Hol is kezdjem? Most kicsit össze vagyok zavarodva, annyi
mindent szeretnék ez alá a cím alá besűríteni.
Kezdem azzal, hogy legutóbb nekiláttam csiszolgatni az eddigi
bejegyzéseimet, amikor is szembesültem vele, hogy a rendszeres mozgást ez év
február elejétől iktattam az életembe. Vagyis közel egy éve. És azt kell hogy
mondjam, igen kellemes változásokon megyek keresztül kívül és belül egyaránt.
Ha számszerűsíteni akarom a dolgokat, a következő a
tényállás: egy 2012-es adatot alapul véve három százalékkal csökkent a testzsír százalékom.
Honnan ez az adat? Rengeteg mindent felírok ilyen-olyan noteszekbe, cetlikre.
Engem folyamatosan cetlihegyek vesznek körül. Mit hegyek, hegyvonulatok!
Már-már attól tartok, egyszer ezekről a cetlihegyekről leomló lavina
fog maga alá temetni. 😅
Szóval, jelenleg pont annyi a testzsír százalékom, ahány éves
vagyok (harminchárom és fél). Egy dietetikus szakember szerint egy átlag ember 60%-a víz,
20%-a izom és 20%-a zsír. Ennek fényében nekem bőven van javítani valóm, hiszen
a testvíz százalékom az ötvenet sem éri el. Viszont jó hír, hogy ez egyáltalán nem
lehetetlen.
Hagyjuk most a számadatokat. Amit eddig tapasztaltam, az az,
hogy az állóképességem, hajlékonyságom, kitartásom
(testileg-lelkileg-szellemileg egyaránt) fokozatosan és jól észrevehetően
növekszik. Mondok erre két példát is.
Szívem csücskei Béres Alexandra mozgásanyagai.😊 Az egyik egyórás edzése, a Pörgesd fel! című nekem eddig a mumusom volt. Sehogyan sem
bírtam teljesen végigcsinálni, többször meg kellett állnom pihenni. Ez olyan
edzés, ahol gyorsak a helyzetváltások, és gyakorta kell hol felkapni, hol
elhajítani a súlyzót (persze az ablakra vigyázva).
Októberben jött el a nagy pillanat! Minden egyes gyakorlatot
végig tudtam csinálni. Igaz, hogy a végére “leterminátoroztam” Alexandrát, de
felemelő érzés volt megtapasztalni a fejlődésemet.
Másik példám inkább a lelki oldalon megmutatkozó kitartásom
erősödését mutatja. Rákaptam arra, hogy minden hónap elején kitalálok magamnak
valami jó kis küldetést, amit végig kell csinálnom. Osztottam-szoroztam, és
október hónapra az jött ki, hogy ha akarom, Alexandra tizenkét különböző (megjegyzem, igen
változatos) mozgásanyagát kétszer is végig tudom tornázni. Igaz, hogy így heti
egy nap pihenő jutott csak, de sebaj. Igen ám, de pont ebben a hónapban volt a
20 km-es teljesítménytúra, ami nem válthatta ki a tornát. Bizony, szigorú
vagyok.😏 Viszont a heti egy pihenőnapot is mindenképpen javasolt betartani. Így
hát nem maradt más választásom, megacéloztam akaraterőmet és elszántságomat, és
a következőt tettem: szombaton végigküzdöttem a túrát, vasárnapi pihenőnapomon
izomláz miatt nyüszítve közlekedtem csigatempóban a konyha és a szoba között,
hétfőn pedig a szombatra előre betervezett, valamint a rendes hétfői adagot is
letudtam egymás után. A vicces az egészben az, hogy ezeknek a tornáknak a címei
a következők voltak: Menni fog!; Mozogj újra velem! Ez egyszerűen nem lehetett
véletlen, a Sors biztatása volt.😇
A bejegyzés végén mellékelek egy képet, amin a naptárunk látható, amire már október elején előre bejegyeztem az aktuális havi
tornáznivalómat.
Félreértés ne essék, ezzel az írományommal nem magamat
akarom fényezni. Csupán meg szerettem volna osztani Veled a saját
tapasztalataimat. Reményeim szerint sikerült egy kis biztatást, netán kezdő
löketet adnom a rendszeres mozgás elkezdéséhez, hiszen nincs az az életkor, ami
késő lenne hozzáállásunk változtatásához, életvitelünk javításához.
Hajrá! 💪😎
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése