hogy ne csináljak semmit (és éppen ezzel teszek a legtöbbet)
• hallgatok, amikor mások elvárják, hogy beszéljek
• ha úgy érzem, önmagammal akarok lenni, magyarázkodás nélkül megteszem
• szabadon osztom be az időmet
• megengedem magamnak, hogy akár fél óráig bámuljam a felhőket
• bűntudat nélkül tudok végre pihenni, lazítani

Ehhez a kis gondolatfolyamhoz a Szabadság hídról készített fotókat választottam – különböző szemszögből és napszakban megörökítve.

Piknik a tónál

 

Egy Ashramban önkénteskedem (bővebb infó: Életem egy Ashramban), a szabadnapom hétfőnként van. Legutóbb gondoltam egyet, az ebédemet befőttesüvegbe “csomagoltam”, felpattantam a bringámra, és eltekertem a közeli tóhoz. Meseszép erdei ösvényen keresztül. 😊

Negyvenkét éves vagyok. Végre most már őszintén érzem, hogy szeretek magammal időt tölteni. Talán a későbbiekben írok majd arról, hogyan jutottam el a kapcsolatfüggőségemtől az önszeretetig. Ám addig is, hadd biztassalak a következőkre: kezdj el dolgozni magadon, csendesedj el, figyelj befelé, mert a boldogságot nem a külvilágban fogod megtalálni, hanem önMAGadban.

Adott napon pontosan ez az érzés suhant át rajtam: “Olyan boldog vagyok önmagammal, mint még soha!” 😇

Az ebédem pedig: fűszeres serpenyős burgonya, majonézes paradicsomsaláta füstölt pirospaprikával; epres puding cikóriakávéval, mazsolával és amaránttal gazdagítva.

Felvétel indul!

 

Kereken négy hónapja meséltem egy bejegyzésben arról, hogyan is éldegélek egy Ashramban.

Jó hírem van: készítettem egy videót, amelyet az alábbi linkre kattintva tekinthetsz meg, és amelynek a leírásában egy újabb meglepetés videót találsz. 💝😊

Életem egy Ashramban

Életem egy Ashramban

Mit keresek én itt, hol a manóban vagyok, és mi is ez a hely egyáltalán?😄

Megbízva a Google adta válaszban, az alábbit tudom mondani:

“Az ashram szó jelentése szanszkritul: spirituális elvonulóhely, az ashraya tőből, mely menekültet, illetve elvonulást jelent.

Indiában hagyományosan egy ember hozza őket létre és köré gyűlnek a tanítványok, így hozzák létre magát az ashramot.

Az ashramok főként jógázásra, meditációra, spirituális útkeresésre, elcsendesedésre alkalmas helyek, melyek a fizikai, a mentális és az érzelmi tudatosság fejlesztésére alkalmasak.

Többnyire szigorú napirenddel, munkával, gyakorlással, közösségi élettel telnek a mindennapok.”

És most nézzük a saját tapasztalataimat.

Kezdjük ott, mi késztetett arra, hogy felmondjak a munkahelyemen, összepakoljam legszükségesebb holmijaimat, és elvonuljak egy idegen országba, egy ismeretlen helyre.

Egy évig voltam benne egy olyan kapcsolatban, amelyik a végére teljesen kiforgatott önmagamból, és szó szerint fuldokoltam benne. Miután nagy nehezen és többszöri nekifutásra sikerült kiszakítanom magam belőle, őszintén elmeséltem egy bejegyzésben, hogyan éltem meg az érzéseimet. Ha kíváncsi vagy rá, itt olvashatod el, azonban ha nincs kedved vagy időd, röviden annyit, hogy mint utólag kiderült, életem e rövid szakaszában egy nárcisztikus ember vált a Tanítómmá. Kiváló Leckét kaptam, köszönet érte, és azért is, mert ennek hatására kerültem erre a csodálatos helyre!🙏

Na de hol is vagyok?

Hollandiában, pontosabban Vlodropban, egy MERU nevezetű helyen. MERU = Maharishi European Research University. Maharishi Mahesh Yogi alapította ezt a helyet, aki a ‘90-es évek elejétől élt itt 2008-ig, egészen a haláláig. MERU egyébként nem csupán egy szimpla Ashram. Több annál. Itt különböző továbbképzéseken lehet részt venni, valamint elmélyíteni a transzcendentális meditáció, azaz TM technikát, továbbá számos kezelés közül is lehet választani (fényterápia, aromaterápia, stb.).

Maradhatok, ameddig akarok, ám ha idővel úgy alakul az életem, hogy másfelé megyek, akár hónapok vagy évek múlva is tárt karokkal várnak vissza.🙌 Egyelőre maradok, mert rendkívül jól érzem itt magam. Egy csodás, támogató közösségre találtam itt, ahová összetört szívvel, összezavart énképpel érkeztem, és valami hihetetlen ütemben történt meg a tisztulásom, a gyógyulásom. Nem mondom, hogy fájdalommentes volt, de határozottan megérte. A rendszeres meditálásnak, a hely erejének, a befelé figyelésnek, lelassulásnak, az önmagammal való munkának bőven meglett az eredménye. Nem csak én változtam, hanem a családomra is döbbenetes hatással voltak/vannak ezek a tiszta, pozitív energiák.

Mindenképpen szeretnék néhány kedves szót ejteni a közösségről.

Azt érzem, hogy egy igazi nagy család vagyunk. Fantasztikus lelki támaszt nyújtunk egymásnak, ugyanakkor a mindennapi életben is segítjük egymást. Kéthetente tartunk olyan összejövetelt, ahol megoszthatjuk javaslatainkat, ötleteinket, sikereinket, és mindig van egy-egy tag, aki köszönetét fejezi ki valakinek a munkájáért. Igazán lélekemelő és motiváló szokás. A nemzetiségeket tekintve igen változatos az összkép sokféle izgalmas kultúrával, és az is nagyszerű, hogy napi szinten gyakorolhatom az angolt. És itt kívánkozik ki belőlem két kedves kis epizód. Egyik délután öt önkéntes indult el bevásárló körútra. A következőt képzeld el: egy magyar, egy cseh, egy bolgár, egy kínai és egy török hölgy zsúfolta be magát egy nem túl méretes autóba a legnagyobb egyetértésben és szeretetben.😊

Egy másik nap ülök a közös étkezőben, kortyolgatom a teámat, és ahogy elnézegetem a különböző nemzetiségű Lelkeket, a következő kellemes érzés érint meg: “senkit nem ismerek, és mégis mindenkit ismerek”.😇

Nem fogok azonban arcátlanul hazudni és azt állítani, hogy itt vattacukorból fonják a mézeskalács házikók kerítését, amelyek udvarán selymes szőrű, szivárványszínű csillámpónik kacagnak az angyalokkal.😅 Itt is meg kell birkóznom bizonyos Életfeladatokkal, ezeken azonban könnyebben túljutok. Itt is megkapom a Leckéimet, viszont hamarabb felismerem őket, illetve azt, hogy mit tanulhatok belőlük.

Itt is vannak olyan emberek, akiket tolerálnom kell, azonban tudatosabb vagyok rá, hogy ezáltal gyakorolhatom a türelmet, az elfogadást. Itt is vannak nehezebb pillanataim, azonban többnyire a béke-, a hála- és szeretetérzés az, amely túlcsordulóan sugárzik a szívemből.💗

Még nem tartok ott, hogy teljesen le tudjam csendesíteni az elmémet, viszont képes vagyok tudatosabban megfigyelni a gondolataimat, hátralépve önmagamtól, néha megmosolyogva az egómat. Egyem meg! Egyre többször rálátok, hogyan akar megvédeni engem, és hogy milyen minták, programok, hitrendszerek alapján működök.

Törekszem rá, hogy a lehető legtöbb időmet a MOST-ban töltsem, és minden porcikámmal, minden érzékszervemmel megéljek minden áldott pillanatot, ami adatik nekem, és amely megismételhetetlen. A múltban már nemigen barangolok, a jövőbe viszont még el-el szoktam csatangolni.🙈

Mielőtt idejöttem, enyhén szólva munkamániás voltam. Állandóan pörögtem. Zsúfolttá tettem a saját életemet. Nem engedélyeztem magamnak egy árva perc pihenőt sem, mondván, én akkor pihenek, amikor alszok. No, ez itt megfordult. Megengedem magamnak a semmittevést. És tudod mit? Éppen ezzel teszem a legtöbbet önmagamért. Itt tulajdonképpen nincs is jelentősége az időnek. Nem nézegetem percenként az órát, mint régen. Nem kell rohannom sehová.😏

Három éve sajátítottam el a Transzcendentális Meditáció technikáját (röviden TM). Életem legjobb befektetése volt – önmagamba. Ennek a gyakorlása tulajdonképpen arról szól, hogy lecsendesítjük az elmét, és befelé figyelünk, kapcsolódunk önmagunkkal. A technika elsajátításakor egy képzett TM tanártól kapunk egy személyre szóló mantrát, amelyet magunkban ismételgetünk. Naponta kétszer húsz percet javasolt gyakorolni. Néha azt érzem, hogy többre vágyom, annyira csodás az élmény, amikor a meditációt gyakorlom.

Töprengek, töprengek, logikailag mi is következzen most.

Oké, mi lenne, ha elmesélném, általában hogyan telik egy napom?

Többnyire azzal kezdem a reggelemet, hogy felkelek. Jó, viccet félretéve, legelső dolgom, hogy megágyazok, jógázok, majd meditálok húsz percet. Ezután lezuhanyozok, és mivel indulás előtt bőven van időm, a számítógépemen szöszmötölök. A központtól harminc percnyire lakom (jelenleg egy cseh és egy magyar hölggyel), és különjárattal hoznak-visznek minket. A buszon általában olvasok, vagy zenét hallgatok. Reggeli után tíztől délig elvégzem az aznapi feladataimat, majd következik egy kétórás ebédszünet. Igen. Két óra hosszás. Nyugiban elfogyasztom tehát kiadós és finom ételemet, majd egy rövid sétát követően ping-pongozok a többiekkel.😃 Ez már tradíció! Annyit gyakoroltam az elmúlt hónapokban, hogy igen komoly szintre fejlődött a tudásom. Fantasztikus, hogy mennyire élvezzük a meccseket, rengeteget nevetünk közben. Ebéd után újabb másfél-két óra munka következik. Délutánonként közös meditáción veszek részt. Azt tapasztalom, hogy ezeken sokkal mélyebbre tudok menni, mint amikor magamban gyakorlok. Fantasztikusan pihentet, ugyanakkor feltölt. Ezután vagy maradok még vacsoráig a központban, és angolozok, vagy hazamegyek, és edzek, gépen szöszölök, olvasok vagy angolozok. Végre rengeteg a szabadidőm. És ezt az elmúlt közel fél évben ki is maxoltam. Megengedtem magamnak, hogy ne csináljak semmit. Ha kedvem támadt, csak bámultam a felhőket, vagy nagyokat sétáltam a közeli erdőben. Otthon rettentő munkamániás voltam, állandóan pörögtem. Na, itt az ellenkezőjét éltem meg. Nem is alkottam semmit az elmúlt időszakban. Pontosabban de! Magamat alkottam újra.

Ennyi rizsázás után talán meg is éheztél. Akkor hadd ejtsek néhány szót az ételekről.

Alapvetően itt vegetáriánus koszt van. Szóval hús nuku, tojás sincs, sajna viszont tejtermékeket a közösség legtöbb tagja fogyaszt. Nem lennék Vegán Haspók (Instagram; YouTube), ha nem biggyeszteném ide, hogy amikor ártatlanul megkérdezik, mi a baj a tejtermékkel, akkor türelmesen elmagyarázom, hogy a tehén nem varázsállat, aki csak úgy poénból ontja magából a tejet. Újra és újra mesterséges megtermékenyítés áldozata lesz (már ez sem egy kellemes folyamat), majd elveszik az anyaállattól az újszülött borját. A fiúk mennek a vágóhídra, a lányok sorsa a rabszolgaság és fájdalommal, szenvedéssel teli “élet” lesz. Az anyát pedig a végletekig kizsákmányolják, kiszipolyozzák a lehető legnagyobb profit elérése érdekében. Nem mellesleg egy felnőtt emberállat szervezetének egyáltalán nem hasznos egy másik állatfaj anyateje, sőt…😒

De vissza a finomságokhoz és az örömhöz, hogy vegánként teljes mértékben változatosan tudok itt étkezni. Mindennap többféle főtt étel közül lehet választani, valamint mindig van valamilyen sült zöldség és saláta is. Vacsorára többnyire levesek, tésztaételek és párolt zöldség kerül az étkezőbe. Külön figyelmesség az indiai főszakács úrtól, hogy amikor például a tört burgonyát vajjal készíti, akkor nekem hoz egy tálkában natúr főtt krumplit. Ja, és amikor megünnepeljük egy-egy közösségi tag szülinapját, mindig van vegán torta is.😋

Az ételekről áttérek egyéb finomságokra. Egyfajta csodás lelki jóllakottságot is tapasztalok mindennap, ugyanis számomra már megszokottá váltak a szívtől-szívig ható ölelések, ragyogó mosolyok, szeretetteljes megnyilvánulások, támogatások, valamint a csodák! Olyan “apróságokra” gondolok, mint hogy kimondok valamit hangosan (kívánságot), és az rövid időn belül valósággá válik. Vagy gondolok valakire, a következő pillanatban pedig megjelenik. Vagy felteszek magamban egy kérdést, és szintén igen rövid időn belül valamilyen formában megérkezik rá a válasz. A legkirályabb viszont talán az volt, hogy néhány napja megállítottam az esőt. Komolyan! Hangosan kimondtam, hogy most már aztán elég legyen, álljon meg, és csak annyi idő telt el, amíg bementem az egyik épületbe elintézni valamit (egy perc lehetett), kiléptem az ajtón, és elkerekedett szemekkel konstatáltam, hogy már nem esik.

Az Univerzum – vagy nevezhetjük Természetnek, Szinkronicitásnak – támogatását is mindennap élvezem. Valahogy mindig a megfelelő időben vagyok a megfelelő helyen, és az éppen szükséges támogatást kapom meg az Élettől. Itt mi ezt egyszerűen csak úgy hívjuk, hogy “nature’s support”. Ami azonban a leg- leg- legfelemelőbb megtapasztalásom, az újév napján a Tiszta Szeretet átélése volt.😌 Most bajban vagyok, hiszen hogyan is lehetne ezt megfogalmazni? Hogyan lehet érzékletesen átadni, milyen egy észbontóan finom vegán somlói galuska íze? (Ha meg akarod tapasztalni, irány Budapesten a Napfényes Étterem!😃)

Talán arra is kíváncsi vagy, hogy miféle munkákat végzek itt.

Miután megérkeztem, többnyire a közös étkezők rendben és tisztán tartása volt a feladatom. Néhanapján a mellékhelyiségek takarítását is elvégeztem. Alkalmanként a zöldségszeletelőben teljesítettem szolgálatot. Igen. Ez itt egy szolgálat. Lassacskán – mivel látták, hogy precíz és megbízható vagyok – a Maharishi házban is segíthettem. Eleinte takarítottam, ám fokozatosan megtanultam, hogyan készítjük elő az ünnepségekre a különböző dolgokat, továbbá besegítettem a rendezvények szervezésébe, hostesskedésbe is.

2023. december 29. és 2024. január 13. között történelmi jelentőségű esemény zajlott Indiában, amelynek neve “10.000 for world peace” volt. Egy igazán különleges, lélek- és rezgésszintemelő összejövetel volt ez, nagyjából tizenkétezer aktívan meditáló ember részvételével. El tudod ezt képzelni? Itt, MERU-ban is éreztük a hatását! És biztosak lehetünk benne, hogy szép lassan az egész világ tapasztalni fogja ennek a megmozdulásnak a varázslatos, pozitív következményeit. Békére van szükségünk. Elsősorban azonban önmagunkkal kell megbékélnünk. Hiszen aki boldog, az nem bánt másokat.💕

Nemrégiben olvastam a Dalai Láma: A szeretet kiterjesztése című könyvében egy egyszerű buddhista gyakorlatról.

“Ha képes vagy rá, segíts másokon! Ha nem vagy rá képes, akkor legalább ne árts nekik!”

 

Azt hiszem, ezzel a mondattal, illetve a tízezer fős indiai összejövetelről készült videóval zárom bejegyzésemet.

Hálapercek - Harmincadik nap

 

Amiért ma hálás vagyok:

• Anitának a nekem ajándékozott hajgumiért 👸
• Vikinek az angol fordítások lektorálásáért 😌
• amiért a mindennapi hála gyakorlása által egyre több és több olyan dolog áramlik az életembe, amiért hálás lehetek 🙏

Hálapercek - Huszonkilencedik nap

 

Amiért ma hálás vagyok:

• van automata mosógép a házban, ahol élek (sok helyen még manapság is kézzel mosnak)
• az értékes ping-pong leckéért, amit MERU-ban kaptam 😃
• szép zöld szemeimért, és amiért tökéletesen látok velük 😊