Odakint az idő napos,
itt vagyok az Alföldön.
Lábam immár sárban tapos,
koszos lesz a lábkörmöm!
elkezdek hát szaladni.
Tyúkszem lett a lábamon,
mégsem fogom feladni.
Mit keres a pusztában?
Látom ám, hogy nincs jó kedve.
Én lennék az útjában?
gáton, mezőn, réteken.
Végül úgyis célba érek,
s megkapom a rétesem!
“Írásterápia” néven indítottam egy YouTube csatornát, amelyen elsősorban saját írásaimból tervezek szemezgetni, ám lesznek még könyvajánlók is; valamint az írás világával kapcsolatos tapasztalataim, élményeim, és amit még az élet hoz.
Ezt a versikét saját felolvasásomban az alábbi linken hallgathatod meg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése