Tornádó tortúrája

Furcsa jelenségre lettem figyelmes múlt pénteken. A cicánk nem ette meg az előző napi vacsoráját! Ilyen még nem fordult elő vele, amióta nálunk van. És ez csak a kezdet volt, Tornádó ugyanis a hétvégét gyenge téblábolással és erős éhségsztrájkkal töltötte. Egész hétvégés aggodalmam sajnos nem volt alaptalan, el is mesélem, mi történt szegénykémmel.

Mivel Murphy törvényeinek minden téren működniük kell, a cicusunk pont akkor robbant le, amikor is hétvége lévén nem rendelt az állatorvos.😒 Hétfőre éppen elegendő mennyiségű zsepit sírtam tele bősz aggodalmamban ahhoz, hogy telefont ragadjak, és megtudakoljam az állatorvostól, színe elé járulhatunk-e étvágytalan és levert kandúrommal. A pozitív válasz hallatán már nyalábolódtunk is fel a férjemmel,és amíg ő kiállt a kocsival, addig én féltő gonddal behelyeztem cicusunkat a szállítókosarába, amibe előzőleg bekészítettem otthoni pihenőkosarából a megszokott, ismerős párnáját.

Nos, Tornádó mérhetetlen türelméről tesz tanúbizonyságot, hogy a bő félórás várakozás során szép nyugodtan feküdt a kosarában, és onnan kukucskált ki hatalmas pupillákkal a többi négylábú páciensre. Végre sorra kerültünk, ám kandúrkánk méltóságát a vizsgálat első percében máris megcsorbították egy nem szájon át történő hőmérőzéssel.🙈 Kiderült, hogy lázas a lelkem, ezért nem evett jóformán semmit annak ellenére sem, hogy térdenállva, buksisimi kíséretében rimánkodtam neki napokig.😅

Következett egy alapos vizsgálat, ami tartalmazott egy testsúlymérést (4,4 kg), egy pocak-, és toroklapogatást, valamint szájba történő bekukkantást. Mindezek után Tornádó - nemtetszését kifejezendő - úrimód visszavonult mobillakosztályába, azaz a cicakosárba. A neheze azonban csak most közelített felé egy injekcióstű formájában.😬 Egyébként végtelenül jámbor cicusunk a szuri közben méltatlankodva miaukolt egy jó hosszút, de a doktornő szerint ez nem is volt csoda, hiszen biztosan csípett neki a szer.

Tortúránk, valamint az anyagiak rendezésének végeztével mehettünk is haza békés fészkünkbe. A szurival igen jó kis koktélt kaphatott Tornádó, ugyanis amint kivettem a kosárból, és megkínáltam cicaeledellel, máris mohón nekiállt falatozni. Na jó, túl mérsékelten fogalmaztam: úgy nekiesett a kajának, mint aki egy kéthetes diétás táborból tért haza!😂 Sőt, étkezése befejeztével hálásan dörgölőzött a lábunkhoz, jelezvén, milyen jól tettük, hogy elvittük őt a doktor nénihez.

Majd’ elfelejtettem egy kedves kis epizódot. Kérdeztem a doktornőt és asszisztensét, emlékeznek-e a kis fekete morgós kutyánkra (ugyanis előző évben Bogarat ott “férfiatlaníttattuk”). Kis gondolkozás után a doktornő vigyorogva megjegyezte: “Ja persze, amelyik motorosat játszott.” Na szép, szegény kis injekciónak-veszedelmes-morgással-hősiesen-ellenállni-próbáló kutyánkat így kinevetni! Persze én is megmosolyogtam Bogár nem túl hatékony ellenállását a szurival szemben. Való igaz, hogy Bogár morgása módfelett hasonlít egy jól karbantartott Harley Davidson hangjára.😄

Ominózus eset óta eltelt bő egy hét, és boldogan jelenthetem, hogy visszakaptuk a mi régi cicánkat! Kora reggel hangos és követelőző miaukolással követeli az őméltóságát megillető reggelijét, esténként üldözősdit kell vele játszani, rendszeresen levadássza a kutyánkat, és lelkesen kommunikál velünk a maga módján.

Az alábbi fotókon kisebb csoportkép keretében lettem megörökítve két darab egészséges, négylábú, szőrmókos, pozitív energiatöltetű szeretetgombócommal.💓 (A kötés a karomon mindössze azt jelzi, hogy aznap véradáson voltam.)