Augusztus 28-a van, vasárnap. A füzesgyarmati strandon
vagyok. Egy hatalmas fa árnyékában pihenek egy napozóágyon, és figyelek.
Bizony. Azt számolgatom, hány elhízott gyermek lófrál a strandon. Ragyogóan süt
a nap, lelkem mégis borongós.
Az egy dolog, ha egy felnőtt ember bezárja magát a
zsírbörtönébe, de szerintem enyhén szólva sem fair dolog egy kisgyermeket arra
kárhoztatni, hogy betegen, szomorúan, testi-lelki fájdalmakkal kísérve és 5-13
évvel megrövidítve élje le az életét. És most nem túlzok!
Mielőtt továbbmennék, tudod mi motivált arra, hogy írjak
erről a témáról egy nem túlságosan finomkodó bejegyzést? A következő jelenet:
pihengetek az árnyékban. Eldöcög előttem egy elhízott család. Szegény tízéves
forma kislány sírós hangon panaszkodik a szüleinek: “De nem a hasam fáj, hanem
a derekam!” Szegény gyereknek máris fájdalmai vannak a
túlsúlya cipelése miatt. Elképzelni sem merem, milyen pusztítást végzett a
túletetés és mozgáshiány a testén belül!😔
Szörnyű, milyen messzire tud elkalandozni a fantáziám, és
hogy emiatt néhanapján mennyire bunkónak tűnhetek. Mindegy, vállalom, és
felvázolom a következő kis fantáziaképemet. Áll a gyerekmedence mellett apuka
az elhízott kisfiával. Nem tudom visszaparancsolni a bennem lévő kisördögöt,
ezért felnyalábolom magam, odamegyek hozzájuk, leguggolok a gyerek mellé, és
mosolyogva közlöm vele: “Látom, hamarosan kistestvérkéd lesz.” Majd felállok,
apukához fordulok, és a hasára sandítva megkérdezem, mikorra várja a babát. Ugyanis
ez a gyerek szemében példakép értékű, eldeformálódott testű férfiember úgy néz
ki, mint egy 9 hónapos terhes! Ehhez kapcsolódóan azt is nagyon bírom, amikor
egy csúnyán elhízott anyuka ezzel takarózik: “De hát én szültem egy gyereket!”
Ránézek, és önkéntelenül is a számra tolul egy kérdés: “Igen, és meg is ette?
Netán őt is fel akarja hizlalni mázsásra, hogy ne legyen mellette
kisebbrendűségi komlexusa a saját, hájtól rengő teste miatt?”
Elgondolkoztam azon, mi késztethet egy szülőt arra, hogy a
csemetéjét úgy hizlalja, mint egy disznót. Oké, hogy egy újszülött baba is
rózsaszín, meg egy kismalac is, de ez a hasonlóság elég ok arra, hogy a szülő
nemtörődömségével és/vagy rossz példamutatásával zsírsertést neveljen a
gyerekéből?!
Nem biztos, hogy mindenki egyetért velem, de az a szülő egyenesen veszélyezteti a gyerekét, aki a saját példájával szegényt a falánkság és
restség bűnébe neveli bele, aminek nem meglepő módon a beteges elhízás a
következménye.
Szörnyen sajnálom az elhízott gyerekeket.😟 Nem csak azért,
mert 80% esélyük van rá, hogy egész életükben kövérek és betegek lesznek, hanem
azért is, mert még a gyerekkorukat sem élvezhetik igazán! Persze annyi pillanatnyi
örömük azért van, amíg a szájukba tömik az egészségtelen és hizlaló, ámbár
finom falatokat. De megéri ez a pillanatnyi élvezet azért cserébe, hogy
kimaradjanak az önfeledt és fájdalommentes fogócskázásból, vagy hogy
kalandornak képzelve magukat fára másszanak? Netán hogy derékfájdalom nélkül
mászkálhassanak a strandon?... Sajnos úgy vagyok vele, hogy ha meglátok egy
elhízott gyereket, körülbelül annyira rossz érzés kerít a hatalmába, mintha azt
látnám, hogy szegényt éppen ütik!
Fájdalmas lehet szembesülni az igazsággal, de számomra
nagyon úgy tűnik, hogy a saját gyerekeiket hizlaló, maguk is zsíros szülők
jobban szeretik a bendőjüket, mint a saját porontyukat! Különben nem áldoznák
fel utóduk egészségét és boldog jövőjét csak azért, hogy ők maguk rendszeresen
az arcukba tömjék a finom falatokat, és hogy órák hosszat a fotelben
tespedjenek.
Az a legszörnyűbb az egészben, hogy a kapzsi, pénzéhes
élelmiszeripar a haszon érdekében manipulálja a gyerekeket. Vajon miért raknak
a legegészségtelenebb édességek mellé gyűjthető mesefigurákat vagy kártyákat
vagy mit tudom én miket? Hogy a gyerek minél több hizlaló vackot vetessen a
szülővel! Vajon miért nem csinálnak az üzletek soha olyan akciót, hogy friss
zöldség, gyümölcs, vagy bármilyen egészséges élelmiszer mellé csomagolnak
ajándék matricákat?!
Igazán rafináltak ám a gyorséttermek és pizzériák is! Azért
raknak kristálycukrot (azaz drogot, vagy ha jobban tetszik, mérget) a termékeikbe,
hogy a fogyasztók (főleg gyerekek és fiatalok) visszajárjanak, és azzal a
vacakkal hizlalják magukat. Na igen, a szemetet csak így lehet eladni:
függőséget okozó cukorral, és “ajándék” matricákkal (ami lássuk be, bele van
építve az árba).😏
Az a helyzet, hogy utánaolvastam a témának, és lúdbőrözött a
karom, annyira ijesztő dolgokkal szembesültem! Lássuk, mit tesznek ezek a
felelőtlen szülők a saját védtelen gyerekeikkel.
