Fegyencedzés fegyelmezetten

A testmozgás hihetetlen előnyei című bejegyzésemben már írtam arról, mennyire jó dolog mozogni. A saját testsúlyos edzésnek az a plusz előnye, hogy bárhol és bármikor végezhető, ráadásul 0 Ft anyagi befektetést igényel.😊 Most azt szeretném megosztani Veled, mennyire megszerettem ezt a mozgásformát, illetve mennyit fejlődtem az elmúlt bő fél évben.

Edzésnaplómnak hála utána tudtam nézni, pontosan mikor is kezdtem el foglalkozni a fegyencedzéssel (Paul Wade Fegyencedzés című könyve indított el ezen az úton). Az elméleti résszel kereken egy éve ismerkedtem meg, és múlt év augusztusában jutottam el odáig, hogy bele “merjek” vágni testem erősítésébe. Egy kicsikét tartottam ugyanis attól, vajon képes leszek-e megcsinálni az egyre nehezebb gyakorlatokat egyre nagyobb ismétlésszámmal. Aggodalmam feleslegesnek bizonyult, rendszeres edzéssel valóban észre lehet venni magunkon a változást! Szeretem nyomon követni, hol tartok, mi vár még rám, mennyire kell belehúznom, miből mennyi legyen a heti edzésadagom, ezért egy üzenőtáblán az alábbiak szerint állítottam össze az ellenőrző-felületemet, ami egyben motivációs fal is:

Nekem teljes mértékben bevált ez a rendszer. Egyébként szép fokozatosan alakult ki nálam ez a céltudatosság és elszántság, amit tulajdonképpen a rendszeres mozgás erősített fel bennem. Leginkább a következő “fogyatékosságom” indított el azon az úton: egyszerűen a mai napig képtelen vagyok egy szabályos fekvőtámaszt megcsinálni, amit szégyellek, és egyben dühít is. Ilyen egyszerűen nincs, hogy ennyire gyenge legyek!!😒 (Ráadásul vészesen közeledik a jó idő, és nem akarom rövidujjú felsőkben a sonkakaromat mutogatni.😅) Arról nem is beszélve, hogy amikor egy másik gyakorlatot, a hidat akarnám véghezvinni, úgy érzem, mintha dupla gravitáció hatna rám, és a talaj magába akarna szippantani. Nincs a karomban annyi erő, hogy feltoljam magam. Szörnyű! Úgyhogy most ezen (is) dolgozok nagy erőkkel, meg persze azon, hogy eltüntessem a combomról az odatapadt karfiolokat! Vagy narancsokat. Bár mindegy, minek nevezzük, a lényeg az, hogy hosszú, hosszú évekig meg voltam győződve róla, hogy akinek szép feszes lábai vannak, az csak a szerencséjének köszönheti vadító virgácsait, biztos jó genetikai jellemzőket örökölt. És persze nem tettem az égvilágon semmit sem azért, hogy én is minél feszesebb, izmosabb legyek. Pedig működik a dolog: mindössze oda kell figyelni az étkezésre, és rendszeresen mozogni. Rengeteget alakult a hátsó fertályam, bár még van mit dolgozni rajta. Mielőtt továbbmennék, idebiggyesztek egy képet, amit már rég az orrom alá kellett volna dörgölni, hogy végre tegyek valamit magamért, és ne csak üljek beletörődően a narancsbőrös babérjaimon!

Most tehát ott tartok, hogy lelkesen edzek heti 4-5-6 alkalommal (ez változó), és hűségesen felírom egy naptárba az adatokat (mit edzettem, milyen ismétlésszámmal, hány kilóval, mennyi ideig, egyéb megjegyzést). Ez a módszer nekem sokat segít abban, hogy figyelemmel kísérhessem a fejlődésemet. Egyébként roppant egyszerű a dolog, így nézett ki például a múlt hetem:

Ami a fejlődésemet illeti: ismét újabb két lyukat kellett fúrnom az övemre; kezdenek kidomborodni a felkaromon az izmok (ismétlem, kezdenek, tehát még sokat kell dolgoznom rajta); és legutóbb, amikor vendégségbe készülvén harci díszemben belepillantottam a tükörbe, nem bálnáztam le magam!😂

Jut eszembe, a YouTube-on rengeteg olyan videó van, ami arról szól, hogyan jutottak el egyszerű földi halandók “gyengétől a pengéig” (ahogy a fegyencedzést kedvelők fogalmazzák), ami szintén rendkívül motiváló!

Nem akarom tovább nyújtani a bejegyzést, ezért ezzel a képpel búcsúzom:

Menni vagy nem menni, ez itt a fogas kérdés

Rendhagyó leszek, és egy viccel kezdek, abban reménykedve, hogy a poén segít egy kicsit felkészíteni Téged az elkövetkező komoly és ijesztő információk befogadására.😬

- Tudod, két dologtól félek. A sötétségtől és a fogorvosoktól.

- És a sötétségtől miért?

- Ki tudja, hány fogorvos ólálkodik ott a sötétben…

Sajnos ennek a viccnek is bőven van igazságalapja, ami némely esetben nagyon is veszélyes lehet! (Mármint rettegés a fogorvostól.) Alapos utánajárás, valamint a fogorvosommal való legutóbbi beszélgetés során összegyűjtöttem néhány tényt azzal kapcsolatban, mi történik akkor, ha jobban félünk egy egyszerű földi halandótól (ez a fogorvosunk), mint egy medvétől.😅

“Eddig sem volt titok, hogy az ínybetegség összefüggésbe hozható számos, súlyos egészségügyi problémával, így a szívbetegséggel, a tüdőgyulladással és a diabétesszel.

Ám ha mindez még nem elég meggyőző, lássuk, hogy a nem ellenőrzött szájbaktérium és a krónikus ínygyulladás mi mindent eredményezhet.

1.Periodontitis: ínybetegség - a diabéteszhez köthető, s minden szempontból csökkenti az immunfunkciót. Ez pedig érzékennyé tesz bennünket az olyan egészségügyi problémákra, mint az influenza.

2.Szívbelhártya-gyulladás: ez a fertőzés a szív belső „bélését” érinti, s akkor alakul ki, amikor a szájban levő baktériumok mennyisége eléri a véráramot – majd pedig a szívet.”

“Akik nem fordítanak kellő figyelmet a szájhigiéniára, előbb vagy utóbb számolniuk kell a fogínyvérzéssel. Ez az állapot pedig a szájüregben található mintegy 700-féle kórokozónak biztosít bejutást a véráramba.

Az erekben ezek a kórokozók találkoznak a véralvadásért felelős trombocitákkal, és összetapadásra késztetik azokat. Az így keletkező vérrögök pedig részlegesen elzárják az ereket, fokozva a szívroham veszélyét. Vagyis a tudósok szerint olyan szájüregi baktériumok, mint a Streptococcus gordonii és a Streptococcus sanquinis nem csak általánosan veszélyesek, de a szívbetegségek szempontjából önálló kockázati tényezőnek számítanak. Tehát hiába foglalkozunk sokat az egészségünkkel, ha elhanyagolt a fogazatunk, a szájüregünk, jelentősen nő az esélyünk a szívrohamra. A rendszeres fogorvosi ellenőrzés a látszólag jelentéktelen problémák megoldásában is elengedhetetlen. Így megelőzhető a sokkal komolyabb baj.”

Veszélyesek még egyes gyógyszerek is!😱

“Bizonyos, gyakran használt orvosságok hozzájárulnak a fogászati problémák kialakulásához, egyszerűen azzal, hogy „xerostomiát” okoznak, vagyis szájszárazságot.

A nyál ugyanis igen fontos szerepet játszik a fogszuvasodás előfordulásának csökkentésében, tisztán tartja a szájat – ellenőrzés alatt tartja a baktériumokat és lassítja a fogak ásványianyag-vesztését. Megvédi a fogakat a savas élelmiszerektől és italoktól, mivel természetesen semlegesít a savakat és óvja a fogfelszínt.

A leggyakoribb gyógyszerek, melyek hozzájárulnak a szájszárazsághoz, a magas vérnyomás-orvosságok, a túl aktív húgyhólyagra szedett gyógyszerek, az antidepresszánsok, antibiotikumok, valamint az antihisztaminok.”

Mindezek fényében talán inkább a medvétől kellene jobban tartanunk…🙈

Érdekes dolog, hogy az ember azt hinné, ha nem fáj a foga, akkor minden rendben van a szájában. Egy nagy fenét! Legutóbb például nyugodt szívvel ültem be a fogorvosi székbe, amikor a szimpla kis rutinellenőrzésemre jelentkeztem be. Azonban miután az orvosom belekukkantott a számba, szinte felszisszent, mennyire be van gyulladva bal oldalt hátul az ínyem. Ráadásul kiderült, hogy tömni kell egy fogamat, de sajnos a duzzadt, gyulladt íny miatt várni kényszerültünk vele egy hetet, ami alatt rengeteg C-vitamint kellett beszednem. További orvosi utasításként megtudtam egy érdekességet, méghozzá azt, hogy ha vérzik is az ínyünk, hogyan kell fogat mosnunk. Vessük be bátran muszklijainkat, és ne féljünk alaposan átdörzsölni a fogainkat és az ínyünket. Ha pedig vérzik, ne a buta reklámra hallgassunk, ami arra buzdít, hogy ilyenkor vegyünk vissza az izomerőből, és csak ímmel-ámmal, óvatosan dörzsölgessük fogazatunkat, mert ezzel csak ártunk magunknak! Még érzékenyebb lesz az ínyünk, és sűrűbben fog vérezni. Mindenesetre én egy diplomás orvosnak hiszek, és nem egy tudatlan kontárok által megírt tévéreklámnak, tehát már nem mimózáskodom el a fogmosást. És láss csodát, az eddigi makacs fogínyvérzésem megszűnt!😁

Bejegyzésem végére egy mókás párbeszédet tartogatok, ami csütörtökön zajlott le köztem és egy másik várakozó páciens között a fogorvosi rendelőben. Az úriember utánam érkezett, leült, várakozott, majd körültekintve megszólalt:

- Nem tudják, van bent valaki?

Meggyőzően válaszoltam:

- Igen, van.

Aggodalmasan hozzátette:

- De olyan nagy a csend! Ez jó jel?

Pókerarccal ránéztem az ajtóra, majd vissza a rémült betegre:

- Ki tudja, életben van-e még?

Szerencsére elnevette magát a fiatalember, és nem szaladt világgá sötét feltételezésem hallatán. Egyébként érdekes, hogy amikor kihallatszik a fúró hangja, akkor is halálra vált arccal, hullasápadtan néznek ki a fejükből a várakozók, ám az is “gyanús” nekik, ha túl nagy a csend. Pedig nemigen hallani olyasmit a hírekben, hogy valaki szörnyethalt volna a fogorvosi székben.😂 Jó-jó, persze kellemetlen, ha ott matatnak az ember szájában, nyom a nyálelszívó, vakít a fény (érdemes behumni a szemünket kezelés közben), meg azok a szagok😜; na de ha utána egészségesen távozik a fogorvosi székből az ember fia-bornya, akkor csak megéri azt a pár percet becsülettel, hősiesen, mozdulatlanul végigküzdeni. Hiszen sokkal rosszabbul járhatunk, ha elhanyagoljuk a dolgot, és utána hosszú hetekig, netán hónapokig komoly betegségben szenvedünk egy (vagy több) rossz fog miatt!

Na jó, eleget okoskodtam. Nincs is más mondanivalóm, mint hogy jó egészséget kívánok mindenkinek, valamint sok bátorságot, hogy félévente egyszer bele merjen ülni abba az egyébként meglepően kényelmes fogorvosi székbe!😉

nosztalgia

 kifinomult ízlés

Hát nem hívogató?

alternatív kezelés

...és egy extra meglepetés, amin igazán jót mulattam!

Méreghajtás

Sajnos számtalan módon juttatunk mérget a szervezetünkbe: étellel-itallal, levegő útján, sőt, még a bőrünkön keresztül beivott kenceficéket is ide sorolhatjuk. Nem beszélve arról, hogy a stressz miatt mennyi káros folyamat játszódik le a szervezetünkben, ami egyáltalán nem tesz jót sem testünknek, sem lelkünknek. Valahogyan segítenünk kell tehát profin megtervezett gépezetünknek megbirkózni a sok szeméttel, hogy a lehető legtökéletesebben működhessen, magyarán: egészségesen!

Nem kell bonyolult dologra gondolnunk. Rengeteget tehetünk azzal egészségünkért, ha rendszeres időközönként beiktatunk életünkbe egy-egy gyümölcs- vagy léböjtnapot. Kedvcsinálónak lássuk előbb, mennyiféle előnnyel jár, ha hagyjuk, hogy megtapasztaljuk magunkon az éhség érzetét. És ne tessék megijedni egy kis koplalástól, hiszen az bizonyítottan gyógyít, fiatalít és meghosszabbítja az életet.😇

“A léböjt lényege, hogy időtartama alatt nem veszel magadhoz szilárd táplálékot, így mivel lecsökkented szervezeted energiaforrásait, tested mozgósítja tartalékait, aktivizálódik öngyógyító képessége, és ami a legfontosabb, megtisztítja önmagát.

Mit érhetsz el a léböjt-kúrával?

• megszabadulsz a salakanyagoktól, mérgektől, az elhalt sejtektől, az érfalak lerakódásaitól, a felesleges zsírszövetektől
• a mérgekkel együtt plusz kilók is távoznak
• csökkentheted a magas vérnyomást- és vércukorszintet
• megszüntetheted emésztési problémáidat
• megerősíted immunrendszeredet
• feltöltődsz energiával
• javul a memóriád és a koncentrálóképességed
• hosszú időre biztosítod egészséged
• megtanulod, hogyan tartsd kontroll alatt az éhséget
• bőröd és hajad megszépül
• segít megszabadulni a káros szenvedélyektől és a függőségektől.

A gyümölcsnap pozitív hatásai megegyeznek a léböjt jótékony hatásaival. Hasonlóképpen építsük fel, mint a léböjt-kúrát, és gondoskodjunk a sok folyadékbevitelről!”

Mindezek után lássuk, mennyire egyszerű dolgunk lesz, ha néhanapján magunkra szánjuk az időt, lelassulunk kicsit, és méregtelenítünk egyet.

“A böjt előtti időszakban, főleg az azt megelőző napon nem szabad nehéz ételeket enned. Reggelire egyél zabpelyhet, müzlit vagy gyümölcsöt, ebédre és vacsorára zöldség- és gyümölcssalátát, joghurtot. A böjt után fontos, hogy fokozatosan térj vissza a szilárd táplálékokhoz.

A léböjtnap(ok) ideje alatt 3-4 liter folyadékot is meg kell innod naponta, mely gyógyteákból, leszűrt zöldséglevesekből, friss gyümölcs- és zöldséglevekből, illetve szénsavmentes ásványvízből áll. Fontos, hogy a kúra ideje alatt mozogj egy keveset, ugyanis ha felgyorsítod vérkeringésedet, a méreganyagok is gyorsabban jutnak el a tisztítást és méregtelenítést végző szervekhez.

A kúra ideje alatt előfordulhat fáradékonyság, álmosság, esetleg fejfájás. Ha ezt tapasztalod, mozogj egy keveset, vagy sétálj a friss levegőn.

A gyümölcsnap azt jelenti, hogy egész nap csak érett, jól megmosott, langyosra melegített, nyers gyümölcsöt eszünk barna (korpás) kenyérrel, alaposan megrágva.

Hetente 1 gyümölcsnap, havonta 1x néhány napos gyümölcskúra, és évente 1x 2-3-4 hetes gyümölcskúra regenerálja a szervezetet.”

Ehhez a témához kapcsolódóan kikívánkozik belőlem az is, hogy sajnos manapság nemigen hallgatunk testünk jelzéseire. Gondoljunk csak bele: amikor például betegek vagyunk, akkor nem véletlenül nincs étvágyunk. A szervezetünk okos, csak nem hallgatunk rá! Egy-egy betegség idején testünknek éppen elég feladat megbirkózni a bacikkal vagy vírusokkal, egyszerűen nincs kapacitása a nehéz, zsíros ételeket hatékonyan megemésztenie. A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, ha csak friss zöldséget-gyümölcsöt eszünk, és rengeteg folyadékot iszunk (lehetőleg frissen facsart leveket, amik telis-tele vannak vitaminnal és ásványi anyaggal). Az okos embereket persze nem hasonlíthatom össze a “buta” állatokkal, de még ők is koplalnak, ha betegek, mert tudják, hogy mitől épülnek fel.

A bejegyzés végére egy idevágó és igen frappáns idézetet tartogatok:

“20 éves korig annyit egyél, amennyit bírsz, 50-ig amennyit enned kell, 50 felett olyan keveset, amennyit csak bírsz.”

Még mindig a véreteket akarom!

Sajnálom, ha ezzel a hírrel bárkinek kellemetlenséget okozok, de továbbra is nagyon nagy szükség lenne önkéntes és bátor véradókra! Azt sem ígérhetem, hogy utoljára zaklatom embertársaimat ezzel a témával, hiszen ki tudja, milyen gondolatok fognak még megrohamozni a későbbiekben erre vonatkozóan.🙈 Hovatovább, a legutóbbi véradásom kapcsán is kikívánkozik belőlem néhány mondat.

Január 23-án, egy szép téli, veszettül hideg és fagyos reggelen kimentem játszani egy kicsit a kutyuskánkkal, hogy kellőképpen felpezsdítsem a keringésem az aznapra tervezett véradás előtt. Amikor bementem a konyhába, a férjem megkérdezte tőlem: “És, láttál valami érdekeset?” A szűnni nem akaró mínuszok miatt szemöldök-ráncolva és kissé morcosan válaszoltam: “Igen, a hideget!!”😅 Azóta egyébként beletörődtem sorsomba, mert már teljesen hidegen hagy a hideg. Bár bevallom, azon a bizonyos napon komolyan tartottam tőle, hogy képtelen leszek lecsapoltatni a véremet, mert annyira bekocsonyásodik az ereimben a veszett mínuszok miatt. Mondjuk sajnos egyébként is annyira fagyos vagyok, hogy férjem szerint ha én lángoszlopban állnék, akkor is fáznék…😂 Mellesleg az is segített beletörődni a sorsomba, hogy időközben megérkezett az enyhébb idő! Végre! Na de térjünk vissza arra a bizonyos napra.

A békéscsabai vérellátó központban került sor a véradásomra. Amíg az adminisztrációs asztal előtt vártam szép türelmesen a soromra, hallottam, amint az egyik zsenge huszonéves, ámde roppant nagy életbölcsességgel bíró fiatalember megkérdezte a nővérkétől: “Nem lenne egyszerűbb gémkapcsokat használni ehhez a sok papírhoz, és akkor nem kellene tűzőgéppel kilyuggatni őket?” Megvártam, hogy a nővérke adja meg a helyes választ, amire magamban gyanakodtam is, mint utóbb kiderült, helyesen. “Ez azért nem lenne ideális megoldás, mert úgy könnyedén szétcsúszhatnának a fontos adatokat tartalmazó lapok, amiből nagy baj lenne.” Mi tagadás, logikus. Szóban forgó fiatalember csak nem csillapodott, fennhangon dicsekedett véradása végeztével. “Hét perc, hú, az rekordidőnek számít, új csúcsot állítottam!” Nem akartam letörni szegénykét azzal, hogy az én jól bejáratott, közel harmincöt éves, balkezes vénámból bizony kereken öt perc alatt jött ki az a bizonyos négy és fél dl vérmennyiség.😄 Gondoltam, legyen egy jó napja, hadd örüljön magának, ha már a remekbeszabott, forradalmian új iktatási rendszerének ötletével oly’ csúf vereséget szenvedett.😏

Röstelleném, ha mindebből úgy tűnne, hogy az öt perces futamidőmmel itt most nagyképűsködök. Nem az a szándékom. Mindössze ezzel az adattal szerettem volna felvezetni, milyen sokat számít, ha az ember felkészülten megy vért adni. Ez alatt azt értem, hogy én például kétszer reggeliztem, valamint a délelőtt folyamán megittam legalább másfél, de inkább két liter folyadékot; ezzel szemben a fiúcska, amikor tizenegykor a nővérkét fárasztotta remek ötletével, akkor elég ledöbbent képet vágott, amikor arról diskuráltunk, mennyi folyadék lenne az ajánlott. Rögtön kért is magának a lelkem még egy félliteres ásványvizet, és gyorsan megitta.

Arról már írtam A véredet akarom! című bejegyzésemben, mennyire jó dolog vért adni, azonban kimaradt belőle, hogy igazi gyógyír magas vérnyomás, gyakori orrvérzés és makacs fejfájás ellen is. Aki pedig azért ódzkodik a véradástól, mert félti a közel fél liter vérét, azt megnyugtatom, két-három nap, és észrevétlenül, mondhatni pikk-pakk visszatermelődik az “elorzott” mennyiség.😎

Kezdek megnyugodni. Úgy tűnik, véget érnek megpróbáltatásaim, amit a szűnni nem akaró, rettenetes mínuszok okoztak, és lassacskán megenyhül az idő. Én leginkább akkor enyhülnék meg, ha tényleg minél több ember szánná rá magát, hogy segítő vénáját nyújtsa, és olyan szépen csordogálna a szép piros vér a tasakokba, mint a tavasz beköszöntével a megolvadt, fehér hó a patakokba.

It's Britney bitch

Van ez a híres előadó-”művész”. Na igen, művészet kell ahhoz, hogy a rajongókat elkurvulásra tanítsa valaki…😑

Jujuj, mielőtt elfelejteném: a békesség megőrzése érdekében a Britney rajongók inkább ne olvassanak tovább!🙈

Legutóbb arról elmélkedtem, mennyire eltorzítják ezek a nagy “sztárok” a mai kislányok értékrendjét. Nem véletlenül írtam kislányt, egy tizenkét-tizenhárom éves gyermek ugyanis attól még nem lesz érett nő, ha érthetetlen módon siettetné az időt, és olyanra maszkírozza magát és úgy viselkedik, mint egy kiélt huszonnyolc éves örömlány.

Na de térjünk csak vissza Britney-re. Szemráncolva néztem meg az egyik klipjét (Make me…), és meg kell mondjam, rögtön megrohamoztak ezzel kapcsolatban a gondolatok!

Maga a klip tulajdonképpen arról szól, hogy Britney kisasszony dugótársat keres magának. Rendez egy szereplőválogatást, ahol csupa kockahasú fiatalember mutogatja magát. Kivéve egyet, aki kissé pocakos. De nem baj, Britney az ő “produkcióját” is lelkesen megtapsikolja, ami egyébként mindössze annyiból áll, hogy a fickó meghágást imitáló mozdulatokat tesz. Ez valóban roppant izgató tud lenni egy igényes nő számára…😒

A casting végül is sikeres lesz, Britney megtalálja párját, akivel mennek is szobára. Szerintem még a nevét sem kérdezi meg, de hát a mai világban minek azt tudni, hogy kivel hentereg az ember. Ami viszont (számomra) fura volt a klip végén, hogy minek akarják Britney értelmesebbnél értelmesebb tekintetű barátnői egy monitoron keresztül végignézni a nászt? Ők arra izgulnak fel?

Persze nevezetes művésznő még eme klipben sem érezte magát elég trendinek, ezért legújabb videójában (Slumber party) egy nőtársát simogatja és nyalogatja. Haladni kell a korral, kérem, a régimódi férfi-nő felállás úgy látszik, már nem elég menő.

Az imént kivesézett számát egyébként élőben is előadta ám a művésznő! El kell ismernem, irigylésre méltó koreográfiát adott elő. Mármint, bármelyik könnyűvérű és mindenre kapható sztriptíztáncosnő megirigyelhetné. Aztán úgy a szám felénél beőgyeleg egy ropi fickó reppelni, akinek a lába közét természetesen megmarkolássza Britney. El is gondolkoztam, miért nem pippantotta le ott helyben?😂

Jut eszembe az élő adásról. Britney vagy playbackel (amivel jobban jár a hallgató), vagy pedig tényleg élőben “énekel”, de azzal halálra kínozza a rajongóit. Már akik nem süketek. Bár lehet, hogy a szerelem vakká tesz, a rajongás meg süketté…

Sajnos azonban nem csak Britney nem tud énekelni, holott elvileg ez a kenyérkereső szakmája. Hallottam Lana Del Rey-t élőben küszködni. Komolyan elmerengtem rajta, hogy a háttérben a zenészek hogyan képesek őt elviselni? Aztán megláttam, hogy be van dugva a fülük.😅 Még egy sajnos következik: szomorú, de még számtalan hasonló előadó van (köztük nagy csalódásomra Jennifer Lopez és Madonna is), akik egyszerűen képtelenek a saját számaikat korrekt módon elénekelni. Ez számukra nem égő? Vagy elég, ha bugyiban rázzák a valagukat? Miért nem vesznek énekórákat is? Hogy képesek pénzt csinálni abból, hogy a feljavított hangjukkal adják el az albumaikat?! Tényleg csak az számít, hogy a profi technikával kiretusált, egyébként botrányosan hamisan előadott számaikat klipeknek álcázott orgiákkal és pornófilm-előzetesekkel árasszák a hallgatóságra, köztük a felvilágosítatlan gyerekekre? Utána meg csodálkozunk és elborzadunk az olyan, neten keringő képeken, ahol tizenegy-tizenhárom éves fiú- és lánygyerekek fogják búbánatos ábrázattal újszülött csecsemőjüket! Hiszen ezek a gyerekek “csak” menők akartak lenni, mint a ribi és strici példaképeik. Mit tudják szegények, hogy az ész nélküli hentergésből nemkívánatos terhesség lehet. Netán nemkívánatos nemi betegség.

Mindezek után persze meg se kérdezzem, mit keres egy cenzúrázatlan, korhatár nélküli és nappal is leadott videóklipben szopóálarc vagy szájpecek, amik tudtommal a szado-mazo, leginkább nőket megalázó szex “játékszerei”? Azt se kérdezzem meg, ugye, hogy Rihe Anna, akarom mondani Rihanna egyik élő fellépését elnézve (S&M című száma) miért volt az az érzésem, hogy szegénykémet rögvest megujjazzák ott a színpadon? Így akarták elterelni a figyelmet hamis, repedtfazék hangjáról? És amikor már azt hittem, rosszabb nem jöhet, felbukkant a színpadon Britney egy kis playbackre és valagrázásra. A végén iszonyúan értelmes ábrázattal ezek elkezdtek párnacsatázni a táncosaikkal. Egek! Remek előadás volt, nem mondom. 👏👏👏

Huhh, nagyon belelovaltam magam ebbe a témába. Lapoznom kell, lenyugodnom, és valahogyan elfogadni ezt az elkorcsosult, elfajzott, magából kifordult világot olyannak, amilyen. Hiszen ebben vagyok kénytelen élni.

A végére már csak annyi közlendőm van, hogy magam sem tudom, milyen indíttatásból, de összegyűjtöttem néhány képet a fent nevezett klipekből; mindezeken felül pedig megtekinthető lesz egy-két művészi fotó arról, hogy az egyébként kiváló hangú Christina Aguilera is mennyire ki tud fordulni önmagából egy manapság eladható klip elkészítése kedvéért.

enyhén szólva érdekes képtár

Ribiképzés gyermekeknek

Végeztem egy kis kutatómunkát. No nem úgy kell ezt elképzelni, hogy bevonultam egy laboratóriumba, hanem csak leültem szépen a laptop elé, és megnéztem pár mai videóklipet. Döbbenetes “élmény” volt!

Aki nem tud angolul, semmi baj, annak is tökéletesen érthető a számok mondanivalója: jelenj meg party-kon minél kurvásabban felöltözve; mozogj úgy, mint aki vár valamit a lábai közé; ha éppen nem jut neked pasi, sebaj, markolássz és nyalogass egy nőt. A fiúknak tömören ennyi az üzenet: válogatás nélkül dugj meg annyi csajt, amennyit csak bírsz. A refrének többnyire csak egyvalamire buzdítanak: “Rázd a segged!”, és “Térdelj le!” (na nem imádkozni…). Egyes klipeket elnézve pedig olyan érzése támad az embernek, mintha pornóforgatás zajlana éppen. Csoda hát, ha ilyen nyíltan zúduló impulzus hatására a kislányok már általános iskolás korukban kifordulnak önmagukból, és lélek nélküli szextárgyakká válnak?😔

Sajnos nem túlzok. És sajnos a világ már jó tíz éve elkezdte az elfajzást. Még a sóstói Élményfürdőben dolgoztam, amikor az egyik úszómester kollégám a következő párbeszédet folytatta le egy nyolcadikos kiskrapekkel:

- És van már barátnőd, vagy udvarolsz egy kislánynak?

- Ugyan már! Csak bemegyek a budiba, ott meg 500 Ft-ért lecumizza a dákóm az egyik kiscsaj a suliból.

Ez volt tíz éve. Ennyire tartotta magát egy kislány.

Elég azonban az is, ha megnézzük, micsoda képeket raknak ki magukról közszemlére az olyan lánykák, akik még nem végeztek a nyolc általánossal, vagyis még tizennégy évesek sincsenek! Úgy ki vannak sminkelve, hogy bármely kidobó simán beengedné őket felnőtt szórakozóhelyekre, mert kinéznek huszonkét-huszonnégy évesnek is. A műköröm alap. A pucsítós kép cicanaciban nem hiányozhat a repertoárból. És persze ezek a kis csibék, akiknek a tojáshéj még ott van a pucsítva kitolt fenekükön, a bögyüket is rendre kiteszik a kirakatba.

Hogy egy konkrét példát is említsek, egyik ismerősöm tizenhárom éves lányának igazi tetoválások “ékesítik” a testét, és az orrába egy szép nagy karika van belőve. A százezres telefonjával rendre pucsítós-cicimutogatós képeket posztolgat a közösségi oldalán, persze olyan sminkben, hogy aki nem tudja, mennyi idős, biztosra venné, hogy a huszonötöt is betöltötte. Csak sajnos van “egy kis gond” a kislánnyal: bukdácsol az iskolában. Mi lesz így belőle, ha még a nyolc általánost sem képes kijárni? Bár, mivel máris több mint ezerötszáz követője van, a képeiből és a testéből biztosan meg fog tudni élni…

Jut eszembe a követőkről. A szülő (vagy bárki más) nem gondol bele abba, milyen veszélyes az, ha a gyereke ennyire provokáló képeket rak ki magáról úgy, hogy az adatlapján még az is szerepel, melyik iskolába jár; valamint az ész nélküli posztoknak köszönhetően az is nyomon követhető, mikor merre őgyeleg?! Így aztán egy beteg elméjű pedofilnak igazán könnyű levadásznia.

Mennyire igaz a mondás: kiskutya is a nagytól tanul. Ezek a kislánykák is a nagy “sztároktól” tanulnak ám! Olvastam valahol, hogy az egyik amerikai énekesnő ezzel kezdi a napját: készít magáról körülbelül háromszáz képet, és azok közül választja ki a legtökéletesebbet, amit persze úgy rak fel a közösségi oldalára, hogy előtte a telefonján lévő programmal még kicsit kiretusálja. Azért elég szomorú, ha egy ember ezzel tölt órákat, mert annyira nincs önbizalma, hogy ha nem kap reggel több ezer pozitív megerősítést a neten keresztül, akkor ki sem lép az utcára.

Picit még visszatérek a “sztárok” által közvetített üzenetekre, amit a klipjeiken kívül az élő fellépéseiken is megfigyelhetünk. A könnyen dekódolható üzenet tehát ez: “Kurvás ruhában rázd a segged a pasiknak. Alázd meg női mivoltodat azzal, hogy a padlón vergődsz szexre kiéhezve. Ne szégyelld, ha berúgsz, és összeokádod magad a tömeg előtt”. Ilyenre is volt példa női előadótól! Azt hiszem, ennyi. Legalábbis nekem ez jött le a klipekből és fellépésekből, de gondolom, az általános iskolás kislányok sem értelmezik félre a nagy gigasztárok követendő példáját, azért viselkednek úgy, ahogy…

Nem akarok többet írni ehhez a témához. Az eddigi gondolatmenet is éppen eléggé lelombozott. Jobban teszem, ha ezt most befejezem, és inkább szép dolgokra koncentrálok. Mindenesetre néhány képet még mellékelek a bejegyzés végén, bár azok feldolgozásához sajnos kell némi lelki erő... (A rajzfilmfigurás bácsikával mélységesen egyetértek: néha én is átköltöznék egy normálisabb bolygóra.)

Kutya-kommunikáció

Legutóbb egy igen érdekes és roppant mód hasznos könyvön rágtam át magam. Jan Fennell Kutyapszichológia címmel írt egy olyan könyvet, ami amellett, hogy tele van kutyanevelésre vonatkozó tanácsokkal, még olvasmányos is. Szeretném összefoglalni, milyen pozitív változásokat hozott ez a könyv kutyatartó életünkbe.🐶

Történt egy nap, hogy leszedtem a dolgozószobában a függönyt rövidítés céljából. Ez a művelet még nem is járt különösebb (kutyazavaró) zajjal. Hanem amikor a helyére raktam, a csipeszek vadul zörögtek, miközben eligazgattam a függönyt a karnison! Többek között ez az a hang, amire vén, ámde vérmes kis vérebünk rettentően haragszik. Főleg mivel ez az ablak a teraszra néz, ahol Bogár úr őrhelye van. Amikor tehát a függönnyel motoztam, Bogár bősz ugatásba kezdett, és tapasztalatból tudtam, hogy mindezt még akkor is percekig folytatja majd, amikor már síri csend borul a buksijára az ablak felől…😅

Nos, ez volt az a pillanat, amikor is eszembe villant, hogy ideje letesztelni a könyvben olvasott egyik módszert. Mindössze ennyit kellett tennem: teljes nyugalmat és magabiztosságot sugározva kimennem, figyelmen kívül hagyni a házat rendíthetetlenül őrző ugatógépet, megállni az ablak előtt, figyelmesen szemrevételezni (továbbra is nyugalmat közvetítve a kutyus felé), végül egy árva szó nélkül visszamenni a házba. És működött! 😃 A szemem sarkából láttam, hogy Bogár uraság meglepődött a gazdi új reakcióján, de hamar leesett neki a tantusz, és csodák csodájára abbahagyta az ugatást! A módszer lényege egyébként roppant egyszerű: azt kell testbeszéddel ebünk felé közvetíteni, hogy mi vagyunk a falkavezér, a mi feladatunk nyugtázni, rendben van-e a territóriumunk (körbepisilnünk azért nem kell😂), nem fenyeget veszély, tehát nem tartozik a négylábúnk hatáskörébe, hogy önkényesen percekig óbégasson a vélt veszélyforrásra. Eddig oktalan módon mit csináltam? Bogár veszettül ugatta az ablakot, ha netán le merészeltem engedni a redőnyt, erre én ingerülten kinyargaltam, ráparancsoltam, hogy hagyja már abba, és persze nem történt semmi. Akkor hagyta abba az ugatást, amikor ő jónak látta. Azzal, hogy beszéltem hozzá, csak megerősítettem a kutyust abban, amit magáról gondolt, vagyis hogy ő a falkavezér, ő hoz döntéseket, én pedig alatta állok a rangsorban, tehát rám nem kell hallgatnia, mivel én nem parancsolok neki. Nem biztos, hogy meglepő dolgot fogok mondani, de az állatok az emberi szavaknak nem az értelmét fogják fel, hanem a hanglejtést, illetve azt, amit közben feléjük sugárzunk. Testbeszédből értenek.

Van egy másik példám is, hogy a könyvben olvasottakat valóban hatékonyan lehet hasznosítani. Ám előbb lássunk egy negatív példát arra, buta módon milyen érzéseket váltottam ki feleslegesen a kutyusomból. Amikor tavaly nyáron állatorvoshoz vittük oltásra, aggódtam amiatt, hogyan fog viselkedni új gazdái kezei alatt a kis szőrmók (anyósoméktól örököltük meg Bogarat). Szóval, amikor beraktuk újdonsült kedvencünket a kocsiba, reszketett szegénykém, mint a nyárfalevél, annyira átragasztottam rá a feszültséget. Pedig nem tudta, nem tudhatta előre az a jószág, hogy szurit fog kapni. Annyit tudott csak, hogy a falkája egyik tagja (én) sík ideg. Többé ilyet nem csinálok, az tuti. Előbb lemegyek alfába, és csak utána indulunk majd el szurira.😊

Na de lássuk azt az élményt, amiben az okos kis kutyánk részesített minket nem is olyan régen! Eddig nálunk (és szerintem ezzel sokan vannak így) a kutyasétáltatás a következőképpen nézett ki: Bogár hat ló erejével húzta a pórázt - természetesen füle botját sem mozdítva “Lassíts már!” parancsszavunkra -, elvonszolta a két nyugtalan és feszült gazdit úgy két saroknyira a háztól, kifulladt, lefeküdt a fűbe, így jóformán nekünk kellett őuraságát hazacipelnünk. Nem túl idilli kép, ugye…😏

A fent említett könyv elolvasása óta imígyen zajlott le ez a kutyus számára oly kellemes és kalandos foglalatosság: kutyasétáltatás előtt Tibimmel felvettük legnyugodtabb állapotunkat, elindultunk, és amint elkezdett húzni Bogár (természetesen az első másodpercben), megálltunk, leguggoltam hozzá, és gyengéden, de ugyanakkor határozottan visszatartottam. Nem kiabáltunk rá, hogy “Lassíts”, vagy “Bogár, ne húzz már”, hanem szépen nyugodtan mindössze annyit közöltünk vele testbeszéddel, hogy ha húz, akkor nem haladunk. Nem ő a falkavezér, nem ő hozza a szabályokat. Amikor lenyugodott kissé, újra elindultunk. Persze belelkesült a kis szörny, húzott, újra leguggoltam, lefogtam, vártam, hogy csillapodjon, és így tovább. Kiváló edzés volt ez egyébként a lábamnak, mert vagy egy tucatszor le kellett guggolnom hozzá. De működött a dolog! Megértette a kutyusunk a lényeget. Hazafelé csodák csodájára nem feszült a póráz (mint addig), hanem szépen lazán tudtuk vezetni Bogarat, aki már mellettünk bandukolt, és nem úgy húzott minket előre, mint aki igáslónak képzeli magát. A séták elején még be szokott lelkesedni Bogár, de ilyenkor elég annyi, hogy megállunk, nyugodt hangon (véletlenül sem kiabálva) ennyit mondok: ”Állj!”, és ő rögtön lecövekel, elgondolkodik, lenyugszik, majd ha szólok neki, szépen sétálhatunk tovább. Ez hatalmas előrelépés az eddigi “vonszoltatásunkhoz” képest, igazán büszke vagyok az okos kis kutyusunkra!😇

Annak, aki szeretné jobban megérteni a kutyája viselkedését, és hatékonyan szeretne kommunikálni vele, jó szívvel ajánlom Jan Fennell Kutyapszichológia című könyvét. Érdemes rászánni azt a pár órát az elolvasására, és persze a többi időt a gyakorlásra, hiszen ha megtaláljuk kedvencünkkel a közös nyelvet, nyugodtabb és boldogabb mindennapok elé nézhetünk.

Az én okos kutyám!💗