12.760 felülés - kipipálva

Nem biztos, hogy mindenki elhiszi, de négy és fél hónap alatt megcsináltam 12.760 felülést. Terv a lelke mindennek című írásomban részletesen kifejtettem, mekkora adagokban terveztem ezt elvégezni, milyen akadályba ütköztem a kivitelezésénél, és egyáltalán, mi késztetett arra, hogy ennyi felülést végigküzdjek.

Mivel ennek a küldetésnek is a végére értem, pár mondatban összefoglalnám, hogy érzem most magam.

Néhány alkalommal - szerencsére tényleg nem sokszor - bizony előfordult, hogy vagy iszonyú fáradt voltam, vagy egyszerűen nem volt kedvem végigküzdeni az én kis aznapi adagomat; vagy pedig valamelyik porcikám nem óhajtotta az edzést (esetleg egyik sem🙈). Ilyenkor mindig arra gondoltam, hogy csak az előírt 240 darabra kell koncentrálnom, és minden elvégzett felüléssel egyre csak fogy az adagom. Másrészt pedig veszélyes lett volna engedni a kísértésnek és elnapolni az edzést, mert akkor egy idő után azon kapom magam, hogy tűzhetek ki egy újabb határidőt, ráadásul a saját hibámból.

Így tehát 4 és fél hónap alatt végigcsináltam a 240 felülést 53-szor. Jaj, elnézést, az utolsó kettőn kicsit módosítottam. Azokat összevontam, és mivel sehogyan sem tetszett, hogy a kettő együtt csak 480-at tesz ki, így felkerekítettem 500-ra.😅

Képmutatás lenne részemről, ha nem vallanám be, hogy kicsit be voltam ám rezelve az ötszáz felülés előtt. Ám felvérteztem magam egy lélekerősítő táblázattal, elindítottam egy aranyos és szórakoztató animációs mesét (Villám és a varázsló), és nekikezdtem. Az előre elkészített táblázat tulajdonképpen csak annyiból állt, hogy ötvenesével pipálgattam az elvégzett adagokat. Háromnegyed óra alatt végeztem is az egésszel, ám fontos megjegyeznem, hogy előtte öt percen át melegítettem (na nem az ebédet, hanem az izmaimat), és a végén három percig nyújtottam. Így izomláz és egyéb húzódások nélkül megúsztam a dolgot.

Jogos lehet a kérdés: hogy a fenébe tudtam megcsinálni ötszáz felülést? Válaszom: a jó öreg fokozatosság elvét alkalmazva. Hiszen nyilván nem úgy jöttem ki anyukám hasából, hogy ötszázat egymás után meg tudok csinálni, ugyanis X hetes koromig még a fejemet sem bírtam felemelni.😂 Tehát fokozatosan, kitartó és kemény munkával sikerült ezt elérnem. Elárulom, közben megtapasztaltam, hogy az elmében ötvenszer annyi kitartás van, mint az izomban.😎

Hm, most nosztalgiával gondolok vissza a kezdetekre. Könnyű volt megszokni a rendszerességet, vagyis a 240 darabos adagokat. Sőt, egy idő után annyira belejöttem a felülésekbe, hogy annak örültem, amikor akadt a napomban egy kis extra szabad idő edzeni. Annyira a szenvedélyemmé vált ez a fajta testmozgás (is), hogy amikor megkarmolta sógornőm macskája a kezemet, és a kiserkenő véremet néztem, akkor ezzel vigasztaltam magam: sebaj, ettől még a felüléseket meg tudom csinálni.😃

Jut eszembe az egymás utánról. Még az elején, amikor meséltem egy ismerősömnek a felülés-tervemről, akkor elkerekedett szemmel megkérdezte tőlem: “De hát hogy csinálod meg a 240-et? Egymás után?” Pókerarccal ennyit válaszoltam: “Hát nem is egymás előtt.” Vagy ezt hogyan kellett volna értelmeznem? Egymás mellett?😄

Egyébként ugyanez az ismerősöm mesélte, hogy amikor kick boxra járt, akkor a vizsgafeladatuk többek között 120 felülés volt. Csak nekik közben még ütötték is a hasukat. Nos, szerencsére az én hasamat otthon senki nem püfölte a felülések közben, de néha így is megszenvedtem velük.

Még ehhez a témához kapcsolódik, hogy nincs ugyan tévénk, mégis szeretek ilyen-olyan műsorokat nézegetni a YouTube-on vasalás, takarítás, vagy éppen a felülések végzése közben. Nnna, belefutottam egy sorozatban futó életmódműsorba. Az elején még tetszett is. Aztán egyre többször háborodtam fel azon, mekkora bődületes baromságokat beszélnek abban a műsorban. Egyik kedvencem például az volt, amikor mutattak egy olyan asszonyt, akinek sikerült harminc kilót lefogynia (ez szép és jó), és aki azóta minden másnap megcsinál hétszáz felülést! Ekkor majdnem eldobtam a vasalót!😅 Hogy elhiggyék a nézők ezt az állítást, szépen be is mutatta ez a hölgy a riportban a “tudományát”. Emberek! Könyörgöm, ne keverjük már össze a felülést azzal, mint amikor az ember a tarkójára tett kezei segítségével húzgálja fel a fejét! Elismerem, hogy a helyesen végzett hasprés valóban hatásos edzésforma, de azt nem úgy kell csinálni, mintha üldözne minket a tatár! A riport végén visszakapcsoltak a stúdióba, ahol is a műsorvezető csajszi lelkesen tapsikolt erre a “hatalmas teljesítményre”…

Ami viszont még ennél is jobban felháborított, az az volt, amikor azt merészelték állítani, hogy van olyan gép, ami öt alkalom után kockahasat eredményez. Ekkora baromságot! Ha kötekedni akarok (és miért ne akarnék😁), akkor megjegyzem, rögtön szemet szúrt, hogy ennek a kockahasat készítő csodamasinának a kezelője igen zsíros hassal büszkélkedhet. Ő vajon miért nem fekszik a gép alá? Ezt a varázslatos kütyüt egyébként nem ok nélkül mutogatták. Még a legelső műsorban beharangozták, hogy ennek az életmód magazinnak az egyik női képviselője majd a gép segítségével kockahasat villant nekünk. Nos, vagy a gép romlott el időközben, vagy a szerkesztő pont azt a részt vágta ki a műsorból, ahol ez megtörténik, mindenesetre végigszenvedtem ezt a hülye sorozatot, de kockahasak nem villantak benne. Ellenben én közben hónapokig rendületlenül dolgoztam a saját kockahasamon, ami - bevallom - nem akar egykönnyen összejönni. Ha tehát úgy gondolod egy gépről vagy szerről, hogy az túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor törődj bele, hogy az valóban túl szép ahhoz, hogy igaz legyen!😅

Na jó, belátom, túl szigorú vagyok. Én kérek elnézést a túlzott és indokolatlan szkepticizmusomért! Valóban létezik olyan gép, amivel kockahasat lehet elérni, akár már egy alkalommal! Számítógépnek hívják, amin photoshop program is van.

Még annyit hozzáfűzök a témához, hogy azért szeretem jobban a felüléseket, mint a haspréseket, mert előbbi a hasizmon kívül erősíti még a mellkas-, hát-, nyak izmait, továbbá a csípő stabilizáló izmait, valamint a combizmokat is. Hát kell ennél több?

Találtam egy idevágó idézetet Arnold Schwarzeneggertől:

“Az emberek nevetni fognak az álmaidon, aztán meg utálni fognak, amikor valóra váltod őket.”

Úgy érzem, kellőképpen kimerítettem ezt a témát. Innentől kezdve - a szintentartás kedvéért - heti egy-két alkalommal megcsinálok 250 felülést, de emellett már el is kezdtem a fegyencedzést, aminek élményeiről a későbbiekben készítek beszámolót.

Szemléltetésképpen csatolok néhány képet. Az első a kis lélekerősítő táblázatomat mutatja, a második a felülések hatására erősödő izmokat, a harmadik pedig azt, hogy bizony még mindig nincs kockahasam. (Hm, talán ki kellene próbálnom a csodamasinát...)