“A kaliforniai egyetem új tanulmányából kiderül, hogy a
folyamatos és nagy mennyiségű fruktózbevitel csökkenti az agy kapacitását,
gátolja a memóriát és a tanulást.”
“Az elhízott fiatalok egyharmadának már 11 éves korban magas
a vérnyomása.
A 15 éves kor alattiak között a cukorbetegség gyakorisága a
háromszorosára nőt az utóbbi 20 évben!”
Amit ebből kihallok: betegség!
“Három ijesztő tény:
- Már a 14-15 éves túlsúlyos gyerekek szemfenekén megmutatkoznak azok az elváltozások, amit a magas vérnyomás okoz. Emiatt néhány évtized múltán majdnem biztosra vehető az érrendszer és a vese károsodása, a cukorbaj.
- Ha a kövér kamaszlány teste túlságosan kiszőrösödik, leggyakoribb oka, hogy a túlsúlya miatt megváltozott a petefészek működése: többet termel a férfi nemi hormonokból. További következmény a menstruáció összezavarodása, és borítékolható a felnőttkori nőgyógyászati rendellenességek fellépése.
- A túlsúlyos gyerekeknél négyszer annyi csonttörés fordul elő, mert rosszabb az egyensúlyérzékük, a nagyobb súly pedig nagyobb erőhatást jelent az eséskor. De gyakrabban szenvednek különféle ízületi fájdalmaktól is.”
Kulcsszavak: szenved, fájdalmak, károsodás,
rendellenességek!!
Olyan esetről is olvastam, amikor az egyik orvos egyik kis
páciensénél, akit a szülei 40,5-ös testtömegindexűvé hizlaltak fel (halkan
jegyzem meg, a normál érték 18,5 és 24,9 között lenne), máris kialakult a 2-es
típusú cukorbetegség, magas volt a vérkoleszterinszintje, a vérnyomása, és
policisztás petefészke volt - mindez már tizennégy évesen!
Szerintem a legtöbb, elhízott gyermeket nevelő szülő nincs
tisztában azzal, mennyire megbetegíti a saját gyerekét! Pedig bizony egy
esetben sem ússza meg az elhízást szegény gyerek negatív következmények nélkül.
Nézzük, szüleiknek köszönhetően mi vár még rájuk:
“ Az elhízott gyerekeknél kilencszer nagyobb valószínűséggel
alakulhat ki magas vérnyomás, körülbelül négyszer nagyobb valószínűséggel a
2-es típusú cukorbetegség, valamint szív- és érrendszeri betegség, és megnő a
kockázata a daganatos betegségek kifejlődésének. Az elhízás 5-13 évvel is
megrövidítheti a gyerek életét.”
“S hogy miért hízik el a gyerek? Sokan ludasok ebben. A
reklámok úgy, hogy tömegével népszerűsítik az értéktelen, kalóriadús ételeket,
italokat. Az oktatási, egészségügyi kormányzat olyan formán, hogy gyakorlatilag
tovább csökkentette a testnevelés eleve kis óraszámát, és nem teremtett igazi
lehetőséget az iskolai tömegsportra. De a legfőbb felelős mégiscsak a szülő, az
anyuka. Aki kivédhetné a kívülről jövő káros hatásokat, és megvédhetné
gyermekét az elhízástól is. Például úgy, hogy nem “váltja ki” pénzért megvehető
“jóval”: csipsszel, hamburgerrel, csokival, értéktelen cukros löttyökkel a
személyes törődést, az ölelést, a játékot vagy a közös mozgást. És nem hagyja,
hogy gyermeke heti 25-30 órát üljön a tévé és a számítógép előtt (mert ennyi a
magyar átlag).
A kövér gyerekek lefogyasztása nehéz és időigényes feladat,
amiben az anyának kulcsszerepe van. Gyermekorvosok szomorú tapasztalata, hogy a
legtöbb szülő képtelen a változtatásra, főleg ha maga is kövér. Genetikai
adottságokra, hormonzavarra hivatkoznak, ami 99 százalékban teljesen alaptalan.”
Amit ki akartam hozni mindebből, az az, hogy vajon mennyiben
különbözik a gyerek felhizlalása az ütlegeléstől? Mindkettővel testi és lelki
fájdalmat okoznak neki. Ugyan mennyivel jobb az, ha egy kislánynak minden
lépésnél fáj a dereka vagy térde, mint ha ráhúznak a hátára vagy kap egy
nyaklevest? Vajon kevésbé megalázó, ha nap mint nap csúfolják a gyereket a
kövérsége miatt, mint ha kap egy pofont? Esetleg megbocsátható a szülőnek,
ha a gyereke a saját zsírbarikádja miatt nem tud olyan felszabadultan mozogni,
ahogy egyébként az az ösztönéből fakadna?
Ahh, már megint sikerült feltennem egy rakás olyan kérdést, amire soha
nem fogok választ kapni.😒 Ülhetnék itt napestig, akkor sem fogom megérteni
ezeket az embereket. Persze azt is tudom, hogy sokan viszont engem nem értenek
meg, mert nem úgy gondolkozom, ahogy a legtöbben. Mit tegyek, olybá tűnik,
hogy így kerek a világ… és így lesz egyre kerekebb az ifjúság.
Nekem ezek a gyerekek nem tűnnek boldognak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése