Tornádótámadás

Ha úgy fejezem ki magam, hogy Tornádó nevezetű kandúrkánk jobban félti a hasát, mint a világ leggondosabb édesanyja újszülött gyermekét, akkor túl szerény voltam.😅

Egyik délután arra értünk haza a férjemmel, hogy a konyhaablak párkányára gondosan odakészített cicatávoltartó-mechanizmus szét van rombolva, és néhány eleme a földön hever szanaszét! Egyébként a cicacsapda annyiból állt, hogy két hosszúkás virágtartót teleraktam földdel, a tetejére szépen ráhalmoztam néhány szép kavicsot és kagyló-, valamint csigahéjat, végül az egyik tartóra ráköltöztettem egy fából készült szarvascsaládot. Ez a "távoltartó berendezés" hónapok óta annak rendje és módja szerint be is töltötte a funkcióját. Ám egy napon…

...igen, azon a bizonyos napon Tornádó megvadult! Mégsem hibáztatom őt. Egyem meg a kis zúzáját, megszokta a lelkem, hogy menetrendszerűen felkel a gazdi (én) hajnal fél ötkor, akinek első dolga, hogy megetesse őméltóságát. Aznap azonban kicsit elaludtam, ami miatt háromnegyed órát késtem a reggeli felszolgálásával.😱 Botrány!😂 Ráadásul, ami még tovább rontotta az amúgy is kényes helyzetet, az volt, hogy az addig megszokott menetrendet is felborítottam. Egy héten keresztül ugyanis otthon maradtam tanulni, tehát Tornádó egész nap a jó meleg előtérben szunyókálhatott a kazán közelében. A csapdatámadás napján azonban átmentem Berénybe apósomék varrodájába. Szegény cicám biztosan kétségbeesett, és sehogyan sem értette, miért nem mehet be a jó melegbe. Gondolom, a konyhaablak párkányán nyivákolva próbálta magára vonni a figyelmet, ám mindössze az üres lakás csendjét kapta válaszul.

Az incidens után férjemmel meg voltunk győződve róla, hogy cicánk a padlás felől közelítette meg a célzónát. Éppen ezért áldoztunk arra egy egész órát csütörtök este, hogy gondos torlaszt készítsünk egy újabb Tornádótámadás ellen a padlás felől. Elkészült a mű, visszarendeztem a szétzilált szarvascsaládot, és nyugodt szívvel nyugovóra tértünk.

Másnap kora reggel a sötét lakásban csíkszemmel kibóklásztam wc-re, majd miután felkapcsoltam a konyhában a villanyt, hirtelen a semmiből nagy zörgés támadt a konyhaablak felől. Hevesen dobogó szívvel a hang irányába fordultam (immár kikerekedett szemekkel), és azt láttam, hogy Tornádó a szúnyoghálón csimpaszkodik, miközben veszettül nyávog. Hirtelen felindulásomban sajnos a piroslámpás negyedben dolgozó nők jelzőjével illettem a kandúrom szőrmókos szülőanyját.🙊 Ezt utána meg is bántam. Hiszen nem tehet róla ez a kis ösztönlény, ha ennyire eluralkodik rajta abbéli félelme, hogy netán késik a reggelije!!

Természetesen beengedtem őt az előtérbe, nyomban szervíroztam a reggelijét, majd miután elfogyasztotta azt, szépen felugrott a székére, megmosakodott, megnyugodott, és elszenderedett. Reggelizés közben a férjemmel levontuk a konklúziót: a cicánk vagy helyből képes minden gond nélkül megugrani az egy méter harmincat, vagy titokban rúdugró bajnok.😏

Most újabb cicatávoltartó megoldáson töprengünk a férjemmel. Addig is leszereljük a szúnyoghálót, mielőtt az a dög (ezt csupa szeretetből írom) még szétcincálná, és a szarvascsaládot is beköltöztettem a műhelybe.

Mellékelek néhány képet. Az egyiken a kettészakított szarvascsalád látható, a többin pedig azok a békés jelenetek, melyek azt mutatják meg, mennyire jól érzi magát Tornádó a reggelije után.

(Jut eszembe, mielőtt bárki megsajnálná ezt a kis szörnyet, amiért nem lakhat bent a házban, közlöm, hogy tavaly egy príma agglegénylakot rendeztünk be neki és Bogárnak a műhelyben, ahová szabad bejárásuk van.)