Vészesen közeledett december 7-e, az írásbeli, illetve
szóbeli vizsga napja. Előtte azonban az utolsó két tanítási napon (november
28-29.) az elméleti részt oktató tanárunkkal voltunk ismét, aki különböző
feladatokat hozott nekünk, hogy rágyúrhassunk az írásbelire.
Na hiszen, az a rágyúrás… A többiek úgy vélték, nekik bőven
elég a november 30-tól december 6-áig tartó hétnapos felkészülési idő a három év
anyagának elsajátítására, ezért jóformán csak én vettem részt interaktív módon
a “kérdezz-felelek játékban”.
Erről eszembe jutott, hogy pár szóban kitérjek a tanulási
módszeremre. A leghatékonyabban asszociálva tudok tanulni. Mivel vizuális típus vagyok, ezért az így elsajátított ismeretanyag elég jól be tud
vésődni az agyacskámba. Az anyagismeretet például a következő
képzettársításokkal rögzítettem. Vegyük mondjuk a szintetikus szálasanyagok
közül a polipropilént. Mi jut erről eszembe? Hát egy polip! Nézzük ezeknek az
anyagoknak a jellemzőit:
- hőállósága gyenge (ezért fő meg a polip)
- kopásállósága kiváló (láttál te már kopott polipot?)
- kis szennyeződési hajlam (láttál te már koszos polipot?)
- színezhetőségük rossz (találkoztál már színes polippal?)
- fényállóságuk gyenge (ezért laknak az óceán mélyén).
Vagy egy másik példa: polivinil-alkohol. Valamiért erről a
tengerészek jutottak az eszembe.
Jellemzők: nedves állapotban hőre érzékenyek (elképzeltem,
ahogy részegen kidőlnek a tűző napon). Vagy, ezekből a szálakból mik készülnek:
sebvarró cérna (részeg matróz elesik, mehet az ügyeletre összevarratni a
sebét); halászfelszerelések (ez adott). Így elég szórakoztató volt a tanulás.😄 Na, de elég ebből a kis kitérőből ennyi.
Felvirradt a nagy nap! Úgy volt, hogy 10-től 1-ig tart majd
az írásbeli, utána rögtön húzhatjuk is a szóbeli tételeket. Mondom, úgy volt!
Ám 7-én reggel azzal fogadott minket a varrásoktatónk, hogy kicsit változott a
terv, aznap csak írásbeli lesz, a szóbelit áttették 13-ára, a gyakorlati vizsga
után. Hú, hogy örültek a többiek! Nyertek még öt napot! Bár szerintem egyes
csoporttársaimon plusz öt év felkészülési idő sem segített volna…😏 Engem kicsit
bosszantott a dolog, hiszen szívesen túl lettem volna az elméleti részen
7-én, mert már untig ismételtem azt a negyven szóbeli tételt.
Na mindegy, megírtuk az írásbelit, mehettünk haza. 12-én,
hétfőn találkoztunk újra, aznap varrtuk meg a bélelt blézert, valamint egy
egyszerű kötényt. A varrásoktatónk igazán kitett magáért, végig bent volt
velünk a műhelyben, segített, ahol csak tudott! Na igen, annak, aki az
alkatrészeket sem volt képes felismerni, kellett is a segítség…
Mindenesetre meglepő módon mindenki időben be tudta fejezni a munkáját.
13-án már csak az utolsó próbatétel várt ránk: meg kellett
varrni egy darab szoknyát, és ahogy készen lettünk vele, mehettünk is át a
másik terembe szóbelizni.
Hárman úgy nagyjából egyszerre fejeztük be a szoknya
megvarrását, tehát el is indultunk a tanműhellyel szemközti terembe a
vizsgabizottság színe elé. A legbátrabb rögtön leülhetett velük szemben,
hogy elregélje, hogyan készítette el a beadandó szoknyáját (saját alkotásomról a bejegyzés
végén képet mellékelek). Amíg tehát “feleltem”, a többiek kihúzták a tételüket,
és leültek, hogy kidolgozzák azt.
