A mozgás nem szégyen!

Történt egyszer, pontosabban augusztus utolsó vasárnapján, hogy apósommal elmentünk a füzesgyarmati strandra. Mivel egyaránt szeretek úszni, a hűvösben elmélkedni és vezetni is, így boldogan vállaltam a sofőr szerepét, hogy Gyuszi bá’ nyugodtan el tudjon poharazgatni a “strandos barátaival”.

Az a helyzet, hogy semmiképp sem akartam eltérni az edzéstervemtől, ezért előző nap a strandfelszerelésemhez gondosan hozzácsomagoltam egy amolyan instant edzőfelszerelést is. Aznapra 250 felülés volt előírva. Bemelegítésképpen leúsztam hat hosszt, majd átöltöztem száraz ruhába, leterítettem a napágyam mellé a polifoamot, és nekiláttam elvégezni a felüléseket. Gondolom, adott színhelyen nem éppen a szokványos testmozgást (tehát nem a napozás címszó alatti mozdulatlanul fekvést) végeztem, de cseppet sem zavartattam magam, hogy esetleg megbámulnak majd miatta. Egy kedves, középkorú házaspár épp arra járt, és leültek a mellettem lévő padra. Aznapi fejadagom teljesítése közben beszédbe elegyedtünk, és bizony a hölgy kedvet kapott a felülésekhez! Na, nem ott rögtön kezdett neki, de látszott rajta, hogy ő ezt otthon ki fogja próbálni. El is láttam néhány hasznos praktikával.

Edzés után jóízűen befalatoztam jól megérdemelt kakaós-meggyes zabkásámat, majd ebédig olvasgattam. Apóssal marhapörköltet ebédeltünk, csakhogy mivel én pont egy szénhidrátmegvonásos diéta kellős közepén jártam, így köret nélkül, savanyúsággal kértem az adagomat. Nagyon finom volt, és bizony betyárosan jóllaktam. Egy finom kávé pedig a hab volt a tortán.

Ja igen, volt egy vicces kis epizódunk. Elöljáróban megjegyzem, apóssal jól megértjük egymást, vevők vagyunk egymás poénjaira, ugratására. Miközben ebédünket fogyasztottuk, az étterem zsúfoltsága miatt tanácstalanul tébláboló idősebb házaspárnak felajánlottam, hogy üljenek nyugodtan az asztalunkhoz.

Nemsokára apóssal elpusztítottuk az ebédünket mind egy szálig, és úgy láttam, hogy ő még szívesen ejtőzne egy kicsit. Igen ám, de a mellettünk lévő asztalnál két "úriember" úgy füstölt, mint a gyárkémény, ezért benyújtottam rögtönzött szóbeli indítványomat Gyuszibá’ felé, miszerint pucoljunk onnan íziben, különben megfulladok a cigifüsttől. Ő higgadtan, ámde huncut mosollyal a bajusza alatt ezt mondta: “Na, akkor azt még megvárom.”😅 Ekkor éreztem úgy, hogy nevetve az idős házaspárhoz kell fordulnom: “Igen, ő az én szeretett apósom!”

(Sajnos engem ezek a büdös cigisek mindenhol megtalálnak! Szerintem vadásznak rám. Mindenesetre apósom most már tudja, hogyan lehet engem a legkönnyebben eltenni láb alól…)😂

Mindezt azért meséltem el, hogy lásd, ha egyszer elhatározod, hogy odafigyelsz magadra, akkor attól csak te magadat térítheted el! Elvégre nem kötelező a strandon egész nap feküdni és lángost, valamint édességeket falni. Nem hinném, hogy kitiltanának akármelyik strandról, ha ott végzel egy kis testmozgást!

Kedves Olvasó! Amondó vagyok, fogalmazzuk át a következő, alaposan bejáratott mondásunkat, mely így szól: “Szégyen a futás, de hasznos”! Innentől hangozhatna így is: “Nem szégyen a mozgás, sőt, hasznos!” S hogy ez mennyire igaz, arról bővebben írtam A testmozgás hihetetlen előnyei című bejegyzésemben.