Kérlek, ne olvasd el ezt a bejegyzést, ha teljesen elégedett vagy az életeddel, és semmilyen változást nem szeretnél a személyiségedben.
Légyszi görgess tovább, ha úgy érzed, hogy már nincs hova fejlődnöd.
Szépen kérlek, már most hagyd abba az olvasást, ha neked megfelel panaszkodni, a külső körülményeket okolni a “rossz” dolgokért.
Légyszi már most fejezd be a drága időd elvesztegetését erre a bejegyzésre, miközben nyugodtan folytathatod életed intézését a megszokott, jól bejáratott módon.
Ha
azonban készen állsz a belső munkára…
Tudod. Olvass tovább! 😄
Tudom, mert tapasztaltam, hogy rohadtul nem könnyű a belső munka: dolgozni magunkon; áldozni az időnkből, pénzünkből, energiánkból, hogy hullámvölgyek közepette, érzelmileg megterhelő vagy kihívásos folyamatokon keresztülküzdve magunkat megtapasztaljuk, milyen egy feszültségmentes, békés, kiegyensúlyozott, örömteli, hálatelt, nyugodt, boldog létállapot. És az a helyzet, hogy nem is áll erre mindenki készen.
Szörnyen ijesztő szembenézni önmagunkkal. Lemenni mélyre, szembesülni elnyomott traumákkal, mintákkal, amelyek alapján viselkedünk, reagálunk a világra.
Nem könnyű elengedni bizonyos dolgokat; felhagyni a ragaszkodással, változtatni, változni, nem feladni, küzdeni, elbukni, felállni, sírni, sírva nevetni, végül rádöbbenni, hogy minden belőlünk indul ki, és az életünk a saját kezünkben van. Melós, de megéri. 😇
Ha mégis eljutottál idáig (aminek szívből örülök!😊), engedd meg kérlek, hogy a figyelmedbe ajánljak valamit. Ha készen állsz, csak kattints a linkre!