Amikor végeztem, én is elvonultam egy üres padba, hogy
összeszedjem a gondolataimat a kihúzott tételem A és B részéről egyaránt. (Aki kíváncsi rá, annak elárulom, hogy a sorozatgyártásban készülő szoknyák
gyártástechnológiájáról, valamint a varrógépek használatának
biztonságtechnikájáról kellett beszélnem).💁
Időközben szépen lassan a többiek is beszállingóztak. Amikor
végeztem a felelettel, elvonultam a leghátsó padba, hogy senkit ne zavarjak.
Meg persze roppant kíváncsi voltam a többiekre. Legfőképp “A Bosszúállóra”, aki
vizsga előtt mindenkit - természetesen engem kihagyva - szőlőcukorral kínált,
mondván, az mennyit segít az agynak. Nem akartam lelombozni szegényt: a
szőlőcukor azon nem segít, aki nem tanult. Az nem csodatévő cukor.
Szóban forgó leányzó is sorra került tehát, hogy számot
adjon a tudásáról. Vagyis, őőő, …na jó, ez a mondat így nem egészen helytálló,
hiszen nem volt neki semmilyen tudása. Igaz ugyan, hogy a tanfolyamon azzal
menőzött, hogy a beadandó szoknyájának a dokumentációjához ő nem csak egy
számlát csatol (mint ahogy azt kellett volna), hanem egyenesen könyvelést
készít hozzá, mert ő azt hat évig tanulta! Nem nagyon értek a dologhoz, de nem
tudom elképzelni, hogy 1 db szoknyáról hogyan lehet egy egész könyvelést
elkészíteni. Másrészt ahhoz képest, hogy ez a nagyon okos csoporttársam hat évig
közgazdasági jellegű iskolába járt, szóbelin nem tudott egyetlen értelmes mondatot sem
összerakni a magánvállalkozók által fizetendő adókról. Csak rizsázott. Jobban
mondva - hogy egy kulináris jellegű hasonlattal éljek -, az nem rizsázás volt,
amit előadott, hanem moslék!
Ennek a jó képességű lánynak a kebelbarátnőjének azonban még
ezt a pocsék feleletet is sikerült alulteljesítenie. A kihúzott tétele B része
a piackutatásról szólt. Elismerem, roppant nehéz téma. Főleg úgy, ha valaki
bele sem szagol a tanártól kapott, kidolgozott tételbe! Az A rész viszont… Hú,
erről nem tudni semmit! Az A rész különböző nőiruha-típusokról, illetve azok
díszítési módjairól szólt. Segítségképpen egy lapon tizenöt különböző ruha
modellrajzát is megkapta a vizsgázó. Ennek ellenére, amit a csoporttársam ki
tudott nyögni, az mindössze ennyi volt: “Hát őőő, csípőből bővülő ruha”. Na de
az összes ilyen volt?!! Sehol egy A-vonalú, netán egy egyenes vonalvezetésű?
Jó, igazságtalan voltam, azért volt még egy mondat, amit fel tudott mutatni a
felelő: “Díszítési módok, hát őőő …masni, öv…, …masni”. És ezek után ne kezdjen
el a szemem tikkelni, ha arra gondolok, hogy a legrosszabb jegy a csoportban hármas volt! Sehol egy gyenge kegyelemkettes! Akkor én minek törtem magam
annyira azért a négyesért? Na jó, ez buta kérdés volt. Természetesen azért, hogy
a későbbiekben hasznosítani tudjam a megszerzett tudásomat. Amit, hála
Istennek, senki nem vehet el tőlem. De nem csak ez vigasztal. Ha nem tűnik
nagyképűségnek, bátorkodom megjegyezni, hogy a bizonyítványok kiosztásakor
ezeket a szavakat intézte hozzám a vizsgabizottság elnökasszonya: “Nem sok
hiányzott az ötöshöz. Érdemes ezt a szakmát magasabb szinten elsajátítania,
javaslom a továbbtanulást.”
Befejezésként már csak egy hozzáfűznivalóm van a témához.
Miért a címválasztás? Nos, aki nem éri fel ésszel, hogy saját érdeke lenne
tanulnia és szorgalmasan gyakorolnia választott szakmáját, az sajnos egy
felelőtlen örök gyerek marad. Hiszen gyerekeknek szokták mondogatni a szüleik,
hogy ne a tanár miatt tanuljanak, de még csak ne is a szülők kedvéért, hanem
saját maguk miatt!
És végezetül az ígért képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése