Azt hittem, tudom, milyen szabadnak lenni. Aztán megtapasztaltam az egyre teljesebb szintjeit.
Először a volt férjem mellett ébredtem tudatára annak, milyen érzés a valódi szabadság. Mellette szabadon lehettem akkori önmagam, mert feltétel nélkül szeretett és elfogadott. Vele bármit szabadon megoszthattam, bármikor szabadon közlekedhettem.
Hét év házasság után megjelent bennem az érzés, hogy már nem vagyok “otthon”, már nem tudok tovább a feleségeként működni. El kellett indulnom az Utamon, Ő pedig szabadon engedett. Békével váltunk el egymástól. Megmondtam neki, és valóban így is érzem: örökké szeretni fogom őt.
Ahogy haladtam és fejlődtem az Utamon, egyre többféle minőségét ízlelhettem meg a szabadság fogalmának.
Az
egyszerűség kedvéért pontokba szedem ezeket a gondolatokat.
- bármilyen munkában örömömet lelem
- én választom meg a reakcióimat, érzéseimet az életem történéseire, mások viselkedésére
- megengedem magamnak, hogy a szívemre hallgassak
- alkohol nélkül is meg merem élni az érzéseimet, és vállalom önmagamat, a véleményemet
- nem egy másik ember cselekedetétől teszem függővé, hogy érzem magam
- nem megfelelési kényszerből cselekszem
- nemet tudok mondani anélkül, hogy úgy érezném, magyarázkodnom kell
- megengedem magamnak, hogy ne csináljak semmit (és éppen ezzel teszek a legtöbbet)
- hallgatok, amikor mások elvárják, hogy beszéljek
- ha úgy érzem, önmagammal akarok lenni, magyarázkodás nélkül megteszem
- szabadon osztom be az időmet
- megengedem magamnak, hogy akár fél óráig bámuljam a felhőket
- bűntudat nélkül tudok végre pihenni, lazítani
Ehhez a kis gondolatfolyamhoz a Szabadság hídról készített fotókat választottam – különböző szemszögből és napszakban megörökítve.
